Cogito ergo HUN!

Jávor Pál

2012-01-31T08:30:00.000-08:00

Szeretnék megemlékezni arról, hogy 1902-ben, azaz mához pontosan 110 éve, Aradon megszületett egy kedves, szeretetreméltó ember, Jávor Pál (eredeti nevén: Jermann Pál). Tehetséges színész volt, egyik első, igazi filmsztárunk, ki megannyi régi, kedves filmből köszön vissza ránk... Hippolit a lakáj, Havi 200 fix, Fizessen, nagysád!, Halálos tavasz, Egy csók és más semmi, A beszélő köntös, stb. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, a filmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később azonban felismerték drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét is, de ezért meg kellett küzdenie...

Élete...

Jávor Pál, Jermann Pál 53 éves városi pénztáros és Spannenberg Katalin 17 éves cselédlány szerelemgyerekeként született Aradon, a rácvárosi Kis Molnár utca 11. szám alatti házban. Szülei csak az ő születése után házasodtak össze, ezért az anyakönyvbe, édesanyja után, Spannenberger Pál Gusztáv néven jegyezték be.

A háromgyerekessé növő család nehezen élt meg, sokszor költözködtek lakbérgondok miatt, amíg édesanyjuk a Kossuth utcában fűszer- és gyümölcsboltot nyitott. A kis Jermann Palit édesanyja az Állami Főreálba íratta be, de a kisfiú iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló mozikba.

Az első világháború alatt kiszökött a frontra és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza.

1918-ban az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka lett, de kiutasíttatta magát az újdonsült Romániából és Dániában akart letelepedni. A vasúti jegyét azonban Budapesten érvénytelenítették, így ittragadt, és kisvártatva beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. De oklevelet már az Országos Színiegyesület színiiskolában szerzett, 1922-ben. Először a Várszínházban állt a nagyérdemű elé...

Jávor Pál harmincas-negyvenes évek magyar amorózója, aki botrányairól, lovagiasságáról és emberszeretetéről volt ismert. Híres "cigányozó", bor mellett, cigányzenére mulatozó és nótázó budapesti úr volt, és még ezzel a szokásával is növelte a személyét övező rajongást.

"Filmjeiben akár grófot, akár mezei gazdát játszott Jávor Pál, a ruhája tökéletes szabású volt, csizmája fényes, autója és bajsza elegáns, ő maga snájdig, a legszebb nőkkel csókolózott, sokat énekelt, és akár búsongva, akár szilajul, mindig példás szakértelemmel cigányozott." – írja róla Lukácsy Sándor (Filmvilág, 1987/10)

1944-ben a németek Sopronkőhidára hurcolták... 1945-ben a Magyar Színházban, 1946-ban a Művész Színházban kapott egy-egy szerepet.

1946-ban Sárossy Süle Mihály társulatával az Egyesült Államokban turnézott, 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban. Az itthon ünnepelt sztár sokat szerepelt amerikai magyarok előtt nagy sikerrel, rögtönzött, szegényesen díszletezett színpadokon. Az amerikai életszakasza egészében véve azonban sikertelen volt, és honvágyát sem tudta leküzdeni sokáig. 1956-ban még Izraelben vendégszerepelt, de a következő évben hazatért.

Itthon kitörő lelkesedéssel fogadták, elhalmozták szerepekkel (Először a Petőfi Színházban, majd a Jókai Színházban játszott.), de betegsége ekkor már egyre inkább elhatalmasodott rajta. Várkonyi Zoltán Sóbálvány című filmjében a próbafelvételek után Mohai dr. szerepét kénytelen volt átadni az akkor hazatért Páger Antalnak. 1959-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ami nagy elégtétel volt számára, hiszen a háború után az elvakult kommunista Major Tamás nem fogadta be a színházba. De betegsége miatt szerepet már nem kapott.

1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban, majd néhány esztendővel később az Egyesült Államok magyarlakta vidékein.

Jávor Pál 1959. augusztus 14-én búcsúzott el ettől a világtól. Temetésére a Farkasréti temetőben tízezrek kísérték. Igaz magyar ember volt. Nyugodjon békében.

(Zárójelben pedig még egyetlen gondolat, mely elsősorban a sok, magát magyarnak tartó, de valójában idegenszívű féregnek és persze, a hazánkban ajvékoló, Jordán-pozitív tetűhintásoknak szól, akik ontják rám, ill. blogomra a mocskolódó, rasszistafasisztanácizó fröcsögésüket: Igenis volt már néhány - és remélhetőleg akad még - olyan, magyar földön élő zsidó származású ember, aki szívében magyarként élt és kivívta a magyarok tiszteletét, sőt megbecsülését! Ők a Nemzet testének részei! De a többi, élősködő, kaftános magyargyűlölő tetűhintásnak nincs helye magyaroknak földjén!)

Ma lenne 112 éves, Fekete István...

2012-01-25T09:29:00.000-08:00

Ma, ezen az idén verőfényes, de cidris téli napon van kerek 112 esztendeje, hogy az Úr 1900. évében, a Somogy megyei Göllén, január 25-én meglátta a napvilágot Vuk, Lutra, Hu, Kele, Bogáncs, Csí (- és még sorolhatnám hosszan), későbbi megálmodója, Fekete István. Egy igazlelkű magyar ember, aki csodálatos tehetségű író és vadásszá lett majdan. Aki rajongva szerette a természetet, és ezt Isten adta tehetséggel láttatni is tudta! Fekete István új műfajt teremtett irodalmunkban, amellyel a civilizáció révén a természettől eltávolodott embert újra természetközelbe tudta hozni. Úgy vélem, sokunk meghatározó élménye volt egy-egy csodálatos regényének olvasása... Életútját, munkásságát talán az alábbi, tőle származó idézettel jellemezhetnénk:" Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt...s közben megtaláltam a Hazámat." - Kevés, ennél szebb gondolatot ismerek...

Életrajzát nem illesztem ide, akit érdekel, sok helyen elolvashatja. Én inkább itt és most, gyönyörű-szépséges életrajzi ihletésű könyvét ajánlanám azok figyelmébe, akiket érdekel, ki is volt ez az igaz magyar ember. A könyv címe, a: Ballagó idő.

Fontos még elmondani és kevesen tudják, hogy A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regénypályázatának 1940-ben Fekete István lett a nyertese Zsellérek című, nemzeti sorstragédiánkat bemutató regényével, mely 1946-ban felkerült a Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek II. számú jegyzék-ére és "természetesen" a fellelhető példányait bezúzták. Íme, három kiragadott részlet a regényből, melyek olvasatán valaki áthallásokat vélne felfedezni jelen korunkkal, az nem véletlen! Ugyanis az évszázados métely még köztünk munkál!

„Megmondom Tamás bácsinak, hogy én szívesen leszek egyforma minden emberrel, aki magyar, de nekem a cigány nem kell, miként azok sem, akik magyarul beszélnek, furcsa, idegen szavakat keverve, de – a lelkem legmélyén tisztán éreztem – nem magyarok”

„– Nem tudsz a gabonaárakról semmit, fiam?
– Ez a tőzsde dolga, édesapám. Ott irányítják…
– Tudom, fiam. Irányítják… Itt megveszi a Kaufmann, az eladja a városba a Braunnak, a Braun eladja a pesti Strasszernek, az eladja a malomnak. Sokan irányítják. Csak mi nem, akik a földet túrjuk…"

„–Azt hiszed, ezt a háborút mi vesztettük el 1918-ban? Fenét. Azt hiszed, Trianont Trianonban csinálták? Ne hidd. A kiegyezéstől csinálták a forradalomig. Kivándorló irodákat állítottak fel állami segédlettel, nemzetrontó újságokat pénzeltek verejtékes adókból, megölték a kisipart és a céheket, pedig ezekből kellett volna a kivénhedt, földje vesztett középosztály helyett egy új, gerinces középosztályt kinöveszteni. Ehelyett csináltak egy hazátlan, vallástalan, nemzetközi proletár munkásságot, mely az első alkalommal belemart az országba."

Végül még egy (nekem) fontos idézet tőle:

"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyet kívánok.
Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!"

554 éve választották királlyá "Hollós" Corvin Mátyást

2012-01-24T01:11:00.000-08:00

Egész pontosan ma van 554 éve, hogy a befagyott Duna jegén királlyá kiáltották ki, és trónra emelték Szép Magyarhon egyik legnagyobb uralkodóját, az ifjú, alig 15 éves Hunyadi Mátyást. Nagy királyunk kormányzása alatt Magyarország megerősödött és kiteljesedett. Teret nyert a reneszánsz, és gyönyörű alkotások születtek a művészetek gyakorlatilag minden ágában. Mátyás művelt, humanista, reneszánsz ember és az akkori világ egyik legnagyobb uralkodója volt. Alakja népünk, a magyar nép emlékezetében hősként őrződött meg, tetteihez legendák fűződnek. Számos mese, monda szól a király igazságosságáról, arról, hogy uralkodása során mindig a szegény emberek pártjára állt. A valóságban a magyar jobbágyok sokkal több adót fizettek, mint bármikor korábban. Az ország népe azonban békében élt, és ellenség, különösen a török nem tudta a határokat átlépni. A későbbi korok szenvedései, háborúi tükrében úgy érezték az emberek: Mátyás uralma aranykor (és valóban az!) volt. Jól jelzi ezt a régi mondás is: „Meghalt Mátyás, oda az igazság!”

Élete röviden összefoglalva

Hunyadi Mátyás, azaz Corvin Mátyás (Matthias Corvinus), vagyis Mátyás királyunk, „az igazságos Mátyás király”, Kolozsvárott, született 1443. február 23-án., és Bécs városában, 1490. április 6-án halt meg. Nagy királyunk I. Mátyás néven uralkodott 1458 és 1490 között. 1469-től cseh (ellen-) király, 1486-tól Ausztria hercege is volt.

Kolozsvár, Mátyás királyunk szülőháza (az országrabló oláhok ocsmány zászlójával "díszítve"...)

Mátyás, Hunyadi János kisebbik fia volt. Hatéves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. Hunyadi János nem lovagi műveltséget szánt a fiának (ő a kisebbik fiú volt), így előbb Szánoki Gergely lengyel humanista, majd Vitéz János vezette be e tudás birodalmába. Humanista szellemben Mátyást sokoldalú érdeklődő emberré nevelték, tanították egyház és államjogra, művészetekre és latinra. Vitéz János a váradi könyvtár ritkaságait adta az ifjú Mátyás kezébe, az antik írók műveit. Eredetiben olvasta Nagy Sándor bátorságát, Hannibál ravaszságáról szóló elbeszéléseket (Ez utóbbiból sokat profitált később, hadjáratai során.). Az olvasmányokat Vitéz János válogatta meg: a történelem gyakorlati hasznára igyekezett rábeszélni a fogékony gyermeket. Életének e korszakát főként Vajdahunyadon a családi fészekben töltötte.

Bátyja kivégzése után, a Hunyadi párt zászlójára Mátyás neve került, aki V. László foglyaként, az István nevű toronyban várta szabadulását. A testvérétől támogatott Szilágyi Mihály, támadásai következtében zűrzavar támadt az országban, a nagyobb bárók javainak pusztulását okozták, a király hatalma és népszerűsége egyre csökkent, ezért, hogy helyzetét és maga javát kihasználja, elhagyta az országot. Bécsbe, majd Prágába vonult, túszként magával vitte Hunyadi Mátyást. Bár V. László anarchiát hagyott maga mögött, lecsillapodván a kedélyek, a véres bosszú elmaradt. Mikor az esküvőjére készülő királyt váratlanul a halál elragadta, Mátyás esélyei megnövekedtek.

A király halála után nagybátyja Szilágyi Mihály és a Hunyadi párt fegyveres erejének nyomására az összehívott országnagyok és bárók 1458. január 24-én királlyá választják az ifjú Hunyadi Mátyást,- ám a valós hatalmat öt évig Szilágyi Mihály gyakorolja, akit öt évre kormányzóvá tesznek mellé.

Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát. A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott. Az előre kialkudott váltságdíj lefizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból és Buda fele vette az útját. A díszes csapat, Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és 1458. február 15-én megérkezett a fővárosba.

1463-ban Mátyás megköti Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, melynek értelmében a.) 80.000 aranyforint váltságdíj ellenében visszaszerzi Frigyestől a Szentkoronát, amellyel 1464. március 29-én, Székesfehérváron meg is koronáztatja magát. Ezen kívül b.) a török elleni harc közös célként jelenik meg az egyezségben, valamint c.) ha Mátyás fiú utód nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli majd. Később a Habsburgoknak ez a kitétel szolgáltatta az első jogalapot hatalmi igényükhöz. (A megállapodás ezen része óriási, évszázadokra visszarúgó szarvashiba volt!!...)

Azonban uralkodása kezdetén Mátyás leszámolt mindkét főúri párttal. (Rokonát, Szilágyit, akinek valójában a koronáját köszönhette, be is záratta.) Központosított királyi hatalmat épített ki, amelynek alapját az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a Fekete Sereg képezte. A főurakat, azaz a bárókat korlátozó intézkedései vetették meg az „Igazságos Mátyás„ máig élő népi legenda alapját.

Mátyás, apjával ellentétben, nem vezetett nagyobb hadjáratokat a török ellen. Az uralkodó jobban bízott a határ megerősítésében, ezért a Zsigmond által kialakított végvárvonalat újabb erődökkel egészítette ki. Elgondolását igazolta, hogy a törökök támadásait sikerrel védték ki. A legnagyobb győzelmet 1479 őszén, Kenyérmezőnél aratták. A legendás erejéről híres egykori molnár, Kinizsi Pál parancsnoksága alatt a magyar sereg az utolsó pillanatban meg tudta fordítani a csata menetét.

(Itt jegyezném meg, hogy Visegrádon a törökhöz való átpártolása miatt Mátyás tartotta fogva a hírhedt III. Vlad (Ţepeş) havasalföldi fejedelmet, akinek személye később Drakula legendájának alapjává vált,- és jelenleg módfelett büszkék fajtájuk "nagy fiára" az oláhok!...)

Első felesége, Podjebrád Katalin halála után Aragóniai Beatrixot vette feleségül, és III. Frigyes német-római császárral megállapodott, hogy amelyikük gyermektelenül hal meg, annak a másik örökli a trónját.

Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központja. Világhírűvé vált könyvtára (Corvinák), amely több mint 5000 kötetből állt, és a kódexek darabonkénti értéke meghaladta az 1000 aranyat.

1490. április 6-án Bécsben, váratlanul halt meg (ti. meggyilkolják méreggel). Az egyre növekvő török fenyegetettségre való tekintettel olyan királyra volt szükség, aki Mátyás nyugati figyelmű politikája után ezt a problémát is orvosolni tudja. Trónkövetelőként lépett fel Mátyás törvénytelen fia, Corvin János, Jagelló Ulászló cseh király, valamint János Albert lengyel királyfi. Az ország bárói ezek köré csoportosultak. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról, Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, végül a pesti országgyűlés 1490. július 15-én II. Ulászlót (1490-1516) választotta királlyá. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete Sereget feloszlatták, rablóbandává fajult maradékát a sereg legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory csatában szórták szét. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak. Ezzel (ill. Mátyás királyunk halálával) kezdetét vette Szép Magyarhon hanyatlása...

Emlékezzünk utolsó, szakrális nagy királyunkra, I. (Corvin) Mátyásra, azaz Mátyás királyra tisztelettel!

Nagy királyunk szobra Kolozsvárott, háttérben az "elmaradhatatlan" ocsmány oláh zászlókkal

Szeretnék még annyit hozzátenni, hogy ha van időtök, látogassatok el erre a honlapra: Visegrádmúzeum ! Hátha kedvet kaptok egy visegrádi kirándulásra is!:)

Ki kell lépnünk az EU-ból! - Tüntetésre hív a Jobbik!

2012-01-13T02:45:00.000-08:00

Január 14-én, most szombaton 14 órától az Európai Bizottság magyarországi képviselete előtt (Budapest II. ker., Lövőház u. 35., a Millenáris Park mellett) várja a Jobbik minden hazája önállóságát féltő állampolgárt, pártszimpátiára való tekintet nélkül. A tüntetésre vidékről buszokat is indít az EU-ellenes párt, költségmentes utazást biztosítva a messzebb lakóknak! Gyere el, állj ki Te is a szabadságunk mellett! Ki kell lépnünk az EU-ból! Vesszen az Európai Gittegylet!

A jéghideg pokol fogságában

2012-01-12T08:32:00.000-08:00

1943. január. 12. Ezen a napon indított támadást a 2. Magyar Hadsereg, melynek létszáma 200 ezer fő. Az időjárás kegyetlen: -40 fokos hideg, így nemcsak a vörös hadsereg, hanem a tél is a magyar hősök ellen van. A fegyverek korszerűtlenek, a ruházat alig melegít valamit, a puskák befagytak, élelem és ivóvíz szinte semmi, csak azt lehet enni amit találnak. Nyers krumpli, csalán gyökere, lóhús, ez van. A bakancsok átáztak, de nincs megállás. Előre csak előre! Szovjet harckocsik hangjától és tüzelésétől hangos a Don. Robbannak a gránátok, aknák, puskaropogásoktól zeng az egész havas táj. A havat vér borítja. Nem orosz, hanem magyar. A magyar vére, ami évszázadokon át egyfolytában folyt a Hazáért, Európáért, Családért. Kíméletlen a harc, itt az a szabály, hogy nincs szabály. A túlélésért kell küzdeni. Ha valaki annyira megsérült, hogy nem lehet rajta segíteni, azt hátrahagyják, fájó szívvel. Mert ha szomorú is, inkább 1, mintsem 150-en... A katonaorvosok szintén nehéz helyzetben vannak: a sérülteket kezelni kell, és akinek nincs súlyos sérülése, azt máris visszaviszik a frontra. Sok sebesült utoljára szeretne feleségétől, családjától, gyermekeiktől elbúcsúzni. Sokaknak e pillanat nem fog eljönni, mert várja őket az örökkévalóság.

1943. január. 17. A 2. Magyar Hadsereg teljesen megsemmisül. Aki túlélte a harcot, egy másik ellenséggel kell szembenéznie: a téllel. Messze van a haza. Rengetegen odavesznek visszatéréskor, mert elviszi őket a hideg, az éhség, szomjúság, és a súlyos betegségek. Vannak olyanok kik szovjet hadifogolytáborokba kerülnek. Szenvedések sokaságát kell elviselniük, már ha el lehet. A szovjet katonák sok foglyot lelőnek, ki tudja miért: barbárságért, bosszúért, vagy csak azért hogy a betegség ne terjedjen annyira, hogy akiknek még van esélyük a túlélésre, azoknak ne kelljen meghalniuk. Voltak olyanok kik megszöktek és úgy tértek haza, Magyarországra. Aki hazatért, az vagy tovább harcolt de már itthon, vagy az összeszedett betegségben elhunyt. 125 ezren vesztek oda a jéghideg pokolban, és több tízezren kerültek fogságba és tűntek el, kiket ma sem találtak meg. Akik hazatértek és ma is élnek, tudják, ha eljön újra az a dátum, újra felelevenedik a múlt: maguk előtt látják halott bajtársaikat, a frontot, és a vérrel borított havas tájat. Mert soha sem felejtenek, hiszen magyarok, magyar hősök, kik sohase feledik el a szenvedést, a pokolt, a vörös rém kíméletlen csapását, az elképesztő hideget, a fegyverek zaját, sebesült bajtársaik haldokló hangjait.

Napjainkban sajnos sokan nem tudják mit is jelent ez a szó: Don-kanyar. A televíziócsatornák nem számolnak be róla, a rádióadások szintén nem, újságok sem, internetes oldalakon ellenben lehet látni. De csak az olyan helyeken ahol nem veszett el a nemzeti öntudat, ahol lemerik az igazságot írni és azt nem félnek kimondani. Szerencsére sok zenekar írt dalt e tragikus eseményről (Kárpátia, Vádló Bitófák stb), ez tán némi vigaszt jelent. Gyújtsunk egy gyertyát a hősi halált halt katonák emlékére, kik lehettek vagy apáink, vagy nagyapáink, vagy valamely családtagunk, rokonunk. Mert legalább ennyit megérdemelnek!

Tisztelet a hősöknek!

.

Disznóölés

2012-01-11T17:38:00.000-08:00

Mi, magyariak, egyedülálló népek vagyunk. Egyedülálló történelemmel a hátunk megett, egyedülálló, gyönyörű nyelvvel, egyedülállóan változatos, szépséges tájakkal itt, a Kárpát-hazában... de egyedülállóan tűrünk is, mint a birkák, tatárt, törököt, németet, oroszt,- s most éppen zsidót, cigányt, amíg aztán kifogy a magyari, birka türelem és megmutatjuk nekik (is) hogy hol lakik a Magyarok Istene! - Ez pedig nem fenyegetés, hanem ígéret, férgek!...

De elkanyarodtam kicsit... Szóval, egyedülállóan színesek a (nép)szokásaink is. Ide tartozik a disznóölés, avagy a disznóvágás is, aminek éppen ideje vagyon!...:)

Disznóölés szavakban:

Félnégy, klozet, mosdó, tea, mikádó, gumicsizma, kutya, kapunyitás, térvilágítás, sógor, komák, haverok, pálinka.

Malac, ezbazmegdekurvanagy, pálinka, nemjönki, vigyázzonnanmajdén, holakötél, öntsdlevízzel, holakábító, megkrétázzam hova szúrjad, eriggyélmá', mostszúrjad, addatálat, mégegyet, navégre, pálinka, rosszulfogtad, majdnem kinyírt, jóhogyottvótam, pálinka.

Palack, perzselő, kapa, lapát, Pepe, tegyükfelarácsra, kurvanehézbazmeg, pálinka, jöhetavíz, holakefe, majdénkaparom, elégfehérJózsikám, ittafüle, kurvahideg van, forraltbor, egészség.

Akkorigyunkegyet, megmégegyet, hasítodvagymajdén, holabárd, holafűrész, holamalac, belit kimossátok, nincsazapénz, kutyáké.

Akkoregészség, miezszilva, barackbazmeg, egészség.

Készavér, üljetekmárle, neállvaegyünk, ittakenyér, egyél, pálinka.

Sonkamarad, lapockaszalámiba, nemdaráljuk, késselvágjuk, ilyetseláttammég, karajmarad, többikolbász, majdéndarálok, tokaszalonna abálóba, jóélesezakés, látomazujjadon, kötözdbebazmeg, egészség.

Miez, lócomb, minek, szaláminak, oszteztígyhogy, megfőzzük, micsoda, netörőggyvele, lapockafelitis, cukorminek, kellbele, nabazmeg, pálinka.

Sütödazsírt, majdén, Lacisüsse, ittafakanál, Lacikámpirosra, netanítsálbazmeg, jóvanna, nemkellbeletej, tepertőtsüssél, nemtejbegrízez, többithurkába, áztasdbealbelet, másikfélétis, majdéngyúromakolbászt, egészség.

Miez, hurkatöltő, ilyetseláttammég, kölcsönbevan, ipari, aztlátom, keményrehagymenjen, miez, lóbélteddle, pálinka.

Borsmerrevan, nemkellbele, hogyhogy, mert nem, hátakkor, erőspaprika, zsemlyeminek, tüdőshurkába, ilyetseláttammég, namostlátol, egészség.

Sajtotmajdén, holaringa, micsoda, kétnyelűkés, jaez, borsotebbese, nabazmeg.

Kolbásztkarikába, vagyszálba, szálba, szalonnátebbesózzad, kolozsváritebbe, sonkátmajdén, szedjétekkiazabálót.

Holareceháj, hátezmi, cigánka, ilyetseláttammég, pedigjó, majdmeglátjuk, egészség.

Májashurka, véreshurka, tüdőshurka, svábhurkába pirítottzsemlét, nabazmeg, vastagbélbe, hogynézmánezki, netörőggyvele.

Fiúk, készapecsenye, csapassunkmárelőttebarackot, holakenyér, ittasavanyú, egykisbort, pogácsát, mikorleszkészakáposzta, pálinka, rétesislesz, nabazmeg, bangladesbenmegéheznek, eriggyémá.

Zsírtabödönbe, kolbásztrúdra, hurkátkaréjba, sajtra téglákat, kiszúrkáltad, ezittenmegyfüstre, ezmegysózóba, miezalé, sonkapác, nemsózódelőtte, bennevanasó, készvagyunkemberek, egészségünkre.

Asztalhozemberek, holavécé, igyunkmárelőttekicsit, orjaleves, toroskáposzta, pecsenye, kishurkakiskolbász, pálinka, almásrétes, kidurranokbazmeg, énis, csapassunkegykisbort.

Kóstolótnehogyitthagyd, hagyadmámiez, leszakadafüle, köszmégegyszer.

Aztán laza tizenkétórás epegörcs.:)

Ma 104 éve született író-költőfejedelmünk, Wass Albert

2012-01-08T11:10:00.000-08:00

Wass Albert 104. születésnapját ünnepeljük ma, január 8-án.

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert író-költőfejedelmünk Erdélyországban, Mezőség szívében, a Kolozs megyei Válaszúton született 1908. január 8-án, és a floridai (USA) Astor-ban, 1998. február 17-én lépett az öröklét végtelenségébe.

Elég szégyenletes módon, az erdélyi magyar irodalomunk e kiemelkedő alakja (csonka) Magyarországon csak halála után lett "felfedezve". Talán leghíresebb könyve a Kard és kasza (1974), amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti a történelmünket 1050-től egészen a mai korig.

1944-től Németországba volt kénytelen távozni, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt.

Az oláh féreg, Nicolae Ceauşescu uralmának éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon is csak a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. Népszerűsége azóta - az erdélyi olvasók mellett - folyamatosan növekszik a magyarországi olvasóközönség körében is. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.

Fontos itt elmondani, hogy Wass Albert gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta:

"Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám."

Írófejedelmünk, hat gyermek apja, akik közül egy korán meghalt. Fiai közül Wass Huba jelentős karriert futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában.

Wass Albert tanulmányait Debrecenben, a németországi Hohenheimban és Párizsban végezte. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Nagyapja halála után, 1936-ban átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett.

A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.

Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet.

Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató a szovjet megszállás miatt elmaradt.

A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta. Először Sopronba utazott, majd 1952-ig Németországban élt, majd onnan 1951. szeptember 21-én az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a floridai egyetemen a nyelvi laborban dolgozott, mint technikai segédszemélyzet (ő kezelte a magnószalagokat).

A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését.

A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat.

Nagy írónk, saját vadászpuskájával végzett magával... szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert. Ez a floridai Astorban történt 1998-ban. Az öngyilkosságba nehéz anyagi helyzete kergette. Szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt). Kívánsága teljesült azzal, hogy hamvainak egy része Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak. A hamvak egy másik része Floridában maradt, és – fiának elmondása szerint - az erdélyi Istenszéke ormán szórták szét a harmadik részt.

***

Wass Albert:
Ébredj magyar!

Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.

Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.

Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén!

Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!

Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!

Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?

Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!

Gróf Czegei Wass Albert igazszívű magyar ember volt és tisztánlátó, nagyszerű író. Én csak egyetlen citátumát illeszteném most ide, megfontolásul: "Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot." Szíveljétek meg. És... olvassatok minél többet Wass Alberttől!

In memoriam Szálasi Ferenc

2012-01-06T15:17:00.000-08:00

Rettenetesen bosszant, hogy még magukat jobboldalinak valló emberek is ferdén néznek rám, mikor azt mondom: hungarista vagyok! A második világháború óta eltelt több évtizedes, agymosó szocializmusa, de a gengszterváltás óta eltelt bő húsz év, ajvékoló judeó-liberalizmusa is megtette a magáét! Az emberek túlnyomó többsége - kimondva, vagy kimondatlanul - úgy gondolja, hogy a hungarizmus nem szól másról, mint: " A gonosz nyilasok belelövöldözték a szegény zsidókat a Dunába!" - Hát kérem, ez az emberi tudatlanság Csomolungmája! Ideje lenne már helyretenni a fogalmakat, ideje lenne már úgy visszanézni történelmünkre (és annak szereplőire!) hogy az megfeleljen a történeti valóságnak és igazságnak!

Idén, most február 6-án, Vízkereszt napján lenne 115 éves az utolsó, valóban nagyformátumú politikusunk, egy népéért tenni vágyó, igaz magyar ember, akinek életét, tetteit alávaló módon a mai napig torzan, hamisan tanítják: ő Szálasi Ferenc. Időszerű volna már objektíven megítélni személyét és tetteit! Sajnos azonban, erre csekély esély van, míg kifordult világunkban tombol és pusztít a fékevesztett liberalizmus és a cionizmus! Ennek ellenére én hiszem, hogy az elhazudott, eltakart igazság egyszer úgyis napvilágra kerül, így Szálasi Ferenc is elfoglalja majd megérdemelt helyét a Magyar Nemzet nagyjainak sorában!

Az elfogulatlan tisztesség mindenkitől azt kívánja, ismerje meg (legalább a kivonatolt!) igazságot, mielőtt ítéletet alkot bárkiről, vagy bármiről!

Szálasi Ferenc élete

Szálasi (1935-ös önkéntes névváltoztatása előtt: Szálasy) Ferenc Kassán, 1897. január 6-án született. Apai ági felmenői még Apafi Mihály idejében települtek le a Kis-Küküllő vármegyei Ebesfalván (ma Erzsébetváros). Az 1848–49-es szabadságharcban küzdő nagyapja Világosnál esett orosz hadifogságba, innen került a szabadságharcot követő büntető intézkedések során Ausztriába, ahol is katonai szolgálatot kellett teljesítenie. E közben ismerkedett meg egy bécsi nővel, akit azután feleségül vett. Házasságból született Szálasi édesapja, aki a nagyapa viszonylag korai halála után a katonai árvaiskolába került. Egy rendelkezés nyomán, amelynek értelmében mindenki, akinek apja 1849 után került Ausztriába, Magyarországra kényszerült települni, Szálasi édesapja katonai iskolai tanulmányait így Pozsonyban folytatta. E tanulmányok befejezését követően Szálasi apja katonai tisztviselőként dolgozott.Mind a négy fia követte példáját: Béla, Károly és Ferenc tényleges tiszt, Rezső pedig tüzérszertári tisztviselő lett.

Szálasi - ma úgy mondanánk - sokgyermekes családban nőtt fel. Az első gyermek lány volt, a többi fiú. Ferenc volt a legidősebb közülük. Szálasiék bensőséges családi életet éltek. Édesanyja, Szakmár Erzsébet mélyen vallásos görög katolikus nő volt. A fiatal Szálasi Ferenc, (aki egészen 1944-ig édesanyjával egy háztartásban élt), tőle kapta erőteljes hitét. Mint maga Szálasi mondta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”

Itt kell elmondani, hogy Sulyok Dezső, a Horthy-korszak ismert magyar ellenzéki, de németellenes beállítottságú, az akkori baloldalhoz közelálló politikusa Szálasi lejáratása céljából - Bethlen István ösztönzésére és a tőle kapott hamisított származási iratok alapján - a 30-as évek végén azzal a történettel állt elő, hogy Szálasi Ferenc valójában nem is magyar, hanem örmény származású ember, akit (vagy akinek felmenőjét) eredetileg Szalosjánnak hívták. A lejárató akció csütörtököt mondott: a budapesti törvényszék Lengyel-tanácsa megállapította, hogy Szálasi Ferenc apai nagyapai ágon tiszta magyar származású ember, akit csupán távoli oldalági rokonság fűz az örménységhez, és a Szalosján név a Szálasi-név örményre fordításából származik. (Egyébként az örmény származás egyáltalán nem szégyellnivaló! Ti. az aradi vértanúk közül kettőben is csörgedezett örmény vér: Kiss Ernő h. altábornagyban és Lázár Vilmos honvédezredesben.)

Az igazság annyi, ebből a gyalázatos lejárató kampányból, hogy a míg Szálasi apai nagyanyja német nő volt, addig édesanyjában tót vagy ruszin vér is folyt. Összességében tehát Szálasi korántsem volt "tisztán" magyar származású ember, amint hogy egyébként a magyar emberek tetemes hányada sem az! Valószínű, hogy - erkölcsi emelkedettségén, keresztény hitén túlmenően ez a körülmény is befolyásolta a Nemzetvezetőnek azt a türelmes és a Kárpát-medence vérségi sajátosságaival szemben körültekintő, realisztikus nemzetiségi politikáját, amely az ő hungarizmusára oly jellemző volt.

Visszatérve Szálasi ifjúkorához, fontos megjegyezni, hogy Ferenc fiukat szülei katonai pályára szánták. Így került a hungarizmus majdani megalapítója a kőszegi katonai reáliskolába, amelynek elvégzése után katonai pályára lépett. Részt vett az I. világháborúban. 1915-ben hadnagyként került ki a frontra, ahol 36 hónapot szolgált. Csapattisztként egy rohamozó alakulatot is vezetett.

A Nagy Háború után Magyarországra költözött és az ún. őszirózsás forradalom idején külügyi futárszolgálatot teljesített. A következő évtizedben sokoldalúan képezte magát és ennek során - még mielőtt felvették volna a Hadiakadémiára, amelyet egyébként 1923-1925-ben végez el -, számításokkal igazolja a munkásság termelő tevékenysége és a hadi sikerek közötti egyenes összefüggést. Innen csak egy lépés nézetrendszerének egyik legfőbb eleméhez: sikeres nemzetpolitika nem lehetséges a munkásság gazdasági és társadalmi súlyának megértése, kívánatos szerepének elismerése nélkül.

1925-ben a vezérkarhoz kerül, 1926-1929-ben a Vezérkari Főnökségnek Tábornoki és Vezérkari Továbbképzés, ill. Vezérkari Személyi Ügyek osztályán szolgált. A 20-as évek végén, a 30-as évek elején hazai és külföldi tanulmányutakon vett részt. Ebben az időben különböző politikai, katonapolitikai dolgozatokat írt. Nézeteivel, írásaival a vezérkar egyik középponti alakjává, a tiszti viták afféle politikai fenegyerekévé nőtte ki magát. Írásait Gömbös Gyula is ismeri, aki olykor elismeréssel nyilatkozott ezekről (sőt, amikor már miniszterelnök volt, Szálasiról mint egyik lehetséges utódáról tett említést). Szálasit 1933-ban vezérkari őrnaggyá léptették elő. Ő viszont 1935. március 1-jén nyugállományba vonult és megalapította a Nemzet Akaratának Pártját (a NAP-ot). Ez a Nemzetvezető és a hungarizmus első pártalapítása Magyarországon.

A NAP eszméit, a politikai cselekvésre vonatkozó elgondolásait az 1935 márciusában írt munkája, a Cél és követelések tartalmazza. Korábbi írásaihoz képest e munkájában jelentős lépést tesz előre: kidolgozza az Ősföld (a Kárpát-Duna medence, vagyis a történelmi Magyarország) megújhodásának, újjáépítésének, átszervezésének, szerves és egységes irányításának, a Hungária Egyesült Földek létrehozásának a tervét.

A Cél és követelések c. írást felfoghatjuk úgy is mint egy rövid - de lényegre törő - bevezető tanulmányt Szálasi legjelentősebb ideológiai munkájához, az Út és cél c. tanulmányhoz. A két tanulmány megírása között azonban évek teltek el. A NAP megalakulását a pártszervezés, pártépítés nehéz időszaka, egy sok időt és energiát igénylő munka követte, mégpedig a szinte minden oldalú támadások kereszttüzében. (Ezek a támadások azután állandósulnak, Szálasi Ferencnek és mozgalmának mondhatni egy perc nyugta sem volt, majd a vesztes háború után, amikor őt és mozgalmát teszik meg a legfőbb bűnbaknak, minden rossz legfőbb okozójának, Szálasi egy rendkívüli erkölcsi, szellemi és fizikai tortúra szenvedő alanyává vált, halála után pedig egy - mind a mai napig véget nem érő gyalázkodás folyik ellene és hungarista mártírtársai ellen.)

1936. október 6-án Gömbös Gyula váratlanul meghal és reformtörekvéseinek leginkább értő továbbfejlesztőjét, Szálasit Keresztes-Fischer Lajos, Horthy katonai irodájának főnöke (a későbbi belügyminiszternek, a nemzeti szocializmus következetes ellenségének a fivére) egy országos helyzetjelentés megírására kéri. Szálasi - országjárása, elmélyült vizsgálódásai után - ún. Emlékeztetőt ír, amelyben honi állapotaink felett alapos bírálatot gyakorol, hangsúlyozván: a nemzet válságban van.

Egyszersmind kihallgatást kér Horthytól. Keresztes-Fischer Szálasi írását elsüllyeszti, az államfő és Szálasi kapcsolatfelvételét pedig megakadályozza. A kabinetfőnök e tettével egy sorozatot indít el: a következő években Szálasi számtalanszor keresi a kapcsolatot a Kormányzóhoz, ebbeli igyekezetében azonban egészen 1944 májusáig minduntalan elgáncsolják. 1937 tavaszán megindul a NAP első lapja, az Új Magyar Munkás. A lapban megjelent cikkek bírálják a kormányzatot, a liberális világszemléletet, a nemzetközi nagytőkét és a kommunista internacionálét és taglalják a hungarizmus politikáját és programját. A következmény: a kormányzat gyorsan feloszlatja Szálasi pártját (ez ebben a "műfajban", tehát a hungarista pártok feloszlatásának sorában az első eset) és 1937. április 15-én, szinte hajszálra 100 évvel azután, hogy Kossuth Lajost bebörtönzik - és ugyancsak egy sorozat nyitányaként - letartóztatják magát Szálasi Ferencet is. A bírói szabadlábra helyezést nem sokkal követően még ugyanez év augusztusában egy röpirat miatt újból letartóztatják, majd szabadlábra helyezik, de vádat emelnek ellene. 1937 nyarán Szálasit britek keresik fel azzal az ajánlattal, hogy hajlandók támogatni a hungarista mozgalmat, ha az elkötelezi magát egy délkelet-európai konföderáció mellett. Szálasi nemet mond, viszont rájön arra, hogy a Hungária Egyesült Földek elnevezés zavarba ejtő lehet (ő sem konföderáció, sem föderáció formájában nem tartotta volna helyesnek a Kárpát-Duna medence állami feldaraboltságának tartósítását), ezért ettől kezdve a Hungarista Magyar Birodalom kifejezést használja.

Mindezen közben a hungarista pártépítés nem szűnik meg: 1937 augusztusában Szálasi megegyezik vitéz Endre Lászlóval, hogy a hungaristák új pártot hoznak létre, amelybe belép Endre is pártjával, a Magyar Fajvédő Szocialista Párttal. Az új párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt 1937. okt. 24-én a Budai Vigadóban tartja alakuló nagygyűlését, amelyen kimondják: a párt a teljes hatalmat akarja átvenni, mégpedig egyrészt az államfő, másrészt a nemzet akaratából.

Mint Szálasi kifejti: a hatalomhoz vezető úton a börtön és a szabadság édestestvérek, az első az utat jelöli, a második a célt. A cél a teljes rendszerváltozás, mert csak ez hozza meg a kívánt új valóságot, az ezt tükröző új igazságot és az új - és igazi - szabadságot. Ez a rendszerváltozás csak forradalomban születhet, ez a forradalom azonban tudatos és nemes szándékú népmozgalom. Jól vezetett és építő szellemű, nem az alacsony rendű ösztönöktől vezérelt és nem egy romboló szenvedélyű tömeg hajtja végre. Ha mármost csupán a nemzet akaratából - az államfő és az alkotmányosság ellenében - akarnák a hatalmat átvenni, akkor nem az említett igazi forradalmat hajtanák végre, hanem a tömegek terrorisztikus és anarchista lázadása előtt köveznék ki az utat, ha viszont a hatalom átvételében pusztán az államfő akaratára támaszkodnának, akkor ez diktatúrára vezetne, ami elfogadhatatlan és nem tévesztendő össze a - hivatalos felhatalmazáson alapuló - tekintélyre építő rendszerrel.

A hungarista eszme a hónapok, az évek során egyre szélesebb körben hódít. 1938-ban az uralkodó körök úgy döntenek, hogy - a nemzeti szocializmus további előretörését megakadályozandó - az elnyomás eszközéhez nyúlnak. A hungaristáknak is helyet adni kívánó és puhakezűnek mondott Darányit menesztik. (Szálasi véleménye szerint Sztójay előtt Darányi volt az utolsó magyar kormányfő, aki tisztességesen viszonyult a hungarista mozgalomhoz.) Ugyanakkor az új miniszterelnök, Imrédy Béla vezetésével nagyarányú támadást indítanak a hungarizmus ellen. Ún. rendtörvényeket hoznak, amelyekkel korlátozzák az egyesülési jogot, megszigorítják a sajtórendészetet, nagy internálótáborokat alakítanak ki, az ítélőtáblák székhelyén öttagú ún. különbíróságokat állítanak fel a politikai perek meggyorsítására és az államfogházbüntetéseket börtön- és fegyházbüntetésekkel váltják fel. (Ebben az időben a börtönbe zárt politikai foglyok csaknem mindegyike hungarista!) 1938 tavaszán a hungarista vezetőket rendőri felügyelet alá helyezik, majd betiltják a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot is.

Szálasi értékelése szerint Horthyt egy olyan klikk szigetelte el a nemzettől, amely 1938-ban hozzákezdett a hungarizmus megsemmisítéséhez. Ennek érdekében a szóban forgó klikk természetesen nemcsak szigorító intézkedéseket foganatosított, de nagyszabású politikai propagandaakcióba is kezdett. Másfelől a hungarizmus állhatatosságára jellemzően az egyik időközi választás során a parlamentbe is bekerülő Hubay Kálmán bejelenti az újabb - immár harmadik - hungarista párt: a Nemzeti Szocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalom megalakulását. (Az új párt 1938 augusztusában egy újabb nemzeti szocialista párttal egészül ki.) Az államhatalom fokozódó nyomásának körülményei között Szálasi érzi, hogy már nem sokáig maradhat szabadlábon. Hozzákezd tehát eszmerendszerének írásos rögzítéséhez, az Út és cél megírásához.

Előérzetei nem csalják meg, az államhatalom Szálasi egyik árulóvá lett munkatársának közreműködésével "bizonyítékot" gyárt ellene s ezzel a korábban megfogalmazott vádat tárgyalhatóvá teszi. Ezután 1938. július 6-án másodfokon három évi fegyházbüntetésre ítélik s az ítéletet augusztus 16-án a Kúria is helybenhagyja, ami után Szálasi Ferencet azonnal a szegedi Csillagbörtönbe szállítják.

Ezekben az években a külső mintákat (Mussolini fasizmusát, a hitleri népi mozgalmat, Franco falangizmusát, stb.) is erőteljesen figyelő, magukat nemzeti szocialistának nevező hazai áramlatokat Szálasi hungarizmusa át- meg áthatja, és kétségtelen, hogy e táboron belül neki lett a legnagyobb tekintélye, mind erkölcsi, mind szellemi vonatkozásban. E tekintélyét azután bebörtönzése csak fokozza. Ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy az államhatalomnak a hungarista mozgalom elleni támadásai nem csitulnak: Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1939. febr. 24-én betiltja még egy esztendőt sem megélt hungarista pártot, valamint egy hasonló nevű kisebb pártot. Igaz, mindez Hubay Kálmánt nem zavarja abban, hogy a közelgő választások hírére - Szálasi nevével fémjelezve, az ő eszméit hirdetve - új és immár tartósan életben maradt pártot alapítson. Ez volt a Nyilaskeresztes Párt, amely az 1939-es országgyűlési választásokon meglepően jól szerepelt, minden elnyomó intézkedés ellenére - kis szövetségeseivel együtt - a képviselői helyek közel 20%-át szerezte meg s különösen jelentős sikert ért el Budapest munkáskerületeiben és a földműves nép szegényebbjeinek körében, ékesszólóan bizonyítva, hogy Magyarországon égetővé vált a szociális kérdés, de azt is, hogy a margóra szorított hungarizmus az egyetlen igazi reménysége a "három millió koldus országának". Mindez összefüggött azzal is, hogy a nép jelentős csoportjai Szálasiban nem bűnöst, hanem mártírt láttak. Beigazolódott az Út és cél híres jelmondata: "Nem az a hatalmas, aki üldöz, hanem az, akit üldöznek!"

A II. Világháborúban a német megszállók csak 1944 augusztusában, a román kiugrás és Horthy hasonló irányba tett lépései hatására álltak végül a hungaristák mögé. Hitler külön parancsára szeptember folyamán a nyilasok megkezdték a hatalomátvétel megszervezését. Ez október 15-én történt meg: a kormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi bejelentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását.

Nemzetvezetőként november 4-én felesküdött a Szent Koronára, és másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát. A nyilas kormányzat azonnal elrendelte a magyar társadalom hivatásrendi átalakítását, és minden erőforrást az előrenyomuló szovjetek elleni harc folytatására rendeltek. Szálasi és a hungaristák (a sulykolt hazugságokkal ellentétben) azért hirdették meg a totális háborút, mert az átmeneti német hatalom, - a primitív és vérszomjas szovjet-orosz hordák várható dúlásához mérten -, a kisebbik rossz volt.

A hungarista nyilasmozgalom és németek által ellenőrzött területen anarchia és terror tombolt. Tény, hogy ezek az atrocitások egy része (elsősorban Budapesten) a zsidó lakossággal szemben nyilvánult meg. Ezeket azonban egyrészt nem meggyőződéses hungaristák követték el jórészt, hanem olyan csőcselékelemek, akik újonnan csatlakoztak a nyilasokhoz („zöld ár”), mert úgy gondolták: a fegyveres hatalomhoz való csatlakozásuk örve alatt fosztogathatnak, erőszakoskodhatnak. Persze, sajnálatos módon, olyan valóban nyilas érzelmű fiatalok és némely veterán párttagok is részt vettek (például ideológiai képzettségük hiányánál fogva, avagy a küzdelmi évek keserűsége során fölhalmozódott indulatok folytán) egyes atrocitásokban, akiket a közeledő, állatias szovjet-orosz horda kegyetlensége nihilista fanatizmussal töltött el, s ebben az eltorzult pszichés állapotban úgy gondolták, bosszút állhatnak az ellenséggel rokonszenvező, sőt, cimboráló(!) zsidóságon.

Ezeket az atrocitásokat azonban a hungarista kormányzat nem tűrhette, és nem is tűrte! Adott esetekben drákói ellenlépésekkel igyekezett az ilyesmiknek útját állni, ami a fölbomló, fronthoz közeli helyeken, helyzetekben sajnos már nem mindig volt lehetséges.

És hogy ki lövette, kik lőtték a zsidók egy részét a Dunába?

A zsidók Dunába lövését Nidosi Imre rendelte el, aki nyilas kiskirályként egy önálló "uradalmat" épített ki az ostromlott fővárosban. Nidosi Imre parancsaihoz semmi köze nem volt Szálasi Ferencnek, aki már ekkor nem tartózkodott a fővárosban. Nidosi valójában parancsmegtagadást követett el, mivel ahelyett hogy az alája tartozó amúgy számos nyilas pártszolgálatost elküldte volna a főváros védelmére, azok élén rabolt, fosztogatott és gyilkolt.
(részletesen: Szekeres József - A pesti gettók 1945 januári megmentése)

Ma már egyes zsidó történészek, mint pl. Karsai László véleménye is az, hogy Szálasi Ferencről (ergo: a hungarizmusról) kialakult kép némi átértékelésre szorul. Szálasit politikai ellenfelei gyakran dilettáns kalandornak, vallási hóborttól szenvedő vagy tébolyodott személynek próbálták beállítani. Az un. "holokausztról" valóban tudott, de Sztójay Dömével szemben ő vonakodva, kényszerűségből deportálta a magyar zsidóságot! Ugyan a Nemzetvezető antiszemitizmusa vitathatatlan tény, de a németek erőteljes nyomása ellenére ő mégis 1944 novemberében létrehozatta a védett pesti gettót!!! A német fél felhívta Szálasi figyelmét a védlevelek nemzetközi jog szerinti érvénytelenségére, ő azonban mégis elfogadta azokat!

Az előrenyomuló szovjet csapatok miatt a későbbiekben a nyilas vezetőség – miközben jelentős erőket hagyott Budapesten, hogy a német ígéretekben bízva egy ellentámadást indítva visszavegyék a főváros környékét – a nyugati országrészbe tette át székhelyét 1944 végén. Szálasi először Farkasgyepűn (Gyepű I.), majd Brennbergbányán, végül Kőszegen (Gyepű II.) állította fel főhadiszállását, majd Ausztriába, Mattseebe menekült 1945. március 27-én, ahol április 29-én feleségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, akivel 1927 óta jegyben járt. A Nemzetvezető május 5-én esett amerikai fogságba.

Az amerikaiak október 3-án adták ki Magyarországnak Szálasit, hasonlóan a nyilas vezérkar zöméhez. Ellene 1946. február 5-én népbírósági eljárás indult, amelynek keretében végül március 1-jén halálra ítélte a Jankó Péter által vezetett bíróság emberiség elleni és háborús bűntettekért. Szálasi Ferencet március 12-én 15:24-kor akasztották fel, egy napon Vajna Gábor nyilas belügyminiszterrel, Beregfy Károly hadügyminiszterrel, Rajniss Ferenc nyilas vallás- és közoktatási miniszterrel és dr. Gera József ideológussal és propagandistával, nem várva meg a kegyelmi kérvényük elbírálását.

Cinikus módon, Szálasi Ferenc és társai kegyelmi kérvényét a Népbíróságok Országos Tanácsa március 13-án (tehát már egy nappal a kivégzésük után!) tárgyalta, és az igazságügyminiszternek javasolta elutasítását. Dr. Ries István igazságügyminiszter, Tildy Zoltán köztársasági elnöknek 1946. március 14-én küldött előterjesztésében nem javasolta a kegyelmet, egyben megjegyezte, hogy 4 elítéltet – az élen Szálasival – a népbíróság kegyelemre méltónak nem találta, így esetükben a halálos ítéletet már végrehajtották. Tildy Zoltán az előterjesztésre 1946. március 15-én írta rá a halálos ítélet végrehajtását megengedő döntését.

A volt Nemzetvezetőt ismeretlen helyen temették el. 2008-ban egy történész azt állította, hogy 1946-ban a rendőrség politikai osztálya meghamisította a nevét és halotti anyakönyvi kivonatát, s valójában „Lukács Ferenc” álnéven a Rákoskeresztúri temető 298-as parcellájában nyugszik. A felvetést a történésztársadalom megütközve fogadta, arra semmilyen forrást eddig nem leltek fel, és a felvetés eddig nem nyert kétséget kizáróan igazolást. Akárhogy is, legyen neki könnyű a föld!

(Írásomat Szálasi Ferenc: A Cél c. műve, ill a Wikipédia alapjaira építve állítottam össze)

szilveszter

2011-12-31T17:20:00.000-08:00

Adjon Isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát,
sok örömet a házban,
boldogulást, boldogságot széles Kárpát-hazánkban,
minden magyarnak ebben az új évben!:)

És még egy újévi köszöntő álljon itt, mely irodalmi gyöngyszemünk. Nem ma született, s nem túl vidám, de sajnos, bizonyos értelemben ma is aktuális. Akinek van füle hallásra, megérti!

Wass Albert: Pogány újévi köszöntő

Hej emberek! Markomban sűrű
fekete vérrel telt kupa!
Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
világgá űzött árva kobzos
utolsó Koppány-unoka!
Borra nem telt. Így hát kupámat
megtöltöttem bús magyar vérrel.
Hozzátok szólok emberek!
Héj, testvéreim, emberek
öt világrészen szerte-széjjel!
Ím alvadt vérrel telt kupámat
e rút világon végigöntöm
s magyar vér mellett, ahogy illik,
az újesztendőt ősi módra
zord táltos-szóval fölköszöntöm!
Babonát mondok, szörnyű átkot!
Vad mágiát, mely megfogan:
megátkozom azt, aki vigad!
Ki bort iszik, asszonyt ölel,
békében él és boldogan!
Mert jaj, véres nép ma az én népem!
Ordas vadak tépik a testét!
S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák:
átok marja ki két szemük világát
s pusztuljanak, ha gyászát elfeledték!
Méreggé változzék a bor minden pohárban
és tébolyult sikollyá a kacaj!
És szörnyű vész és halálhörgés légyen
és minden földi otthon porrá égjen
és minden céda ember benne égjen,
ki tudni arról semmit nem akar:
hogy miként pusztul börtönben, kínban, vérben,
egy részvétlen világ közepében,
magára hagyott népem, a magyar!

(Új Hungária, 1949. december 30.)

Áldott, békés Karácsonyt minden magyarnak!

2011-12-24T16:37:00.000-08:00

December 24. – ÁDÁM ÉS ÉVA NAPJA – "SZENTESTE"

Karácsony böjtje van (dec. 24), másként Ádám-Éva napja, mely két ünnepi mozzanatot foglal magában, s e kettőt az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is.

December 25. – KARÁCSONY – JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE

„Mily csodálatos az Isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is! – kiáltott föl Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A Születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.

Karácsonyról hallván, a csillogó díszű, kivilágított fenyő képe jelenik meg először lelki szemeink előtt. (Aztán persze, az "ajándék-őrület", a vásárlás, a rohangálás, a tumultus, az idegbaj...) Régebben a fenyőt, a karácsonyfát nem bedrótozták tiritarka villanyégőkkel, aggattak rá mindenféle üveg bizbazt és műanyag szirszart, a már látványában is a cukorbajt hirdető, kilónyi szaloncukorral, hanem házilag készült nyalánkságokkal, almával, naranccsal aranyozott dióval ékítették, tetején csillagba foglalt angyal – vagy kis Jézust tartó Mária-képpel koronázták. Gyertyáit először -igazit! - december 24-én este gyújtották meg, utoljára rendszerint vízkeresztkor. Úgy tudjuk, nálunk Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Sokáig nem terjedt el mindenütt, néhol ma is más örökzölddel: magyallal, fagyönggyel, borostyánnal díszítik az otthonokat, de az a szokás, hogy a téli napfordulót és az újévet zölddel köszöntsék, egykor Európa-szerte általános volt (kelta örökség).

A karácsonyi ünneplés – családi ünnep – december 24-én, bővedeste, lámpagyújtás után kezdődött, hisz a természeti népeknél, így hajdan a magyarságnál is a nap napnyugtával kezd és végez. A karácsonyi vacsora részint az ókori görög-római hagyományoknak, részint a germán, szláv napforduló-ünnepi, a jövő termést biztosító nagy lakomájának kereszténnyé szelídült mása, de még századunkban is sokat megőrzött mágikus jellegéből. Ételsora hagyományos, katolikus helyeken böjtös. Jellegzetes étele a hüvelyes, főleg bab, lencse, aztán a főtt vagy öntött tészta, végül a gyümölcs, leginkább alma, dió. Mindegyikükhöz hiedelem is fűződik. A bab, lencse pénzt hoz. A tészta, főleg a mákos, szerelmi jósláshoz szolgál: az eladó leány a család egyik férfitagja evőeszközéről elkapja az első falatot, az utcára siet vele, ott eszi meg, és ahogyan hívják az első férfit, akit megpillant, az lesz az ura neve is. Az alma szintén jósolhat ilyen módon, de a héja is kirajzolhatja a jövendőbeli nevét, sőt, az állatok fejlődését is segíti, ha vizet tölt rá a gazda, és arról itat. A férges dió betegséget, halált jósol. Mint ahogyan az asztalra tett só is, ha olvad. A fokhagyma viszont betegséghárító, a vöröshagyma pedig időjárásjósló. A jövőbeli bőség biztosítása érdekében helyeztek az asztalra vagy alája szalmát, szénát, gabonát, terménymagvakat, gazdasági eszközöket meg a Luca-napkor elültetett, de karácsonyra kihajtott búzát. A vacsora morzsáját, hulladékát pedig eltették gyógyszernek, főleg a füstje segít. Karácsonyfa nem került az asztalra. Állítása a XIX. században német területről honosodott úri, majd polgári szokás. Falvainkban még századunk 30-as éveiben is ritka jelenség, napjainkra terjedt csak általánosan. Vacsora alatt a gazdasszony nem kelt fel – így biztosította, hogy a kotlósai majd jól üljenek –, csak az éjféli mise előtt, ahova katolikus helyeken a ház egész népe elment.

Kívánok áldott, békességes-szép Karácsonyt minden Magyarnak!

nemzettestvéri szeretettel:
egy magyar

Luca napja

2011-12-13T03:54:00.000-08:00

A pogány időktől kezdve, az év legjelentősebb napjának, az esztendő legrövidebb napja számított, amelyen a Nap meghal, hogy huszonnégy óra múlva új életre támadjon és újjászülessék. A Gergely-féle időszámítás előtt ez a nap december 13-ára, Szent Lucia napjára esett, minélfogva ennek a szentnek, magyarul Lucának a napja mindenféle babonás szokások forrásává lettlészen. De mielőtt erre rátérnék, lássuk, ki is volt ez a szentéletű fehérnép, Luca!

Luca, Lúcia (latinul: Lucia) ókeresztény szűz, aki vértanúhalált halt a.d. 304 körül. Az idők során, a népi hiedelemvilág jeles alakjává nőtte ki magát. (A syracusai Lúcia igen közel áll a másik szicíliai szent szűzhöz, Ágotához, szenvedéstörténetükben is sok a hasonlóság.) Lúcia legendája azzal kezdődik, hogy anyjával, aki már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban, elzarándokolt Ágota cataniai sírjához. Itt anyja meggyógyult, ő pedig álmot látott, melyben Ágota megmutatta neki az igaz utat. Álmából felébredve közölte anyjával, hogy nem megy férjhez pogány vőlegényéhez, mivel van már jegyese: Jézus Krisztus. Kikérte örökrészét is, és azt szétosztotta a szegények között. Elhagyott vőlegénye följelentette a hatóságoknál. Miután nem volt hajlandó megtagadni előttük a hitét, sem föladni szüzességét,a helytartó bordélyba akarta vitetni, de hiába, mert Lúcia teste hirtelen, csoda folytán úgyelnehezült, hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a rómaiak előkapták a mindigkéznél levő és akkoriban bestsellernek számító, "Hogyan csináljunk vértanút könnyen, gyorsanés egyszerűen" c. kiadványt és ahogy azt kell, szakszerűen megkínozták Lúciát: égették,fülébe olvadt ólmot öntöttek, fogait kiverték, forró olajjal, szurokkal öntözték, melleitszétroncsolták... végezetül tőrrel torkon döfték. De Lúcia addig nem halt meg ezek után sem, míg az utolsó kenetet föl nem vette. (Nem semmi hittel bírt a csaj!...)

Lúciát a mártírok pálmáján kívül a nyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrel ábrázolják.Különleges attribútuma az égő olajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem, vagy két szemet virágzó leveles ágacska. Ennek magyarázata az, hogy a Lúcia név a latin lux „fény,szem, szeme világa, szeme fénye” szóból ered.

Cossa: Szent Lúcia (a szembetegek és a vakok védőszentje)

Az Egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Lúciának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a név a lux 'fényesség' származéka., és december tizenharmadik napja - mint fentebb azt már írtam -, a Gergely-naptár életbelépte, azaz a.d. 1582 előtt, az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumieredetű mondás szerint: "Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja." Ebből iskitűnik, hogy az az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli,igen jelentős időpont.

Luca napja a magyarságnál mint gonoszjáró nap egyúttal asszonyi dologtiltó nap lett, tüzetis csak a férfiak rakhattak. A boszorkányrontás megelőzése, illetve a gyümölcs, zsiradék, tojás, aprómarha-bőség biztosítása érdekében pedig sokféle varázslást végeztek. Legelterjedtebb, egyúttal a legtovább élő e varázs-szokások közül a lucázás, más néven palázolás, kotyolás. Ennek keretében a hét-tizenkét éves fiúgyermekek szalmát vagy kis fatuskót húzva maguk után sorra járják a házakat. Beköszöntés után az ajtó elé vagy a kemence szögletbe hintettek egy kis szalmát, illetve rakták a fát, ráültek, és elmondták vagy elénekelték a varázslószöveget. - Én érdekesnek, értékesnek és megőrzendőnek tartom ezt az ősi népszokásunkat, ezért idemásolnám egy kotyoló részletét:

Luca, Luca, kitty-kotty.

Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának,

mint a szobaajtó

Luca, Luca, kitty-kotty.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,

Annyi kolbásza legyen kieteknek,

hogy kerítést lehessen belôle fonni.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,

Gelegenye 2-3 száraz körtét várom

ha nem adnak szalonnát levágom a gerendát

ha hurkát elviszem a Julcsát.

Általánosan elterjedt volt az a varázslás is, amelynek célja a boszorkányok távoltartása, illetve meglátása volt. Mindkettő Luca napján kezdődött, és a karácsonyi éjféli miséig tartott. Az előbbi célra a Luca napján a kémény alatt megkötött nyírfaseprő volt a jó, amellyel a tizenketted alatt sepregetni kellett, hogy a boszorkány ne juthasson a házba. A boszorkánylátásra a közismert Luca-széke szolgált...

Természetesen, Luca napján kezdik készíteni a Luca székét. Alig van olyan falu, ahol nem ismerték az idevágó babonás történeteket. A lucaszék készítője mindennap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. (pech...) Utána azonban a kukkoló menekülhet haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha a delikvens ilyenkor mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így van esély megmenekülni a bosszújuktól.

Az a bizonyos "boszorkánylátó" Luca-szék Göcsejből

Luca napjához köthető, érdekes népi babona még az, ami azt tartja, hogy Luca napja éjjelén a szellemek csöndes, remegő fénykévék formájában suhannak el a falusi házak fölött, de ezt a fényt csak bizonyos, arra alkalmas emberek láthatják meg, akiknek a Luca-fénye megmutatja, hol vannak kincsek a föld méhébe rejtve.

És végezetül, még egy módszer, - az örök klasszikusból - amivel 100%-osan felismerhető, hogy ki a boszorkány!:)

Advent

2011-11-27T04:28:00.000-08:00

Az advent ideje az Úr 2011. esztendejében: november 27-én, azaz, ma vette kezdetét...

Advent, Advent van... mondogatjuk ezekben a napokban, hetekben. Sok család asztalán ott a koszorú, gyújtják a gyertyákat, egyiket a másik után, vasárnaponként, és lassan karácsonyi hangulat lopakodik a szívekbe. Érdemes kicsit beszélni erről a bensőségesen szép, ünnepi időszakról, úgy vélem!

Adventus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Ez az ADVENT szó száraz, lexikonális definíciója...

Maga az Advent, az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka. Adventus Domini,- az Úr eljövetele. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. Az Advent (annak első vasárnapja) egyben a keresztény Egyházi Év kezdete is.

Az advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti, ortodox keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.

Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat.

Ádvent első vasárnapja

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

Az első vasárnap angyala kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

Ádvent második vasárnapja

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

A második vasárnap angyala piros palástba öltözve száll alá a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Ádvent harmadik vasárnapja

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

A harmadik vasárnap angyala fehér ragyogó palástba öltözötten jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Ádvent negyedik vasárnapja

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

A negyedik vasárnap angyala egy nagy, lila lepelben jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Engedjetek meg még pár gondolatot az Adventi Koszorúról... Készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt. (Tulajdonképpen erre az ősi pogány ünnepre "építette rá" az Egyház a Karácsonyt, és nevezte ki Jézus születésének napjává...)

Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást jelzi...

Békességes, boldog adventi várakozást mindent magyarnak!
.

Henry Ford tragédiája, és a zsidó áfium ellen való orvosság

2011-11-08T01:08:00.000-08:00

Ha az ember a zsidóság természetét a maga meztelen valóságában szeretné megismerni, úgy csak azon viselkedését kell megfigyelni, amelyet azok ellenében tanúsított, akik vették a bátorságot és lerántották róla az álarcot. Ilyen bátor ember volt a híres amerikai autókirály Henry Ford (1863-1947). A zsidóság kitűnő ismerője és meggyőződéses ellenfele, az első világháború alatt pontosan tanulmányozta tevékenységüket és felismerte, hogy született bűnözők.

Tőle származik az alábbi kijelentés: „Zárjátok börtönbe az 50 leggazdagabb zsidót és nem lesznek többé háborúk!“ Henry Ford tudta, hogy a háborús lázítások mögött a telhetetlen zsidó nagytőke áll. Azt is tudta, hogy nem lennének többé háborúk, ha a legbefolyásosabb zsidók rács mögött ülnének.

Henry Ford volt a „Dearborn Independent“ című legendás zsidóellenes újság létrehozója. A lapot 1920-ban indította útjára és rövid időn belül mintegy 2 milliós példányszámban látott napvilágot. A zsidóság elôször nem vette komolyan Henry Ford nézeteit és holmi „úri magánszórakozásnak“ tekintette a zsidósággal szembeni harcát.

Amikor azonban felvilágosító munkájának köszönhetően, az amerikai nép nagy tömegei is felfigyeltek a zsidók viselt dolgaira, kezdtek idegessé válni. És amikor végül Ford egy négy kötetes könyv formájában is kiadta „A nemzetközi zsidó“ cím alatt a korábban már lapjában közölt cikkek gyűjteményét, a zsidóságot hirtelen félelem és harag kerítette hatalmába.

Erre reagálva Henry Fordot a mérvadó zsidó véleményformálók beteges hamisítónak és rágalmazónak nyilvánították. Henry Ford nem hagyta magát megfélemlíteni és 1927-ben a következő választ adta kritikusainak:

„A »rágalmazás« abból áll, hogy a közvélemény figyelmét az igazságnak megfelelően a zsidóság világuralmi törekvéseire irányítottuk, amelyet felelős zsidó vezetők kinyilvánítottak. Néhány megállapítást szükséges megismételni: A nemzetközi zsidó találta ki a mi pénz- és kamatrendszerünket; az ő kezében van ma direkt minden állami pénzintézet az Egyesült Államok szövetségi jegybankrendszerével bezárólag, amelyet ő szervezett és amelyet most a saját eredeti tervei szerint épít ki.

A kormányokban hatalmi pozíciókkal rendelkezik. A gazdaságban annyi szál fut össze a kezében, hogy egyetlen pénzügyi vagy gazdasági ember sem merne ellenszegülni vele. A nemzetközi zsidó kezében van a sajtó, vagy úgy uralkodik rajta, hogy csak zsidóbarát értelemben történő jelentéseket engedélyeznek; olyan mértékben befolyásolja a fiatalok nevelését, mint egyetlen más csoport sem; ő képezi a világ legzártabb faji egységét egy olyan kémszervezettel, amely minden falut, minden helységet behálóz.

Hatással van az egész világ forradalmi elemeire ugyanúgy, mint az ultrakonzervatívokra, ugyanolyan hatalma van a kommunista Oroszországban, mint a kapitalista Angliában; uralja a színházat, a mozit – döntő befolyása van a háborúk kirobbantásában, amelyek fő haszonélvezője ő maga.“

Nos, ekkor már a zsidóság is felismerte, hogy Henry Ford nemcsak egy kiválóan tájékozott, hanem egy kimondottan veszélyes ellenfélnek is bizonyult. Ennek a halálos ellenségnek az elnémításához, lehetetlenné tételéhez, a továbbiakban már semmilyen eszköztől nem riadtak vissza.

Először, régi jó szokás szerint a magánéletével kapcsolatban terjesztettek szégyenletes híreket. Mikor ez nem járt eredménnyel, a zsidó sajtó a Ford autógyár ellen indított féktelen rágalomhadjáratot. A legalattomosabb módon kezdték kigúnyolni és lejáratni az általa gyártott autókat. Még a filmipar segítségét is igénybe vették ebben a hadjáratban. Ha egy filmben például egy „rozoga tragacs“ megjelent, akkor természetesen csak egy Ford lehetett.

Mivel még ez sem hozta meg a remélt sikert és Henry Ford gyára tovább növekedett, a kocsik népszerűek maradtak, a zsidók riadót fújtak egy nagy, végső ütközethez. Milliókat hordtak össze, hogy a Ford autóművekkel szemben egy konkurens autógyárat alapítsanak.

Egy új sajtóhadjárat indult útjára. Mialatt a zsidó gyártmányokat az újságok csak mint a „legjobbat“ reklámozták, Ford kocsijait csak szemétként említették. Végül – zsidó parancsra – a bankok is megtagadták a megszokott módon való további együttműködést Forddal. Befagyasztották a számára szükséges kölcsönöket és vállalkozása az összeomlás szélére került. Így aztán sikerült megpuhítaniuk.

Hogy megmenthesse életművét, végül kénytelen volt beadni derekát. Nem utolsó sorban, néhány titokzatos merénylettel is félelmet és bizonytalanságot keltettek benne.

Még 1927. június 30-án kiadott egy nyilatkozatot, miszerint meg van győződve a zsidó nép „erényeiről“ és a zsidókkal szembeni „igazságtalanságot“ szeretné jóvátenni. Most már diadalittasan örvendezett a zsidóság és a nevükben Jud Marshal cinikusan a következő választ adta az autókirálynak:

„Elfogadom a nyilatkozatát. A zsidó természet része a megbocsátás. Tudomásul veszem, hogy ön a sértő vádaskodásokat visszavonja és hajlandó elégtételt adni.”

Milyen ismerős szavak! Természetesen ezt a bocsánatkérést úgy kényszerítették ki belőle, sőt azt is feltételezhetjük, hogy még a nyilatkozatának szövegét is a zsidó zsarolói fogalmazták meg. Tény marad mindenesetre, hogy Ford a nevéhez köthető nyilatkozatot soha nem írta alá, de az is tény, hogy ezután teljesen feladta küzdelmét. Hogy miért kellett ezt csinálnia, mindenki tudja, aki ismeri az összefüggéseket.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de egy dolog nem változott: A zsidóság még ma is mindenkit hasonló módszerekkel próbál elnémítani, aki veszi a bátorságot és letépi róla az álarcot. Sőt nem is kell olyan messze elmenni, mint azt Ford megtette! Erre eklatáns példa Mel Gibson A Passió című filmje, illetve a sztár néhány, a zsidókra, a zsidóságra tett csípős megjegyzése. Mel Gibson azóta házasságtörő… rossz apa… agresszív… sőt iszákos. A filmvászonról eltűnt, illetve csak a saját maga által finanszírozott filmekben láthatjuk viszont jószerivel.

Henry Ford, illetve Mel Gibson példája is ékesen bizonyítja, hiába a sok pénz (és a vele járó bizonyos mértékű hatalom), a hírnév, egy ember nem veheti fel a harcot a jól szerveződő, összetartó és természetesen, mocskos kezét a világ pénzügyi ütőerén- valamint a vezető médiák, a mozi iparon tartó zsidó-világhatalommal! Csakis úgy győzhetjük le ezt a homlokán Dávid csillagot viselő fenevadat, a zsidó-világhatalmat, ha végre felébredünk ebből a ránk kényszerített lelki-szellemi éberkómából és összefogunk ellene!

Bár a zsidók nyugodtan dicsekedhetnek vele, hogy végül még egy Henry Ford kaliberű autókirályt is térdre tudtak kényszeríteni , de a négy kötetes életművét, „A nemzetközi zsidó“-t nem tudták eltüntetni a világból, ahogy Mel Gibson Passió-ját sem, és az ő bátorságuknak és áldozatuknak (is) köszönhetően, már ébredezik a világ, hogy ezt a zsidó nevezetű rákos daganatot ideje kimetszeni az emberiség testéből!

Zárszóként pedig, visszatérve Henry Ford kijelentéseire, melyek óta már eltelt kilenc évtized, elmondhatjuk, hogy jelen korunk történései fényesen bizonyítják, hogy az abban leírtak nem beteges rágalmakat, hanem megcáfolhatatlan igazságokat tartalmaznak.

(Dobszay Károly írása alapján - egy magyar)

Halottak napjára

2011-11-01T08:24:00.000-07:00

Valahol szeretem a késő őszt is... Szeretem a fakuló fényeit. Szeretem a rozsdálló színeit. Valahol szeretem a nyirkos föld, az avar illatát is. Lehet furcsa, de szeretem Mindenszentek Ünnepét, és várom a Halottak Napját. Rágondolva szomorú emlékek, érzés ölel, de mégis várom azon este hangulatát. A halandó lét, az elmúlás röpke átélését, megtapasztalását. A temető hűvösödő estéjének nyugalmát. A megértés békéjét. A gyertyák fényét, melyek, mint apró, imbolygó lelkek táncolnak a lassan-lassan az est homályába burkolózó hantokon. Érezni a virágoknak gyertyamécsek édes-kormos szagával keveredő illatát, melyben ott lengedezik éppen csak érzékelhetően a temetők hűvös, halott fonnyadása... Nézni a gyertyák pirinyó ragyogásába meredő, csillogó szemeket. Az arcokon táncoló fényeket... Igen, ez az a nap, ezek azok pillanatok, mikor az ember ráébred, megtapasztalja az Élet végtelenségét és a Létezés apró kis szikráját a közömbösen múló Időben. És emlékezik... mert része az ünnepnek. Mert akkor hal meg valaki igazán, ha már nincs, ki emlékezzen rá... Különösen szeretem ilyenkor elnézni a sírok körül tébláboló gyerekek arcát. Ahogy nyiladozó elméjük a gyertyagyújtás mókáján túl, lassan megérti az emlékezés csöndes ünnepét, az elmúlás valóját. Hogy az Élet része a Halál. Hogy egyszer meghalunk, mert megszülettünk. És hogy azok is meghalnak, kiket szeretünk. De míg van, ki ezen a hűvös, elmúlásillatú őszestén csendesen meggyújtson értük egy gyertyát, kicsit itt élnek köztünk, velünk, bennünk.

Le jour des morts... Álljunk meg ma este egy csendes pillanatra, gyújtsunk meg egy szál gyertyát és emlékezzünk eltávozott szeretteinkre.

(szegvári temető...)

Mindenszentek és Halottak Napja vagy Halloween??

2011-10-31T09:14:00.000-07:00

Azért szeretném, ha erre a nem túl hosszú írásomra időt szentelnétek minél többen, mert permanens a nemzetrontás és fokról-fokra rombolják (elsősorban gyermekeinkben!) a nemzettudatot! Többek között próbálják 1000 éves kereszténységünket is semmissé tenni! Elhalloweenisíteni a Mindenszentek és Halottak Napját, vagy elhanukásítani a Karácsonyt! Ne hagyjuk! Most, e szomorú-szép őszi napok halottaink emlékének csendes ünnepe! Szeretném rövid történetüket, s jelenüket elétek tárni!

Mindenszentek és halottak napja november 1-2-a, a halottakra való emlékezés ünnepe. Az I.századtól kezdődően november elsejét szentelte az egyház a halottak emlékére. Az egész magyar nyelvterületen szokás volt ekkor a sírok megtisztítása, virággal díszítése. A római katolikusok a halottak lelki üdvéért régóta gyertyát gyújtottak a sírokon. Mindkét napot a néphagyományban számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak.

A kettős ünnep rövid története:

A Mindenszentek a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek .

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot.

A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.

A 4. századból is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepéről. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. / E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja. /

Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte.

Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. /A kelták november első napjaiban emlékezetek az elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november első napja - ami az év kezdetét is jelentette./ (Innen ered a ma folyamatosan sulykolt HALLOWEEN ünnepe! Ami egy zajos, hangoskodó angolszász gyereknappá silányult! (Nevezhetnénk a cukorka-ipar a maszkárusok és a fogorvosok örömünnepének is!)

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

November 1. - A mindenszentek napja (latinul: Festum omnium sanctorum) az összes szent ünnepe

A tél rámutató napja november elseje. Délután megtisztítják, estére pedig gyertyákkal kivilágítják a sírokat. Odahaza annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottja van a családnak. A szokás szerint éjjelre kenyeret és bort, vagy más, jelképes ennivalót tettek az asztalra, mert ilyenkor a hagyomány szerint a holtak hazalátogatnak. A halottak napja, vagyis másodika a tisztítótűzben szenvedő lelkek ünnepe. Ez a nap a „lelkek emlékezete”. A két napra vonatkozó szokások az idők során összekeveredtek. A napra vonatkozó tiltások egész hétre érvényesek.

A gyertyagyújtás...

A gyertyák a halottakért égtek, a tűz megtisztulást hoz. Mindenszentek ünnepén, a halottak napja előestéjén a sírok néhány órára fénybe öltöznek. A katolikus hit az üdvözültek, a szentek emlékének szenteli november 1-jét, s a mai napot mindazoknak, akik már eltávoztak a földi világból. A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki meghalt az emberekért, hogy elhozza a megváltás fényét.

November 2. Halottak napja

A harang szól...

Sokfelé úgy tartották, hogy mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére. E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét nap városon és falun ma is egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe. Ilyenkor benépesülnek a temetők, s a virággal borított hantokat körülállják a távolra szakadt hozzátartozók is. Hazahívja őket a szülőföld, az ősök, a családtagok sírja, s a sápadt kis gyertyafények körül ima és énekfoszlányok szállnak.

Az ünneplés és a gyász napjai ezek, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom. A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre fájóan szép sorai:

Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.

/Ady: Halottak napján /

1956 - Emlékezzünk tisztelettel

2011-10-23T08:58:00.000-07:00

.

.

1956

2011-10-23T08:53:00.000-07:00

Nem akarok 1956-ról és a hozzákapcsolódó eseményekről beszélni. Beszélnek róla eleget. Különben is, az 1956-os forradalomra emlékező október 23-a divatünnep lett. Hozzátenném azért rögtön, nem ünnep, hanem emléknap! Tisztességes ember nem ünnepli a Nemzet (egyik) tragédiáját, hanem emlékezik. Nem szabad elfelejtenünk '56-ot! Mitöbb, meg is kell emlékeznünk róla. Így fog tenni idén többek között (az országrontó bitangjaink mellett) a radikális jobboldal több szervezete is.

Hm. Nem tudom, de szerintem kell még vagy 50 év, hogy letisztulva, történelmi távlatból tudjuk ünnepelni az 1956-os forradalmat, valamint reálisan szemlélve nézzünk vissza az akkori eseményekre. Mert ne gondolja senki se, hogy 1956-ban a vegytiszta Jó, és a Gonosz seregei csaptak össze! A forradalmak, a kezdeti őszinte nekibuzdulás után mindig véresek és mocskosak. A fehérbe fekete is keveredik, és egyre több a szürke!... Egy személyes, családi kötődésű példa, hogy értsétek: 1956-ban kinyitották a börtönök kapuit, hogy a rengeteg, politikai okok miatt jogtalanul elítélt és fogvatatott embert kimentsék a rabságból. Igen... ez szép és nemes. Csak sajnos, azzal már senki nem törődött, hogy így, "egy füst alatt" köztörvényes bűnözők, gazemberek és gyilkosok előtt is megnyílt az út!!... Rövidesen meg is kezdődtek a fosztogatások, rablások és a céltalan gyilkolás is. A csőcselék egy része, - mert csőcselék mindig van -, teherautókkal járta a várost, és lövöldöztek a békés, fegyvertelen járókelőkre! Anyai nagybátyám is - huszonéves volt - hazafelé tartott. Egy elhúzó teherautóról, minden ok nélkül levadászták: hasbalőtték... Még beértek vele a kórházba. Ott halt meg... Hogy miért meséltem el? Azért, mert rá akartam világítani egyrészt, hogy semmi sem csak fehér, vagy fekete! Reálisan, objektívan és lehetőleg több szemszögből kell megvizsgálni a dolgokat még akkor is, ha egy olyan nagyszerű és nemes történelmi eseményre emlékszünk és hajtunk fejet, mint az 1956-os Magyar Forradalom! Másrészt pedig azért tettem közé ezt a személyes, korabeli családi tragédiát, mert a nemzeti, radikális jobboldalhoz csapódó provokátorok, valamint habzó szájú, agyatlan, értelmetlenül törő-zúzó és csőcselék őrjöngésével valószínűleg idén is számolnunk kell! És a végletekig dühít, bosszant, mitöbb: szégyennel tölt el, ha tönkretesznek egy ilyen szomorúan szép ünnepet, és lejáratnak minket, magyarokat ország-világ előtt! Ünnepeljünk méltósággal, de ne engedjünk teret a provokátoroknak és a csőcseléknek!

(Régi magyar himnuszunk - Boldogasszony Anyánk)

Büntethetetlen ??

2011-10-17T00:13:00.000-07:00

A minap megjelent az - egyébként Fidesz-közeli - Magyar Hírlap hasábjain egy (végre) szókimondó, nem "polkorrekt" írás Bayer Zsolt tollából, mely a mára már elviselhetetlen mértékű cigányterrort veszi górcső alá, két, a közelmúltban megtörtént eset kapcsán és alapján. Úgy döntöttem, én is közzé teszem a cikket blogomban, változtatások nélkül.

Kérlek, szánd rá azt az 5-10 percet, olvasd el, gondold végig, (Pláne, ha a Fideszre szavaztál!), hogy ez az a rend (2 héten belül), amit a választások során Orbán Viktor, majd sunyi belügyérje, Pintér is ígért?... Aztán terjeszd blogom ezen linkjét (fészbúk, twitter, iwiw, stb.), mert az EU-s, globalista, neoliberális hatalmat kiszolgáló, fősodratú magyar médiában és sajtóban ez az írás fehér holló! Bár, én remélem, inkább fecske... az első!

Köszönöm!
egy magyar

Büntethetetlen

Valamiért nem hagy nyugodni a Nádudvaron összevert nyolcvanéves asszony esete.

Emlékeztetőül: két tizenhárom éves cigány kölök félholtra verte saját háza udvarán az asszonyt, aki rendszeresen beengedte őket magához, hagyta, hogy egyenek a kertben termő gyümölcsökből. A két veszett patkány ezek után hálából gereblyével, husánggal összeverte, és elvette mobiltelefonját.

Ennyi a hír.

A viszonylag nagy nyilvánosságot kapott esetet egészítsük ki egy másikkal: néhány héttel korábban Szolnokon, egy buszmegállóban cigány suhancok (16-17 évesek) bántalmaztak egy iskolából hazatartó kilencéves kislányt, és elvették értékeit.

A két hírt mindenképpen együtt kell kezelnünk. A mögöttük meghúzódó borzalom miatt.

Ugyanis e két hír arról tanúskodik, hogy ismét ledőlnek korábban mozdíthatatlannak hitt tabuk.

Az öregség és a gyerekség – mégiscsak tabu. Ez nem azt jelenti, hogy korábban, bármikor nem sértették meg ezeket, hogy ne bántottak vagy éppen öltek volna meg öreget vagy gyereket beteg állatok, de a társadalomban ez akkor is tabuként kezelt életkor volt. (Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a börtönökben a gyerekek ellen bűnt elkövetőket a legszigorúbban ítéli meg és el a bűnözőtársadalom. Is. Az ilyen elkövetőknek odabent pokollá teszik életét – nagyon helyesen, tegyük mindjárt hozzá.

A tabu fontos egy társadalomban. Szabályoz, fegyelmez, erkölcsi mércét állít, visszatart. Tabuk nélkül aligha van társadalom, és aligha van emberinek nevezhető élet. Tabuk nélkül a Mad Max világa jön el.

A magyar társadalom perifériáján, vagy egyenesen a társadalmon kívül cigányok egy része szemmel láthatóan felmondta ezeket a tabukat. Egyre gyakoribb az általuk elkövetett, védekezésre képtelen gyerekek vagy öregemberek elleni bűntény. Brutális verések, bántalmazások, rablások, erőszaktevés, csonkolás – és mindez felfoghatatlan értelmetlenséggel. Mert miért kell megerőszakolni és baltával megcsonkítani egy nyolcvankét éves öregasszonyt – négyszáz forintért? Mert ez történt nemrég odafent Zemplénben. Miért nem elég elvenni tőle, ha már ez lett a megélhetés legbiztosabb módja? Miért ez a vadállati brutalitás?

A Nádudvaron félholtra vert öregasszony beszámol arról, hogy a két patkány végig röhögött, miközben verte őt. Miközben kérlelte őket, hogy ne bántsák.

Ezen a ponton azért mégis csak muszáj feltenni a kérdést, hogy ez a két tizenhárom éves egyed egyáltalán nevezhető-e embernek?

Nem. Ezek nem emberek.

Ezek valami olyan minőséget képviselnek a társadalomban, amely ellen a társadalomnak muszáj védekeznie.

Ez a két tizenhárom éves fehérjehalmaz amúgy nem büntethető. És ebből a szikár tényből még számtalan kérdés következik. Mindenekelőtt az, hogy akkor mi a teendő? Várni, amíg büntethetők lesznek? És addig még hány öreget, gyereket fognak brutálisan összeverni, vagy – ne adj’ Isten! – megölni? És az vajon kinek lesz a felelőssége? Kérdés továbbá, ha ezek nem büntethetők, akkor büntethetők-e a szüleik? Vagy ez csak a nem cigányok esetében áll fenn, ha róluk van szó, akkor más a helyzet? És ha igen, akkor miért van ez így? Számtalan faluban járva mesélik a helyiek, hogy a cigány uzsorás tizenhárom, tizenkét éves cigány lányokkal „él együtt”. Bárki más ilyen korú gyerekekkel „élne együtt”, azonnal sittre vágnák, és odabent köcsög lenne belőle, mert a börtöntársadalom ezt sem viseli. Mi jogosítja fel ezeket arra, hogy rájuk ne vonatkozzon a törvény?

És egyáltalán, tegyük fel végre a legfontosabb kérdést: meddig köteles tűrni a társadalom mindezt?

Képzeljük csak el, ahogy a félholtra vert nádudvari öregasszony majd felépül, és hazamegy a kórházból. És a két tizenhárom éves patkány ott él a szomszédjában továbbra is, bántatlanul, büntetlenül. És majd naponta beleröhögnek az öregasszony arcába. Annak biztos tudatában, hogy ők nem büntethetők.

Ezt tényleg tűrni kell?

Valóban erről szólna Európa?

Tényleg nem büntethetők?

(Bayer Zsolt, Magyar Hírlap)

Nemzeti Gyásznap

2011-10-06T08:56:00.000-07:00

Szomorú nap a mai... Október 6. Az aradi vértanúkra történő emlékezés napja.

A későbbi, vértanúkká váló tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták az osztrákoknak.

Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, felségárulás vétségében marasztaltak el, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz - bresciai hiéna -, mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau végül „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre. Vécsey Károly büntetését saját apja közbenjárására(!) súlyosbítottak azzal, hogy utolsónak maradt, így végig kellett néznie a többiek kivégzését. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki. A kivégzettek ruháit a hóhér kapta meg, így levetkőztetve temették el őket.

A vértanúk név szerint

* Aulich Lajos tábornok (1792–1849)

* Damjanich János tábornok (1804–1849)

* Dessewffy Arisztid tábornok (1802–1849)

* Kiss Ernő altábornagy (1800–1849)

* Knezić Károly tábornok (1808–1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik

* Láhner György tábornok (1795–1849)

* Lázár Vilmos ezredes (1815–1849)

* Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819–1849)

* Nagysándor József tábornok (1804–1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik

* Poeltenberg Ernő tábornok (1813–1849), gyakran tévesen Pöltenbergként említik

* Schweidel József tábornok (1796–1849)

* Török Ignác (1795–1849)

* Vécsey Károly (1807–1849)

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos (1807–1849) volt miniszterelnökünket. Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.

El kell még itt mondani, hogy bár korábban történt, de ma emlékezünk meg arról is, hogy már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest is (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként).

Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.

Hát ezen szomorú események miatt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcunk vérbefojtásának Nemzeti Gyásznapja, gyászünnepe október 6.

A megemlékezés margóján mondanám el, hogy mint szinte minden magyar család, a miénk is véráldozatot adott szabadságunkért 1848-49-ben. Egyik felmenőmet, Belányi Ferenc százados kapitányt a muszka dzsidások koncolták fel, mikor megmaradt emberivel inkább nekikrontott a megadás helyett.

Emlékezzünk hát tisztelettel ezen a szomorú napon a 13 aradi vértanúra és szabadságharcunk hőseire! Ha pedig valaki "sógorozza" az osztrákokat, jusson eszébe, mennyi nyomorúságot, szenvedést okoztak nekünk, magyaroknak az évszázadok során, míg rajtunk élősködtek,- a Habsburgokkal az élen! Arról nem is beszélve, hogy a "sógorok" mai is lenéznek, megvetnek minket és mocskolják büntetlenül szép országunkat (Rába)!

Szaniszló Ferenc figyelemreméltó "panorámás" kommentje a gyásznap kapcsán

Gyászos évforduló

2011-08-29T08:01:00.000-07:00

Mohácsi Vész † 1526.

Szomorú eseményre emlékszünk a mai napon... Kisasszony havának 29. napján, ma 485 éve kezdetét vette a Mohácsi Vésszel Szép Magyarhon hanyatlása.

1521-ben került török kézre Nándorfehérvár, így megnyílt az út a hitetlenek előtt, szép Magyarhon belsejébe. 1526 tavaszán indult el seregei élén I. Szulejmán (1520–1566) az ország belseje felé. A törökök már átkeltek a Száván - július 2-án -, amikor végre a királyi haditanács lépett, és kinevezte Tomori Pált, a köznemesi származású, ferences szerzetest és Szapolyai Györgyöt, a magyar sereg két fővezérévé. Tomori a Drávánál akarta feltartóztatni a törököket, a haditanács viszont a mohácsi síkot választotta a csata színhelyéül.

1526. augusztus 29-én egy hozzávetőlegesen 25 ezer főnyi magyar sereg állt szemben a közelgő 75-80 ezres, jól szerevezett oszmán-török sereggel. Szeged közelében várakozott továbbá Szapolyai János (1526–1540), az erdélyi vajda egy közel 25 ezres sereggel, mivel ifjú királyunk, II. Lajos (1516–1526) és haditanácsa attól tartott, hogy a fősereg támadásával egy időben a törökök délkelet felől is támadást indítanak.

A csata augusztus 29-én, valamikor délután 3 és 4 óra között kezdődött, mikoris Tomori Pál megadta a jelet a támadásra. Alig két óráig tartott a viadal... A ütközetben a magyar sereg szinte teljes gyalogsága mellett az ország nagyurainak jelentős része (hat főpap és egy tucatnyi báró) is odaveszett, akárcsak ifjú királyunk, II. Lajos, aki menekülése során a megáradt Csele-patakba fulladt.

A mohácsi síkon a magyar had katasztrofális, szép országunkra nézvést pedig végzetes vereséget szenvedett a kutyahitűektől. A mohácsi vész a független magyar királyság pusztulásának és Magyarhon hanyatlásának szimbólumává vált.

Szulejmán szeptember 9-én vonult be a védtelenül hagyott királyi székhelyre, Budára. A királyi palotát kifosztották, szétrabolták, feldúlták. Többek között, ekkor került Mátyás híres corvináinak számos darabja is Konstantinápolyba...

Ezzel kezdetét vette szép országunkban a török uralom, amely Szapolyai János (1526–1540) és I. Habsburg Ferdinánd (1526–1564) magyar királlyá választásával polgárháborúval párosult. Magyarország három részre szakadt, de a másfél évszázados török rabiga ellenére is az európai keresztény kultúrkör része tudott maradni! Moháccsal azonban, szép Magyarhon korábbi nagyhatalmi szerepe örökre elveszett, országunk soha többé (egészen a mai gyászos emlékezetű napig se!) kapta vissza egységes integritását, minden rögét. Minderre, századokkal később, Trianon tette fel a tüzes koronát...

Ne felejtsük el Mohácsot, és ne felejtsük el a hálátlan Európát, akit/amit évszázadokig védtünk hősiesen a pogány-barbár népek betöréseitől, és ne felejtsük el, hogy végül TRIANONNAL "hálálták meg" nekünk ezt!!

A gyászos kimenetelű Mohácsi Csata emlékműve

Szent Isván királyunk napja

2011-08-20T07:43:00.000-07:00

Gyönyörű napra virradtunk ma! Államalapító szent királyunk, István Úr ünnepére!

Géza fejedelem bajor papjainak egyike keresztelte meg fiát, a kicsi Vajkot, 973-ban vagy 974-ben, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta. Nagyfejedelmünk később Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse Szép Magyarhonban, és István további képzését előmozdítsa. Adalbert volt az is, aki a fejedelmi ifjút megbérmálta, és vallási szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne

Egyelőre azonban még véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. A Veszprém melletti győzelem és Koppány halála őt legfőbb belső ellenségétől, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstől szabadította meg. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése viszont a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. Azonkívül István megszerezte magának a Tiszán és Dunán túl fekvő területeket, valamint Erdélyt, és ezáltal gyarapította országát, uralmát és birtokát.

Ezzel megteremtette messzenéző uralkodói programjának előfeltételeit, és szívós energiával, okos taktikával fogott hozzá nemzetpolitikai fő feladatához. A történelmi keresztút előtt álló országban négy nagy probléma jelentkezett: a kereszténység megkedveltetése és szívüggyé tétele, közösségben az apostoli székkel és Nyugattal; az állam önállósága, vagyis nemzeti függetlenség mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben; erős monarchia és politikai egység fölépítése, vagyis a törzsi önállóság és hűbéri hatalom megszüntetése központi kormányhatalom alapítása által; s végül mindamellett, amennyire csak lehetséges, a magyar népi jelleg és szokások megőrzése a Nyugat-Európába való egyidejű beilleszkedés közepette.

Diplomáciai és politikai érzéke, mellyel nemegyszer a gyakorlatban egymásnak ellentmondó célokat is el tudott érni, korának, sőt mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból tulajdonképpen ő teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének. A magyarságnak négy különböző szomszédos kultúra -- a török-mohamedán keleten, a görög-szláv a Balkánon, a latin-német nyugaton és a pogány-szláv északon -- feszültséggel teli területén kellett ezek ostromló befolyásával és ellentmondásaival küzdelmet folytatnia. A változást, amelyet István hozott, jól megvilágítja egy világpolitikai jelentőségű tény: trónra lépése előtt nem egészen fél századdal a magyar lovascsapatok még halálosan fenyegették Nyugatot és a kereszténységet, egészen az Augsburg melletti Lech-mezőig hatolva előre. Az István által alkotmányában, kiterjedésében, kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország ezzel szemben a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett az előnyomuló mongol és török veszély ellen, és évszázadokon keresztül védőfal az ázsiai hódítók barbárságával szemben.

Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Szerzetespapokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen aclunyi reform követőit, Dél-Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait.Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyörű székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, és fölépítette Budán a Szent Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent és büntetéssel sújtotta.Ebben ő és pogány ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, amelyek a pogány ősöket és hősöket dicsőítették; a pogány korból származó népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, megőrizte vagy megtöltötte őket keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte: enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország első hithirdetői.

Az állami törvényhozásban, a kormányzásban és gazdasági vonalon sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket, mindenekelőtt a frank grófság-alkotmányt a hazaiakkal.Ugyanilyen messzenéző megértéssel képviselte népe sajátosságát és érdekeit a határokon túl is.Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.

Egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes útján II. Szilveszter pápához fordult jogai megerősítéséért és a teljhatalom kieszközléséért. Célja az volt, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, nemkülönben, hogy már eleve kizárjon mindenféle függőséget a német birodalomtól és a szomszédos bajor egyháztól, s országa egyházát az állammal szorosabban egybekapcsolja. Asztrik valóban kieszközölte urának a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki.

Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott előjogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított (12 volt tervbe véve), köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget.

Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát, mindkettő legbensejéig érintette. Imre fiát, a rendkívül erényes ifjút rendelte és készítette elő trónörökösévé. Még halála előtt meg akarta vele osztani az uralmat. Imrét azonban közvetlenül uralkodótársává koronázása előtt, 1031-ben egy vadászat alkalmával vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban meghalt. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen leszármazottja Vazul volt, ő azonban ifjúkori ballépéseiért börtönben ült. A súlyosan beteg király megkegyelmezett neki, kiengedte a fogságból, sőt azon gondolkodott, hogy még életében magamellé veszi és trónra emeli. A rossz tanácsra hallgató hálátlan rokon azonban egy galád összeesküvésbe keveredett, aminek az volt a célja, hogy a királyt meggyilkolják és az országban visszaállítsák a pogányságot. Ilyen gazságot István nem hagyhatott büntetlenül, életművét nem engedhette elpusztítani. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István az összeesküvés három fejének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét: ez abban az időben a súlyos gonosztevők szokásos büntetése volt, és a megérdemelt halálbüntetés esetén, mint itt, kegyelmi aktusnak számított.

Amikor halálát közeledni érezte, magához hívatta tanácsosait, s velük egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette utódjává. Mindenkit arra intett, hogy maradjanak meg az igaz hitben, szeressék az igazságosságot, és főleg hűségesen ápolják a kereszténység zsenge vetését.Közel hetven éves korában -- a 11. században ritka magas korban --, 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján (augusztus 15.), akit oly bensőségesen tisztelt s akinek tiszteletére több templomot épített. Halála előtt neki ajánlotta az országot.

Istvánt az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyörű bazilikában -- mely éppen akkor készült el, és ebből az alkalomból gyorsan fölszentelték -- helyezték ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait.

Az általános gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre szoktatta. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt azért, mert menekülteknek és más sorsüldözötteknek menedéket nyújtott, a Szentföldre, Konstantinápolyba, Ravennába vagy Rómába zarándokló idegeneknek pedig vendéglátást és kedvező átvonulást biztosított.

Mint uralkodó tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt ennek, hogy Szent István a templomában hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza. Lelki arculata abban a ,,fejedelemtükörben' 'is visszatükröződik, amelyet fiának hagyott hátra latin nyelven. Talán nem ő maga írta, de mindenesetre az ő közelében, politikai s erkölcsi elvei értelmében szerkesztették. Az akkori Magyarországon mindenképpen a legjelentősebb irodalmi alkotás. Ezekben az Intelmekben (Admonitiones) többek között a következő uralkodói szabályok találhatók: .,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!'' Sajnos, napjaink cionliberál kutyái teljességgel kiforgatva mondják, használják és tanítják fiataljainknak az idegenek szeretetével kapcsolatos intelmét úgy, hogy az megfeleljen a globalista, multikulti nemzetrontásnak!

István halála után még egyszer lázadást szított a pogány visszahatás; a császári hatalom nyomása is erősödött Magyarországgal szemben. Végül azonban az itt-ott fölbukkanó zűrzavar után különösen László és Kálmán király visszavezette az országot István nyomdokaiba. Azóta István a nép szívében mindinkább legendás hőssé, népe apostolává, védelmezőjévé és Magyarország eszményévé magasztosodott föl. Benne és vele a korona, királyság és nemzet szinte misztikus egységgé olvadt össze. Sírja sokat látogatott nemzeti búcsújáró hellyé vált; számos imameghallgatás és csoda történt ott. Ünnepe nemzeti ünnep lett.

László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással.

István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Különösen Scheyernben és Bambergben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek; Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi Namurben. XI. Ince pápa 1686 novemberében -- Buda visszafoglalása alkalmából -- az egész Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fővédőszentjét) ünnepli. Május 30-án a mai napig sértetlenül fennmaradt Szent Jobb ereklyét tiszteljük.

Végezetül kénytelen vagyok még hozzáfűzni, hogy az is napjaink szomorú tendenciája, hogy gyalázzák, mocskolják Szent István királyunk személyét és életművét. Ezen mélymagyarok pl. a következő nyomós érvekkel szokták alátámasztani gyalázkodásukat: "Kiirtota a táltos papokat! 40 ezer éves kultúránkat! Rovásirásunból alig tudtunk valamit kimenteni a karmaiból! Felnégyeltette a saját fivérét! Német ribancot vett feleségül!...stb." Akik ezen álláspontot képviselik és szájaskodnak bután, azoknak nem világos a történelmi szükségszerűség fogalma! Mert ha értenék ezt a kifejezést, s rendelkeznének mellette valós(!) történelmi ismeretekkel, tudhatnák, hogy I. (szent) István királyunk mindössze felismerte azt a kőkemény történelmi szituációt, hogy egy akkorra erőssé lett keresztény, nemzetállamokból összeálló Európában nincs, nem lehet esélye egy pogány, laza törzsszövetségben élő, félnomád népnek a megmaradásra, legfeljebb ideig-óráig,- míg ki nem irtanak bennünket!!! Hogy csakis(!) egy erős(!), egységes(!), keresztény(!) nemzetállamnak van esélye a megmaradásra az adott történelmi és geopolitikai helyzetben!!! Hogy "véreskezű" volt? Igen, akkoriban nem szavazgattak nagyon demokratikusan a nép nyakán élősködő férgek a nemzet sorsáról, hanem (jó esetben, mint pl. Szent István) egy okos, határozott, keménykezű uralkodó tette, amit tennie kellett az országáért! Az, hogy még vagyunk, megvagyunk, ha csonkán, szétdarabolva is, szinte reménytelenül a permanens cionliberális nemzetárulás közepette, hogy létezik még Magyarország, magyarság, és nem tűntünk (még) el a történelem süllyesztőjében, azt elsősorban I. (szent) István királyunk tisztánlátásának és áldozatos munkájának köszönhetjük!

Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, hazánkat, Szép Magyarhont védelmezze tovább a Mennyben! Amen.

Kíváncsi lennék, hány magyar portán lengeti ma a szél?...

Ady Endre így látta Széll Kálmánt

2011-08-18T07:15:00.000-07:00

Naponta hallhatjuk a Jaffa Boyz valamelyik nagypofájú szószólójától (ha éppen nem egyenesen a Nagyvezírük szájából, hogy Széll Kálmán terv így, Széll Kálmán terv úgy. De ki is volt ez a hirtelenjében előkerült, néhai turbó magyar? Persze, olvashat róla a Világhálón, akit érdekel a személye, de én úgy vélem, kitűnően jellemzi Széll Kálmánt a kortárs költőzseni Ady Endre egyik írása!

És miért Ady? Mert Ady Endre újságíróként legalább akkorát alkotott, mint költőként, amennyiben kívül és fölötte állt a politikai élet “magyar ugarának”, és éles lényeglátással, nyugatias, demokratikus szemlélettel felvértezve ítélte el a magyar politikai provincializmust és annak képviselőit. Ha ma elolvassuk Széll Kálmánról írott egykori cikkét, megállapíthatjuk, hogy az Orbán-kormány igazán jól választott példaképet magának, és ellenzékük még mindig jól foglal állást Ady Endre oldalán. Aki meg némi hasonlóságot vél felfedezni az egykori, súlytalan politikus, és jelenünk megmondó embere, a narancsagyúak Nagyvezíre, Orbán Viktor között, hát... lehet gondolkodni!

A "jeles" államférfi: Széll Kálmán

Íme Ady Széll Kálmánról:

“Széll Kálmán úr, a magyar politikai élet Neukomja, eljátszotta immár kis játékait. A hipnózis nehéz álmából ébredni kezd a magyar közvélemény, s a miniszterelnök úr be fogja ide s tova látni, hogy a rátóti tehéngazdálkodás elvei nem válnak be a miniszterelnöki székben.

Nem titkoljuk, hogy annak idején mi is tápláltunk reményeket a miniszterelnök úr szép ígéretei felől, de ugyancsak mi voltunk azok, kiknek nagyon hamar be kellett látnunk, hogy a Széll-éra nem egy jobb korszakot jelent, s a nagyhangú ígéretek csak ígéretek maradnak.

Széll Kálmán a legnagyobb mértékben nélkülözi az igazi államférfi tulajdonait. Ő, aki büszkén hirdette magát a Deák Ferenc elvei letéteményesének, éppen olyan messze esett a minden hibája dacára is tiszteletreméltó Deák Ferenctől, akár a korrupció atyamestere, Tisza Kálmán vagy a korlátolt eszű volt főispán-miniszterelnök.

Deák Ferencben is erős volt a megalkuvási készség, de ellensúlyozta erős magyar egyénisége s a politikai morál iránti érzéke. Széll Kálmán paktummal került a miniszterelnöki székbe, beváltatlan ígéretekkel vezette félre a közvéleményt, egyéni érdekek kielégítésével némította el az ellenőrzés kritikáját, s ami a politikai morált illeti, a Széll Kálmán eddigi kormányelnöksége nem nagyon igazolta híres teóriáját a politikai becsületről.

Példa nélkül való az az eset, hogy egy miniszterelnök ennyi ideig sütkérezzék a népszerűség fényében, anélkül, hogy erre legkevésbé is méltónak mutatta volna magát.

Pártja megnövekedett a húsosfazék varázsától, a diadalmas ellenzék pedig paktumba göngyölte a győzelmi pálmát, s hódolattal tette le a miniszterelnök úr lábai elé. Tulajdonképpen ellenzék sincs, mióta Széll úr hinti a port a magyar politikusok szemébe.

Az ő dicsőségét zengi a magyar sajtó is – alig néhány független lap kivételével. A nemzeti jogok Türtaioszai ma már csak ódákat írnak. Vészi József mandátumot kapott, Ugron Gábort egyhangúlag választották meg Sz.-Somlyón. Csak nem lehet kívánni Bartha Miklós úrtól, hogy a szeretett barátnak adott elégtétel után is ellenzéki maradjon?… S ilyenformán nyert magának nagyon sok barátot Széll Kálmán úr.

Ezek után ígérhetett, bolondíthatott tovább. Minden ígéretét vívmánynak vették, s minden megalkuvását államférfiúi bölcsességnek.

Az ő miniszterelnöksége alatt nyugodtan verhették arcon a magyart, avathatták fel nagy ünnepséggel a Hentzi-szobrot. Máskor az egész magyar sajtó egyként tiltakozott volna e galád merénylet ellen, most alig egy-két magyar lap emelte fel szavát.

És mégis a Hentzi-ünnep leplezte le a maga valóságában Széll Kálmánt.

Most már kezd látni a magyar közvélemény. Széll Kálmán kormánya alatt “törvény, jog és igazság” nevet nyertek a megalkuvás s a nemzeti becsület sárbatiprása.

Itt az ideje leszámolni e politikai szédelgéssel s ennek fő alakjával, a rátóti államférfival.

Sem jogcíme, sem képessége nincs a magyar politika vezetésére, s rövid uralma csak megerősítette a politikai vásár piacát.

Ha pedig a nép képviselői elfelejtik kötelességüket, megmozdul maga a nemzet, s oda juttatja Széll Kálmánt, ahová való: a rátóti tehéngazdaságba.”

Ady Endre
Debreczen, 1899. augusztus 14.

NAGYBOLDOGASSZONY napja – Szűz Mária Mennybevétele

2011-08-15T08:39:00.000-07:00

Mária mennybevitele - Leopold Kupelwieser alkotása

Augusztus 15-e Mária mennybevitele, magyar nevén Nagyboldogasszony, Nagyasszony napja. E nap egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe (hozzáteszem, ezt "Magyarok Nagyasszonya" néven az 1896. évi millennium óta október 8-án külön ünnepként üli meg a katolikus magyarságunk). Ezért, meg azért is, mert az ünnep nyolcadába Szent István napja is beleesik – nem beszélve arról, hogy az aratás után végre a falusi nép szusszanhatott egyet –, ez Szép Magyarhon egyházi évének egyik nagy ünnepi időszaka.

A hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyari földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy a velencei Gellért képviselte idegen egyház az ősvallásunk istenasszonya (Emese) iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében.

Székesfehérvárott, első Szent Királyunk és az Udvar előtt Gellért püspök egy alkalommal a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről beszélt. Az Érdy-kódex írja, hogy Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé. Tehát Szent István királyunk felajánlása óta Szűz Mária lett nekünk, magyaroknak a legfőbb oltalma. A koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő égisze alatt állnak.

Nagyboldogasszony napjára vonatkozó népi regula: Ha a "nagyasszony" fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két asszony köze (augusztus 15. - szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. Az ez időszakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dobos, ne essen bele a zsizsik.

Az "eredeti" azaz: régi magyar himnuszunk - Boldogasszony Anyánk

RomEr - Boldogasszony Anyánk

VILÁGSZENZÁCIÓ!!! - Újratöltve!

2011-08-14T10:56:00.000-07:00

Világszenzáció látott napvilágot a tegnapi nap folyamán, ám sem a Blikk, sem a Retekklub, sem a Telaviv2 nem számolt be róla, holott a magyarság ügyét régen látott módon ragyogja be ez az új remekbe szabott régészeti felfedezés. A világ legrégebbi ismert piramisáról tudniillik most már 100%-os bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a hun-magyarok, azaz elődeink, a mag (tudás) urai építették. A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő: a különböző mérések alapján 12- 12500 évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv kutatók, s már egyértelműen azonosítottak húsz rovásbetűt is, melyek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely-magyar ABC jeleinek vonásaival. A helyi régészek azonnal kapcsolatba léptek a rovásírás-kutatás honi mestereivel, nemsokára pedig megindul a rendkívüli izgalmat, s talán historikus paradigmaváltást hozó pontos vizsgálódás. Remélhetőleg nem fogják elhallgatni, eltüntetni a valós eredetünket ország-világ elé táró, kárpát-medencei életterünk ősiségét bizonyító táblákat és rovásmaradványokat a szélsőséges globális eszmeiség jegyében cselekvő főideologizátorok csicskacsatlósai.

Ősink legnagyobb fennmaradt csodája: a hun-magyar Nap Piramis Boszniában

A monumentalitásával szemeket lenyűgöző Kínai Nagy Fal alig több, mint kétezer éves, a gízai piramisok még nincsenek ötezer évesek, s a Stonehenge kövei is csak maximum pár évszázaddal idősebbek Egyiptom csodáinál. A mi pompázatos piramisunk azonban közel 9000 évet ver az összes előbb felsorolt földi remekre, ami egyenesen lenyűgöző, nemzeti büszkeségünket sokszorosára duzzasztó adat. A nonplusszultra pedig a megtalált rovásírás kora. A hivatalos, vaskalapos és megamaterialista “tudomány” szerint a legrégebbi ísmert írás Mezopotámia területéről származik, s az i.e. IV. évezred végén, avagy az i.e. III. évezred elején alakulhatott ki. Erre előkerül egy amazoknál eonokkal ősibb székely rovásírás… atomcsapásszerű pofon lehet ez a finnugor blődlit szajkózók számára éppúgy, ahogy a “majomemberes”, “Mezopotámia az első civilizációs” sületlenségeket sulykoló mesekutatók lelkületének is. Ismét a vadliberális körökben csak “sumerpárthus nagymagyaroknak” csúfolt tudós hazafiak igazsága bizonyosodott be a ténynek hazudott műanyag agylúgozó elméletkupacok ellenében! Félő azonban, hogy a mai liberális nevelés atyaúristenei elhallgatják ezt a szenzációs felfedezést.

Boszniai Piramisok from kenta64 on Vimeo.

A legrégibb ismert földi írás!

Ha valamikor a Jóisten kegyelméből igazi nemzeti kormány kerül majd sokat szenvedett Magyarországunk élére, akkor az első feladatai egyikeként kell majd a történelemoktatást korrigálnia, hogy a műveletlen retekklubita rétegek ne fitymálhassák többé le ezt a neoliberálanarchista szavakkal élve “kurva országot”. Ne a kétszáz éves mammonimádó multikulti fellegvár, a tenyérbemászó antihumánus törtetés Mekkája, a háború- és terrorpárti USA legyen a példa gyermekeink előtt “demokratikus és modern” berendezkedésével, sokkal inkább őseink ideológiája és remekei! Vona Gábor történész végzettségű személy, így remélem kulcskérdésként fogja kezelni a problémát. Szeretném, ha a magyar őstörténet nem Árpádnál, esetleg az “uráli őshaza” felemlegetésénél kezdődne, hanem a Kárpát-medence hungár életterének ősiségénél. Szeretném, ha a históriaoktatás szempontjából fontos tankönyvek címoldalán a Nap Piramis, valamint a rovásírás virítana, s ugyancsak ezen magyar csodák ismertetésével kezdődne a történelemtanítás a fiatal magyar gyerekek számára. Várom a Nap Piramis kutatásának újabb eredményeit, s bízom továbbra is a szebb magyar jövőben!

A nándorfehérvári diadal

2011-07-22T12:04:00.000-07:00

Ma van kerek 555 éve, hogy a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott a délvidéki, ma rác kézen lévő és Belgrádnak csúfolt Nándorfehérvár, az „Ország Kapuja” alatt (gyengébbek kedvéért: Magyarország). A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarhon ellen.

A vár védelmének legendás alakja, az idős katona, Dugonics Titusz, hogy megakadályozza a török lófarkas jelvény kitűzését, magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát.

Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.

A pápa, III. Calixtus még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba.

Emlékezzünk dicső eleinkre tisztelettel!

"Justice for Hungary" - Emlékezzünk!

2011-07-15T08:36:00.000-07:00

Hőseink és a repülőgép fotója a korabeli Képes Krónika címlapján

Ma kerek 80 éve, hogy 1931 július 15-én a "Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) névre keresztelt repülőgép, két magyarral a fedélzetén, - Endresz György (pilóta ) és Magyar Sándor (navigátor) -, felszállt Kanadából és rekordidő alatt átrepülte az óceánt, majd sikeresen landolt Bicskén. Vakmerő repülésükkel a szégyenletes trianoni országrablásra akarták felhívni a világ figyelmét. Emlékezzünk rájuk tisztelettel, és ne feledjük, repülőgépük neve/jelmondata ma is szomorú aktualitás!

Trianon Himnusz - Tartsd magad Nemzetem!

2011-06-24T01:26:00.000-07:00

„Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”

(Théophile Delcassé egykor volt francia külügyminiszter)

Gondolatok a zsidó (és cigány) áfium ellen

2011-06-23T00:40:00.000-07:00

Hét törzs meg a két törzs
Gének vetélkedése

Magyarnak lenni ma már tudomány: magyarságtudomány, amelynek feladata a magyar tudat, a magyar tudatosság, a magyar öntudat, nemzettudat ébresztése.

Sajnos ebben a törekvésben keveset számíthatunk történészeinkre, ideértve a nevesebbjét is.

Máig sem világos, hála nekik is, hogy kik vagyunk, honnan mikor és miért jöttünk ide. Nagyjából hihető, hogy a Kárpát-medencét hét (esetleg nyolc) magyar néptörzs foglalta el (vagy vissza): Álmos, Előd, Kund, Ond, Tas, Huba, Tétény. Ezek egymással még az Etelközben vérszerződést kötöttek, Álmost és leszármazottait ismerve el vezérlő fejedelmüknek. Álmos fiát Árpádot a törzsfők úgy iktatták Álmos örökébe, hogy pajzsra ültették és fejük fölé emelték. A hon(vissza) foglalás utáni államberendezést "kodifikáló" Pusztaszeri Alkotmány (vérszerződés) Árpád vezérségét mint Álmos utódlását folytonosította.

A két (élősködő) törzs - a zsidók és a cigányok

De mi a törzs, a néptörzs? Egy egészen testhezálló fogalom-meghatározást találtam. "Néptörzs - bizonyos különvált szokásokkal, sajátságokkal bíró nép."

Hát a faj? Hű, ez egy nagyon kényes, alighanem a legkényesebb kérdés. A "tudósok" többsége az emberi fajok létezését is tagadja. Ha mégis valaki azt állítja, hogy fajok igenis léteznek és még azzal is megtetézi, hogy a fajok különbözőségét génjeik különbözősége határozza meg, végleg elásta magát.

Herzl Tivadar ugyan kijelentheti a zsidókról, "egy nép vagyunk, egy nép". Emlegetheti "fajunk szagát" is. Neki szabad.

Más a helyzet, ha valaki magyar. Pl. Szekfű Gyula a legismertebb magyar történész a "Történetpolitikai tanulmányok" c. művének középpontjába azt a kérdést állította, hogy vajon a magyarság mint kollektivitás faji-biológiai vagy pedig történeti közösségként értelmezendő-e? A biológiai alapú (etnocentrikus) felfogást egyértelműen elvetette, sőt az ideológiai harc eszmei fegyvereit vonultatta fel fajvédők ellen. Az új kategóriák között megkülönböztetett szerepet kapott nála a "történeti népfaj", amely Szekfű számára azok közösségét jelentette, akiknek azonos a történelmi tudatuk, és akiket emocionális kötelékek fűznek össze.

Szekfű, meg a hasonszőrű történészek, mára haszontalanná, sőt károssá váltak a nemzet számára, mert épp a nemzeti gondolkodást terelgetik zsákutcába.

A "történeti népfaj" haszontalan fogalom, ha a magyarság kénytelen együtt élni két olyan törzzsel: a zsidósággal és a cigánysággal, amely törzsek etnocentrikusak és faji alapon definiálják önmagukat. Ők valóban két, "különvált szokásokkal ill. sajátságokkal bíró népet" alkotnak a magyar néptesten belül...

Kezdjük az előbbiekkel.

Köszönettel tartozunk Konrád Györgynek, a nagynak mondott zsidó írónak, "Áramló leltár" c. könyvéért! Miért is? Hát csak azért mert, idő előtt elkukorékolva magát, leleplezte a napjaink zsidó rasszizmusát. Elolvastam a könyvet és annyira megörültem neki, hogy kommentáltam is "Ex libris Konrád György - Kosher génkoktél" címen. Attól tartok, hogy aki meg akarja érteni ezt a cikket, annak el kell olvasnia azt a cikket is [kelte 2009.06.15]. Annyira azért nem vagyok komisz, hogy a "műben" felfedezni vélt kulcsmondat idézését mellőzzem. "A zsidók (sehol) nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik: a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető." Nem mondom, hogy Konrádot általában könnyű megérteni, de aki ezt a mondatát sem érti, talán hagyja is abba az olvasást.

Voltaképp az történt, hogy a majdnem Nobel-díjas belekapaszkodott az asztalterítőbe és lerántotta, a "TABU"-val együtt. Hogy mi is a tabu? "A tabu szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja." A legerősebb tilalom egy, addig nemlétezőnek minősitett, létezőre: az emberi fajokra vonatkozott. Ám ha léteznek olyan "koktél-gének", amelyek csak a zsidókra jellemzőek, úgy létezniük kell más olyan géneknek is, amelyek csak a nemzsidókra jellemzőek, hacsak... Hacsak nem arról van szó, hogy csupán azoknak vannak génjeik, akiknek fenséges emberi lelkük "neschmann"-juk van és azoknak, akik csak "nepesch"-ük van, azaz tulajdonképp embertestű állatok (a gojok), akiknek tulajdonképp génjeik sincsenek, se koktél formában, se simán. Konrád nyilván így gondol ja, én meg ellenkezőleg.

Megvallom: hiszek az isteni arányérzékben, azaz abban: nem úgy gyúrta a sarat, hogy abból tizenötmillió génes és hatmilliárd* géntelen lény keletkezzen.

* A Német Világnépességi Alapítvány jelentése szerint 2011 közepén lépheti át a világ népessége a hétmilliárd főt.

De söprögessünk csak saját portánkon és vessük fel a legkényesebb kérdést: léteznek e magyar gének, létezik e magyar faj?*

* Ehhez a részhez, kiegészítésként javaslom a Kedves Olvasónak a témával mélyebben foglalkozó írásomat ITT!

Úgy tűnik, igen! De a bizonyításhoz ugorjunk vissza cirka kétezer évet, mert akkor még okosabbak voltak az emberek.

"Ősidők óta vizsgálják, melyek azok a vonások, amelyek egy népet jellemeznek. [A legutóbbi időkig föl sem merült a kétség, hogy ilyenek ne lennének!] Tacitust a példás történetírói szemléletén (sine ira et studio) és e megközelítésmód régiségén túl azért kell külön megemlíteni, mert az általa fölállított kritériumok mindegyikének egy-egy modern tudományág felel meg: a "testi megjelenéssel" a történeti embertan, az "erkölcsökkel", "életmóddal", "szokásokkal", "hitvilággal" a néprajz, a "nyelvvel" a nyelvtudomány, a "fegyverekkel" pedig a régészet foglalkozik."

Tacitus idején még nem volt elektron-mikroszkóp, nem volt genetika, ezért a fajok meghatározásához a felsorolt kritériumokat elemezték - sine ira et studio...

Ma azonban már van tudományos genetika és u.n. marker-gén vizsgálatokat végeznek. Lássuk miket mondanak e vizsgálatok rólunk.

Az alaki embertani vizsgálatokkal párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerülnek olyan etnikai meghatározásra is alkalmas fehérje, főleg immunológiai (ellenanyag) vizsgálatok, amelyek objektív módon alkalmasak arra, hogy az összetartozó embercsoportokat kimutassák és a különbözőket egymástól elválasszák.

Magyarország is bekapcsolódott a nagy japán kutatás-hálóba, amelynek hozadékául Hideo Matsumoto és munkatársai arra a megállapításra jutottak - ezt nemzetközileg kötetekben és térképen is publikálták, - hogy az a marker-jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a Kárpát-medencében a magyaroknál van, legkeletebbre Kelet-Turkesztánban a mai ujgurok és jugarok-lakta területen fordul elő, de megtalálható Mongólia egyes délnyugati területein is. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. ... A biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös ősiségét (bármiféle ősi kapcsolatát), ugyanakkor bizonyosságot nyer az a tény, hogy a magyar ság átvonult azon a területen, ahol a mai finnugor népek élnek.

Épületes história, mire jutott a Rockefeller alapítvány a "zsidó gén" kutatása során. "Wilder Penfield professzor néhány évvel ezelőtt megbízatást kapott a Rockeffeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be van-e és melyik az a gén fajta, amely a földünkön alapvető gén. A kutató csoport megtalálta a remélt szemita gént is, de talált egy másik (!) ilyen 'fölényes gént', amelyiknek nincs neve. Erről a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy ennek legtisztább képviselője a Közép-Európában élő és ma magyarnak nevezett náció...

Értelmezést igényel a 'fölényes gén' fogalma. Ez alatt - maguk a genetikusok is - azt értik, hogy a gén elnyomhatatlan, azaz minden keresztezés alól újra meg újra előbukkan. Dr. Czeizel Endre (is) arról ír, hogy a 2000-ben elvégzett u.n. Semino féle Y kromoszóma vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a magyar férfiak 60 %-a EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. További 13 %-uk az EU 18, 11 % az EU 7, 8.9% az EU 4 ősapák utóda. Azaz a magyar férfi népesség 93.3 %-ánál a fenti ősapai eredet a génekben kimutatható. Ezek közül 73.3 % már az őskőkorszakban itt élt férfiak utóda.

Vicc ez? Aligha!

A régmúlt, vagy elvont dolgok bizonyítása persze sohasem futhat egy szálon. Ideje tehát tényleg visszamenni Tacitushoz és szerbe - számba venni azokat a tudományosan, ill. történelmileg bizonyítható további tényeket, amelyek a magyarság eredetére visszamutatnak.

Okszerű a magyar nyelv tulajdonságaival kezdeni. "A Sorbonne (!) egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"

Ami a magyar népdalt, népzenét illeti, szintén sok a "furcsaság". "Mélyebben élünk a népdalkultúrában, mint valaha gondoltuk - olvassuk Bartók Béla gondolatait -, mert a kunyhókba szorul a magyar lélek ősrétegének minden maradványa." "A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amint nőtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hathatott a zenére is Egyedül a finn nép rendelkezik gazdag zenei gyűjtemények kel. Zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült a magyar népzene minden jelenségét, aminek sem az európai, sem a körülálló népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetűnek kell tartanunk." "Letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott még él egy darab őskelet. Csodálatos, hogy annyi idegen hatás, vérkeveredés után is megmaradt a magyarság ősi zenei nyelve."

Ez nem kunszt, ha a gének kitartanak. Azok pedig stabilak...

A magyar mese, ill. mondavilág a következő "hungarikum" (unikum). Engedtessék meg figyelmüket felhívni egy nagyon szép és gazdag honlapra, amelynek bevezetője így szól. "Az 'ősi múlt" napjainkban még nem veszett el teljesen, pedig ez alatt a hosszú idő alatt, sokan megpróbálták elfeledtetni. A mondák, regék, mesék, énekek azonban túlélték ezt a sötét korszakot, s jelennek meg újult erővel. Lapom a magyar mitológiáról szól, melynek szerves részét képezik a különböző történetek, mesék,mondák. Ezeket szeretném most, itt bemutatni." A honlap tulajdonosa szép lélek lehet és finom árnyalással fejezi ki magát. Én azonban egy csöppet sem vagyok gyengéd lélek és másként fogalmazok. A hosszú idő ezer esztendő volt. Az "elfeledtetés" pedig a "szentistváni" galádságokkal kezdődött*, amelyekhez hason lót legfeljebb a spanyolok produkáltak az inkvizíció - Diego di Landa - irányításával, hogy megsemmisítsék azt a dél-amerikai indián kultúrát, amely sok tekintetben különb volt mint az övék. A gyilkoskirály az olasz és német inkvizítor papok, valamint a német rablólovagok segítségével minden tárgyi emléket megsemmisíttetett és mindenkit meggyilkol tartott ami és aki a magyarokat múltjukra, önmagukra emlékeztethette. Hiába! A gének erősebbek voltak. Az "Árpád házat" követő hatszáz éves Habsburg elnyomás sem volt képes a magyarokat koldussá, katolikussá és németté tenni, ahogy Kollonich Lipót esztergomi érsek úr szerette volna.

* Államalapító, I. (szent) István királyunk cselekedeteit az adott kor geo-, állam- és gazdaságpolitikai szempontjai, viszonyai és lehetőségei alapján kell górcső alá vennünk és megítélnünk! I. István nagyon helyesen felismerte, hogy az akkorra már keresztény, stabil nemzetállamokká váló Európában csak úgy vagyunk képesek megtartani az ismételten birtokba vett őshazánkat, hogy asszimilálódunk a kialakult új világrendhez! Ergo stabil, keresztény nemzetállammá válunk,- "államalapítunk"! I. István módszerei vitathatók, - ezzel egyetértek -, de a megmaradásunk az ő törekvéseit igazolják, és a "gyilkoskirály" kifejezést méltatlannak tartom személyével kapcsolatban!

Az az 1948-as szabadságharc és az 1867-es kiegyezés azonban minden addiginál veszélyesebb "eredményt" hozott: a zsidóság egyenjogúsítását - "emancipációját".

Lássuk a Zsidó Lexikont, mit értenek emancipáció alatt a zsidók - hivatalosan.

Lássuk a Zsidó Lexikont, mit értenek emancipáció alatt a zsidók - hivatalosan.

"Emancipáció, a magyar zsidók polgári egyenjogúsítása, A XVIII. sz. végén Európa szerte megindult az emancipációs mozgalom, melynek célja volt, hogy a jogfosztott zsidók részére kivívja a polgári egyenjogúságot. Magyarországon az 1790. évi országgyűlés óta a zsidók újabb meg újabb petíciókban kérelmezték az országgyűlésnél egyenjogúsíttatásuk törvénybe iktatását. Az 1839-40. évi diétán Vas vm. követe, majd az 1840 márc. 4-én tartott ülésen Pest vm. követe, Dubraviczky Simon követelte a megyéjétől nyert utasítás értelmében a zsidók egyenjogúsítását. A javaslatot, melyet Deák Ferenc is pártolt, a rendek nagy többsége elfogadta, a főrendek azonban Barkóczy székesfehérvári püspök és báró Eötvös Ignác tárnokmester pártolása ellenére elvetették. Helyette olyan törvény készült (1840: XXIX. t. c.), mely kimondja ugyan a zsidók szabad letelepülési jogát a városokba, biztosítja részükre a szabad kereskedelmet és ipart, de korántsem adja meg nekik a polgári egyenjogúságot (l. Jogkiterjesztés). Az emancipáció kérdését ekkor a sajtó tartotta napirenden. Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és a Jelenkor nyitotta meg hasábjait a kérdés tárgyalására, míg a Budapesti Szemlében br. Eötvös József írt feltűnést keltő tanulmányt «A zsidók emancipációja» címen. Török Pál pesti református, Székács József pesti evangélikus lelkész és Albach pozsonyi ferences rendi hitszónok a zsidók egyenjogúsításának szükségességéről prédikálnak. Az 1843-47. évi két utolsó rendi diéta, úgyszintén az 1848. évi első népképviseleti országgyűlés még Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Kállay Ödön felszólalása ellenére sem tartotta időszerűnek az emancipáció törvénybe iktatását. A szegedi nemzetgyűlés 1849 júl. 29.-i utolsó ülésén kimondja ugyan egyhangúlag a zsidók emancipációját a szabadságharcban tanúsított honszeretetük elismeréséül, a törvény azonban a szabadságharc leveretése folytán nem lépett életbe. Az abszolutizmus első évtizede már csirájában fojtott el minden jogkiterjesztésre irányuló törekvést. Csak a politikai helyzetnek 1860-as év enyhülése hozott újabb reményt a zsidóknak is. Az 1861-es országgyűlésen, melyet az uralkodó csakhamar feloszlatott, valamint a Deák-féle húsvéti cikk nyomán 1865. egybehívott országgyűlésen minden párthoz tartozó tekintélyes képviselők követelték a zsidók egyenjogúsítását, így többek között Deák Ferenc, báró Eötvös József, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Szász Károly, gr. Széchenyi Béla, Trefort Ágoston. A kérdés ez időben már annyira érett lett az élet számára, hogy annak megvalósítása tovább nem volt elodázható. Jött a kiegyezés, a koronázás és ez életbevágó eseményekkel összefüggő sürgős közjogi törvények megalkotása után gróf Andrássy Gyula miniszterelnök 1867 nov. 25. haladéktalanul beterjesztette az egyenjogúsító törvényjavaslatot, melyet a képviselőház minden vita nélkül, egyhangúlag, a főrendiház pedig 64 szavazattal 4 ellenében fogadott el. I. Ferenc József király szentesítő aláírásával lépett azután életbe az 1867: XVII. t.-c, melynek egyszerű, világos szavai így szólnak: «1. §. Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt Jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.» Ezzel megvalósult a hazai zsidóság régi jogos követelésének egyik része, amely később kiegészítést nyert a recepció (l. o.) törvénybe iktatásával. Recepció. A zsidó vallás egyenjogúsítása Magyarországon, amelyet az 1895. XLII. t.-c. biztosít."

És mit értenek egyenjogúság alatt, maguk között?

"A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: 'szabadság, egyenlőség, testvériség' ... Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét. ..." [CBJ. 1. sz. jegyzőkönyv.]

Az egyik önmagát bölcsnek képzelő gój éppen Deák Ferenc volt, akit a többi buta gój máig a "haza bölcsének" nevez... Bedobtak persze egy másik hülyeséget is: a zsidóság asszimilációját. Erről a madzagról is sokáig nyalogatták a mézet a buta gójok. Igaz, akkor még nem volt Wikipédia, ami oly plasztikusan megfogalmazza, mit kell e fogalom alatt érteni.

"Az asszimiláció vagy beolvadás etnikai szempontból az a jelenség, amikor egy etnikum [népcsoport, nemzet, nemzetiség] vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és a többségi vagy más etnikum részévé válik. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erőszakos."

Hát' napjainkban asszimilációról már szó sincs. Ellenkezőleg! A zsidóság elérkezettnek látja az időt, hogy programjával a nyilvánosság elé lépjen. De milyen program ez? Vallási, nemzetiségi, faji program? Mindhárom együtt! A zsidóság - Konráddal szólva - olyan államot óhajt szervezni, a jelenlegi Magyarország helyén, ahol mások lesznek az utcaseprők.

Konrád szerfölött leegyszerűsíti a kérdést. Voltaképp arról van szó, hogy a zsidóságnak [és a cigányságnak] nincsenek talajgyökerei, azaz közvetlenül a földből megélni nem tud, nem is akar. Ezért nem alakult ki náluk ötezernéhányszáz év alatt a földművesek osztálya. Ezért nem hajlandók földrajzilag körülhatárolt területen egységes népként megtelepedni. Létformájuk a diaszpóra, amit nem az üldöztetés kényszerít rájuk. Gyökereiket az őket "befogadó" nép testébe mélyesztik és kiszívják abból az élet-nedveket, a termelő munka gyümölcsét. Ez egyfajta "szimbiózis",* a fa és a belőle élősködő fagyöngy együttélése, melynek során a fa egyre sápadtabb erőtlenebb lesz, a fagyöngy pedig egyre szebben virít...

* Az adott esetben nem beszélhetünk egyfajta "szimbiózis"-ról! A szimbiózis definíciója szerint: "Két vagy több különböző faj (általában egymásra utalt) szoros együttélése. A szimbiózisban mindkét fél kölcsönös előnyökhöz jut." - A zsidókkal és a cigányokkal való együttélés kapcsán tehát nem szimbiózisról, hanem parazitizmusról, vagyis: élősködésről(!) kell beszélnünk!

Ez egyáltalán nem új jelenség. Ezt csinálják több mint ötezer éve. Az "eredmény" mindig és mindenütt ugyanaz: a gazdanép türelme elfogy és a gyilkolják, fogságra vetik, deportálják, stb. őket. A zsidóság minden "üldöztetésből" levonja a tanulságokat, a maga módján. Azaz egyre állhatatosabban ragaszkodik saját ártatlanságához és egyre eszelősebben gyűlöli a gonosz gójokat. Így vált a "gyűlölet népévé".

A genetikai alapon determinált zsidó gondolkodás jellegzetes kettősséget mutat. Teljes irracionalitás a gondolkodás alapjaiban, magas fokú racionalitás a felszíni jelenségek elemzésében és megoldásában.

A huszadik század zsidó modus vivendi-je a két alapvető világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus felülvezérlése, azaz zsidó hegemónia itt is - ott is. Herzl Tivadar ezt még úgy fejezte ki a Zsidó Állam c. könyvében: "...Ha süllyedünk, a forradalmi proletáriátus élcsapatává válunk, ha emelkedünk, velünk emelkedik a 'pénztárca' szörnyű hatalma." Európában a bolsevizmus segítségével próbáltak uralomra jutni, azaz "emelkedni". Ennek szolgálatába szegődött az európai és magyar zsidó értelmiség színe - java. Gondoljunk csak Lukács - Löwinger Györgyre és társaira, akik az orosz forradalom lángját akarták mindenáron átdobni Európába.

Kezdetben jól is indult a dolog. A kelet-new yorki zsidó kahal [kehillah] által verbuvált és kiképzett kommandó, Trockij vezetésével, a stróman Lenin cégére alatt, igába hajtotta az orosz népet és a világtörténelemben addig páratlan mészárlást hajtott végre. Elpusztította, a földbirtokoson és a tőkéseken kívül, az orosz nép egész tudathordozó rétegét a falusi tanítókig bezárólag. De baj csúszott számításba. A zsidó királyság mintájára szervezett szovjet rendszer kivetette magából a zsidókat. Nemcsak a szag miatt... A "sztálini ellenforradalomra" gondolok, amely Hitler nyomdokába lépve*, eljutott a zsidóság teljes megsemmisítésének elhatározásáig [Wannsee - endlösung-II.]

* Adolf Hitler eredetileg nem szándékozott megsemmisíteni a zsidóságot! A német zsidóságpolitikában 1933-1939/1941-ig elõtérben állott a kivándorlás, ill. a kiûzés, ily módon kívánták a Nagynémet Birodalmat "zsidómentessé" tenni. Azonban, hiába folytatott nemzetközi tárgyalásokat a hitleri Németország, Nagy-Britannia nem volt hajlandó megnyitni Palesztínát, az Egyesült Államok sem növelte a bevándorlás lehetõségét, sõt, hatóságai még a kvóták kihasználását is akadályozták. Hitler a kudarcba fulladt tárgyalások után sem(!) szándékozott fizikailag megsemmisíteni a zsidóságot, munkára fogni viszont nagyon is! A munkatáborok kapuja fölött olvasható "arbeit macht frei" vagyis: A munka felszabadít! jelmondat nem puszta cinizmus volt (ahogy azt a zsidók előszeretettel hangoztatják), hanem valós akarat a deportáltakkal szemben! Ergo a "haláltáborok" valójában és ténylegesen: munkatáborok voltak! (A holokauszt-hazugság taglalásába, cáfolásába itt nem kívánok jobban elmélyedni.)

A világtörténelem legnagyobb árulása, a Gorbacsov-paktum, révén a világ egypólusúvá vált. Megint minden simának tűnt. Jelcin idején már - már úgy látszott, hogy az orosz államot a féktelen korrupció révén sikerülni fog gazdaságilag leigázni és kizsákmányolni. Ezt a kort jellemzi a zsidó Hodorkovszkíj üstökös-szerű felbukkanása, aki meghatározó részesedést szerzett az állami földgáz, ill. olajvagyonban és nem kisebb célt tűzött maga elé, minthogy a nép ásvány kincsét részvényekké konvertálva bevezesse a new york-i tőzsdére. Az orosz nacionalizmus azonban ismét felébredt, a hideg szemű KGB-s (Putyin) képében, és tigrisketrecbe dugta.

Ahol viszont jódolguk volt, mint Amerikában, ott emelkedtek és velük emelkedett a pénztárca szörnyű hatalma, amit Soros a "megaspekuláns" alakjával szemléltethetünk. Mi a különbség a süllyedés Lukácsa és az emelkedés Sorosa között? Lényegében semmi. mindkettő csak epizódszereplő egy olyan színdarabban amelyet a cion bölcsei menedzselnek.

Az egypólusú világot a saját ízlésük szerint próbálják berendezni. A mai világképet nagyjából a következők jellemzik.

• A nemzetközi zsidó tőke gyorsuló tempóban szipolyozza ki és teszi tönkre a nemzeti gazdaságokat szerte a világon, jelesül Európában.

• Amerika a világ több pontján háborúkat folytat, hogy a mások ásványkincseit megszerezze és a háborús "konjunktúrából" extraprofitot sajtoljon.

• Izrael Palesztina földjén "homogén nemzetállamot" hoz létre. Kegyetlen elnéptelenítési politikát folytatva elűzi, sanyargatja, gyilkolja az őslakosságot. Fegyveres csapásokat mér szomszédaira, akik arab testvéreikkel szolidaritást mernek vállalni.

• Az alija "sikerein" felbátorodva Izrael most Európa, pontosabban Magyarország, felé fordul. Itt nem volt szükség Balfour nyilatkozatra, sem ENSZ mandátumra.

Magyarországot már megvásárolták, ha hihetünk elnöküknek Simon Peresznek. Miért ne hihetnénk? Hogy mikor, kitől, mennyiért vettek meg minket? Ez egyelőre "üzleti titok".

Mindenesetre készülnünk kell az új nyugati irányú alijára és az új szolga szerepre. Ideje elgondolkodnunk, a palesztinok sorsán és a magunkén...

(Sz.Gy. 2011.06.19.-én megjelent tanulmánya nyomán az én kiegészítéseimmel és javításaimmal - egy magyar)

Pünkösd

2011-06-12T08:55:00.000-07:00

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma (Júdás ti. fellógatta magát), és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” (ApCsel 2,3–4). Ez az a történelmi pillanat, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. A Szentírás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

Pünkösd neve a görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus Urunk mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (a.d. 325) határozata óta. A máj. 10.–jún. 13-a között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló ősi szokásainak és hiedelmeinek a továbbélésére.

A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de nekünk, magyariaknak, mint azt a középkorból fennmaradt tiltó rendelkezések is bizonyítják, számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg még a pogány időnkből, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz, például a csetneki zsinat határozata 1594-ben tiltotta a pünkösdi királyválasztást, táncot és játékokat. Az 1692-ből származó csíkkozmási tiltás így szólt: „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas.” Vagy például, konkrétan, 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. A tiltások jellegzetes pünkösdi szokásokra vonatkoznak: pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok.

Ma, 2011-ben azonban nem csak egy keresztény ünnep nekünk a Pünkösd, hanem a szétszakított magyarságunk legnagyobb, az összetartozást erősítő ünnepe, melynek központja Erdélyben, a csíkországi Csíksomlyó búcsúja. Mikor ezeket a sorokat írom, Csíksomlyón éppen zajlik a szentmise. A tv-n követem... Nem vagyok az a trendi, könnyen meghatódó, metroszexuális típus, de torokszorító látni ezeket a képeket... A Kárpát-Haza minden szegletéből itt vannak a magyari népek, s együtt énekelnek. Erőt ad ez, talán még nem vesztünk el, talán még talpra áll a Magyar Nemzet!

Ma 91 éve a gyalázat: TRIANON!

2011-06-04T08:34:00.000-07:00

Trianon 91

2011-06-04T07:37:00.000-07:00

Június 4-én, vagyis ma van az évfordulója Európa Szégyenének, a gyalázatos trianoni rablásnak, mikoris az I. Világháború után a győztes ANTANT hatalmak úgy határoztak, felosztják Szép Magyarhon nagyobb részét különböző sehonnai és senkiházi rablónépek-nemzetségek (rácok, tótok, oláhok, stb.) között!

A Párizs melletti un. Nagy Trianon-kastély, ahol a gyalázatos szerződést aláírták.

Ha már gyalázatot emlegettem fentebb, hát gyalázat volt ez saját magunkra nézve is! Gyalázat a rendszerváltás óta regnáló kormányokra nézve (mindegy, hogy az urizáló Antall-rezsim, a vörös-kapitalista, EU-libsi Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kúrmányt, de akár a korábbi, szintén cezaromán Likud-Orbán Viktor vezette áljobboldali FIDESZ érát nézzük), szégyen azon agymosott magyarokra nézve is, akik kikeredett szemmel kérdezik: "Miért? Mi van június 4-én?", és azokra is, akik lemondóan legyintenek, hogy: "Ugyan, mit számít már?"

Egész egyszerűen szégyenletes és gyalázatos, hogy olyan fokon próbálták kiíratni belőlünk (belőlünk = az agymosásnak ellenálló, még lelkükben is MAGYAR emberek) azt, hogy szétrabolták az országunkat, mitöbb: ahhoz már nekünk semmi közünk, felejtsük el! - hogy 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ha nem is nemzeti gyásznappá, de legalább emléknappá és a Nemzeti Összetartozás napjává legyen nyilvánítva a Magyarhonra tragikus következményekkel járó, 1920 június 4-én aláírt békediktátum évfordulója!

Hozzáteszem, én nem tartom a most megszavazott Nemzeti Összetartozás napját egyenrangúnak egy nemzeti gyásznappal! Miért? Lássuk csak, mit is mond a törvény ezzel kapcsolatban?

"A nemzeti gyász a társadalom jelentős részét érintő megrendülés, a kormány 237/2001. számú december 10-én hozott rendeletének értelmében. A nemzeti gyásznap nem munkaszüneti nap, a szórakozó helyeken a zene- és egyéb szolgáltatások korlátozhatóak, az iskolákban méltó megemlékezést kell tartani, a középületeken a nemzeti lobogó mellé fekete zászlót kell kitűzni."

Jelenlegi gyásznapjaink:

# 1989. június 16. - A nemzeti gyász és a megemlékezés napján Nagy Imrére és mártírtársaira, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezett az ország.

# 1993. december 18. - Antall József miniszterelnök temetésének napját országos gyásznappá nyilvánította az Országgyűlés. (317 szavazattal 1 ellenében

# 1999. január 31. - Orbán Viktor miniszterelnök határozatában nemzeti gyásznappá nyilvánította a 18 halálos áldozatot követelő deutschlandsbergi busztragédia napját.

# 2002. május 17. - A móri bankrablás áldozatainak emlékére a kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította ezt a napot.

# 2002. október 6. - Magyarországon első alkalommal emlékeztek meg nemzeti gyásznapon az aradi vértanúkról.

# 2005. április 8. - A kormány gyásznappá nyilvánította II. János Pál pápa temetésének napját.

Tehát, még a sok szempontból támadható Antall József halála is lehet a nemzet hivatalos gyásznapja, de a trianoni országrablás nem, csak emléknap! Pedig, lehet-e gyászosabb, sötétebb nap, mint június 4.? Az az 1920. június 4-i nap, mikor a magyar nép elveszítette anyaföldjének ölelését, és ezzel elválasztották több mint 3 millió testvérétől is?... Trianon a legsötétebb szimbólum a magyar történelemben! Szimbóluma az igazságtalanságnak, mellyel az I. világháborús győztes hatalmak sújtották az országunkat. Elítéltek egy népet, elítéltek minket anélkül, hogy figyelembe vették volna világháborús szerepvállalásunk okait! Számbavették-e kötelezettségünket a Habsburgok felé (és miatt!), amely következményeként az Osztrák-Magyar Monarchia oldalán kellett teljesítenünk? Nem! Csak ítélkeztek vakon, kegyetlenül és igazságtalanul!... EZ a dátum lett hát - Muhi és Mohács mellett - történelmünk legsötétebb napja!

- Ez most emlékezés, a gyász ideje, de annyi aktualitást hozzáfűznék, hogy a Nemzeti Összetartozás napját csak a Fidesz és a Jobbik képviselői szavazták meg! Gyalázat! A posztkommunista MSZP nem-mel szavazott(!), míg a most zöld álca mögé bújt zsidók és liberális csicskáik- vagyis az LMP "tartózkodott"! -

És most tekintsünk vissza, mi is történt, mi vezetett kerek 91 esztendővel ezelőtt, ott, a Párizs melletti (Versailles-hez tartozó) Nagy-Trianon kastélyban lezajlott vérlázító eseményig! (Kell ez, mert bár szégyen, de sokaknak csak halovány, történelem órai emlékfoszlány, vagy az se!)

Szép Magyarhon évszázadokon keresztül volt Európa Bástyája, megfékezve előbb a tatár hordákat, később az oszmán Török Birodalom terjeszkedését, amelynek győzelme az egész európai kultúra végét jelenthette volna!... A magyarság akkor sem hátrált meg, mikor az ország három darabra szakadt és emberéletek ezreivel fizetett a pusztító háborúskodásért. A magyar nép végül ismét egy országba egyesült 150 év után, mikoris európai összefogással (!) legyőzte a törököket, igaz, Habsburgok "áldásos segítségének” következménye újfent, osztrák rabigát eredményezett. Magyarországnak, Európa Bástyájának a köszönet az elnyomás lett. Az új elnyomás azonban új ellenszegülést szült. Kétszer kelt fel a féreg német ellen a magyar! Kétszer mutattuk meg a Habsburgoknak, a Rákóczi-szabadságharc, illetve az 1848-1849-es szabadságharc alkalmával, hogy sohasem fogjuk elfogadni az alávetettséget! Európa nagyhatalmai azonban mind a kétszer megtagadták a magyar néptől a segítséget, hogy kivívhassa függetlenségét, és bár a harc elveszett így, a hit sosem!

Az Első Világháborúba Magyarország nem mint szuverén ország lépett fel agresszorként, hanem mint a Habsburg császári trón alattvalója. Nem a magyar nép választotta a háborús utat, de nem volt más választása, mint hogy ezen az úton, fegyverben meneteljen előre.

Lehetne vitatkozni azon, hogy pontosan milyen okok vezettek az I. Világháború kirobbanásig, hogy milyen célok és törekvések határozták meg az egyes oldalak háborús erőfeszítéseit, miközben Európa lángba borult. De az vitathatatlan tény, hogy Magyarországot sújtotta a legtragikusabban ennek a háborúnak a lezárása, anélkül, hogy a kirobbantásához bármi érdek fűzte volna.

Az Első Világháború befejeződése után, 1920. június 4-én azoknak az európai nagyhatalmaknak az örökösei mondták ki felettünk a verdiktet, akik szemet hunytak afelett, hogy a magyarság az elmúlt századokban milyen erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ők (A rohadék franciák és a többi "fejlett, modern és polgárosodott" európai ország) nyugodtan épülhessen-szépülhessen! Nem érdekelte őket, mi, magyarok mekkora véráldozatot adtunk érákon át az ő nyugalmukért! Azt se vették figyelmbe, mennyit véreztünk azért, hogy megszabaduljunk a Habsburgoktól! Hagyták kivérezni a magyar népet tatár ellen, török ellen, forradalmaiban, szabadságharcaiban, mégis az I. világháború lezárásaként cinikusan rótták fel Magyarországnak a németek és a Habsburgok mellet való háborús szereplést, amelyet nem tagadhattunk meg a Habsburg-ház regnálása alatt!

Trianon tehát nem egy békeszerződés helyszíne volt, hanem egy nép igazságtalan meghurcolásának, megbüntetésének, megcsonkításának koncepciós pere, ahol anélkül született ítélet, hogy a magyarság érdemben képviselhette volna védekező álláspontját.

A szerzõdés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:

- Romániához: 103. 093 km2 (31, 8%),- 5. 256. 451 fõ (25, 2%)

- Horvátország (Jugoszláviához): 42. 541 km2 (13, 1%), 2. 621. 954 fõ (12, 6%)

- Jugoszláviához: 20. 551 km2 (6, 3%), 1. 510. 897 fõ (7, 2%)

- Csehszlovákiához: 61. 633 km2 (18, 9%), 3. 515. 351 fõ (16, 8%)

- Ausztriához: 4. 026 km2 (1, 2%), 292. 031 fõ (1, 4%)

- Lengyelországhoz: 589 km2 (0, 2%), 24. 880 fõ (0, 1%)

- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49. 806 fõ (0, 8%)

Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232. 448 km2 (71, 5%), 13. 271. 370 fő (63, 5%)

Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92. 963 km2 (28, 6%), 7. 615. 117 fõ (36, 5%)

Az elcsatolásokon túl, további súlyos veszteségeink voltak:

- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdõk 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékû mûkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötõ elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.

A XX. század történelme a magyarság számára Trianonnal kezdődött, amely meghatározta az elkövetkező évtizedekre az egész nemzet sorsát és a mai napig érezteti hatását. Trianont, Szép Magyarhon megcsonkítását és elbitorlását nem lehet kitörölni a magyar történelemből! Nem felejthetünk, és le sem mondhatunk (!) elcsatolt országrészeinkről! Őrvidék, Felvidék, Erdély, Délvidék... mindig magyar föld volt, és az is marad!

Magyarország a Török Birodalom hódítása alatt 150 évre szakadt szét három részre, majd újra egyesült. Trianon gyalázata 91 éve történt. Emlékezni kell Trianonra, mert nem lehet elfelejteni, hogy azt a földet, amit évszázadokon át gondozott a magyarság, amelyre épített, ha kellett, harcolt és a vérével áztatta, igazságtalanul, egy tollvonással szakították el tőle. Nem lehet elfelejteni, hogy a magyarság egy része a trianoni határokon kívül rekedt, kitéve megaláztatásnak és politikai, kulturális elnyomásnak azon a földön, amely egykoron az övé volt.

Az állampolgárság immár minden magyart megillet, de nem állhatunk meg itt! Kötelességünk hogy emlékezzünk, de ugyanakkor tüntessünk a trianoni határok valósága ellen, hogy harcoljunk a teljes(!) területi revízióért! És kötelességünk az is, hogy továbbadjuk az eljövendő generációinknak ezt a hagyományt, ezt a feladatot, addig a pillanatig, amíg egy nap újra nem egyesülhet a magyarság a Kárpát-Hazában!

Kérek minden igaz magyar embert, hogy emlékezzen 1920. június 4-re, a dátumra, amikor igazságtalanul szétszakították Magyarországot! Aki teheti, jelenjen meg a sok közül valamelyik megemlékezésen, tüntetésen, koncerten vagy tiltakozáson! Legyen ez a szomorú emlékű nap a vezérlőcsillagunk, hogy újfent kivívjuk, hogy Szép Magyarhon újra egy és egész legyen!

Adjon az Isten nekünk szebb jövőt! PAX HUNGARICA!

Egy való magyar érték fennmaradásáról! - Mentsük meg!

2011-05-25T01:22:00.000-07:00

Szeretném felhívni a figyelmeteket valamire, illetve segíteni így valakinek, aki önzetlenül, trendien szólva: "non-profit" alapon valódi(!) ÉRTÉKET hozott létre. Nem beszélt róla, nem fényezte magát, hanem csak tette a dolgát. A becsületes magyar neve: Péli Zoltán Gábor. Azonban ez igaz magyar ember egész munkája veszendőbe mehet, ha nem állunk mellé!

Tudom, hogy sokatoknak kevés a szabadideje, s azt a keveset sem biztos, hogy az interneten, a monitor mellett görnyedve akarjátokk eltölteni. Ez helyénvaló! Azonban, ha tehetitek, ha csak néhány pillanatra is, kérlek Benneteket, kattintsatok az alábbi linkre és nyissátok meg az ezen elérhető elektronikus könyvtárat! Garantálom, csodálatos dolgokat fogtok felfedezni benne!

http://www.konyv-e.hu

Itt pedig álljon e nagyszerű, online tudáskút létrehozójának rövid felhívása:

A Magyar Őstörténeti elektronikus könyvtár megszűnőben!

Ingyenesen létrehoztam és elérhetővé tettem Magyarország legnagyobb elektronikus könyvtárát és könyvtárgyűjteményét méghozzá semmiféle anyagi támogatás nélkül. Világritkaságok vannak benne, és sokszor hasonmásban! Több ezer tétel és több százezer kutatható anyag, aminek elérhetősége hamarosan meg fog szűnni. Egyébként tudjátok, hogy mit jelent az, hogy magyar kultúra? NEM. Mert nem taníthatták meg veletek.

Közületek is amikor megkérdezi az ember, hogy szerintetek mennyi középkori magyar vonatkozású írott dokumentum létezik, ami megmaradt. A válaszok: tíz, száz! S még a legtájékozottabb őstörténeti érdeklődő is max. ezerig jutott el? A hivatalos oldal persze meg hallgat. Szerintetek mennyi van, ami létezik? Minimális számot mondok, ami bizonyítható. TIZENÖT MILLIÓ!

Tizenötmillió... tehát minden magyar embernek jutna egy értékes ritkaság! És ez mind létezik a mai napig! Képzeljétek el, hogy mennyi lehetett eredetileg, mert az köztudott, hogy a nagy része elpusztult!

És azt gondoljátok, hogy a legtöbbjük latin? Ebben is tévedtek, mert sokkal több görög nyelvű dokumentum keletkezett, sőt nemegyszer az esztergomi érsek az egész keleti egyház feje is volt! Nálunk nem volt egyházszakadás.

Mit nem tudtok még? Hogy a legtöbb írott emlék nem is latin, nem is görög, hanem magyar nyelven született. És sokuk ma is létezik. Elkeseredett harcot folytatok, hogy észrevegyétek... hiába. Mi létezik még a hatalmas pusztulások áradatában? Szinte minden, ami fontos. Minden, amiből újjá lehet születtetni egy országot!

Az egyik törzsünket valaha úgy hívták, hogy MÉD, a medica, az orvoslás tudomány pedig szó szerint azt jelenti, olyan mint a médeké! Mi még az ellenségeinket is meggyógyítottuk! Tudjátok azt, hogy egy innen származó 8 éves Árpád-házi királylány honosította meg a fürdőkultúrát nyugaton? Méghozzá sikerrel, mivel a nyugati félteke nyelveiben mindenhol, eme 8 éves kislány becenevét használják a fürdőkád elnevezésére: Elisabeth.

Elgondolkodtató az is, hogy amíg én itt, vidéken egyetlen egy angol eredetű szót sem használok a magyar nyelv beszélése közben; addig az angol nyelvű 'társam' több száz magyar eredetű szót használ, amik technikai találmányként kerültek bele az ő nyelvükbe a középkor és az újkor folyamán.

Gyakorlatilag sosem tud úgy beszélni, hogy néhány mondatonként ne használna legalább egy magyar eredetű szót! De ezeket már mind nem írhatom meg. A sort végtelenségig lehetne folytatni...

Olvassatok legalább ebben a fennmaradó néhány hónapban, és adjátok tovább az üzenetet, ha lélekben magyarok vagytok:

http://www.konyv-e.hu

Azt szeretném végezetül hozzáfűzni Péli Zoltán Gábor nem túl vidám gondolataihoz, hogy lenne mód, hogy megmentsük ezt a magyarságunkkal foglalkozó, nagyszerű, online tudáskutat! Ha megértetted fontosságát, ha magával ragadott az abban felhalmozott tudásanyag, akkor megtalálod Péli Zoltán Gábor elérhetőségeinél a bankszámlaszámát is! Rajtad, rajtam, és minden igaz, tenni, megmaradásunkat elősegíteni akaró magyar emberen áll, hogy e nagyszerű munka fennmaradjon és elérhető legyen továbbra is a Világhálón!

In Memoriam Dsida Jenő

2011-05-17T09:34:00.000-07:00

Dsida Jenő
Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

Ma van 104 éve, hogy Erdélyországban, egész pontosan Szatmárnémetiben, 1907 tavaszán meglátta Isten napos világát Dsida Jenő. Mindössze 31 évet adott neki a Sors, de ahogy ez a verse is mutatja, hagyott maga után néhány rímbe foglalt drágakövet. Sajnos, nem becsüljük eléggé, sőt vannak, kik inkább feledtetni próbálják őt és inkább olyan senkiháziakból vizsgáztatják gyermekeinket, mint a galíciai jöttment Spíró, aki szerint mi, magyariak "szarból jöttünk"...

Ne feledjük IGAZI nagyjainkat! Emlékezzünk most tisztelettel feledtetni próbált nagy költőnkre, a MAGYAR Dsida Jenőre!

Piroska Abszurdisztánban - MESE??...

2011-05-11T02:20:00.000-07:00

Hol volt, hol nem volt, Dunán innen, Tiszán túl, ott, ahol egy kurtított farkú mindent elkúr, de a Parlamentben tovább dúl, élt egy kislány, Kovács Piroska. Friss diplomásként a gyártósoron dolgozott betanított munkásként éhbérért, de nem volt oka a panaszra, hiszen húsvétra új alkotmányt tojt a nyuszi, és immár egyenruhás bűnözők sem keseríthették az életét.

Egy szép tavaszi reggelen Piroska felkerekedett, hogy meglátogassa nagymamáját az erdőszéli kis tanyáján. El is indult kosarában minden jóval: NENYI-be sült pogácsával, frissen facsart narancslével és otthon főzött barackpálinkával. A nagyvárosi forgatagból megérkezett a vidék csendjébe, és vidáman bandukolt az erdőben a hűsítő árnyékot adó lombos fák között. Látá ám ezt a Farkas Rikárdó, aki épp nagy nyugalomban tyúkot, termést és tűzifát gyűjtögetett a környékbeli portákon. Felcsillant az ordas szeme: friss hús érkezett az erdőbe. Oda is lépett Piroskához:

- Szervusz, tezsvírem, nincsen egy szál cigid?
– Sajnos nincs, nem dohányzom.
– Oszt merre mész?
– Megyek a nagymamámhoz, viszek neki ételt, italt.

Farkas Riki felismerte a lehetőséget, elkísérte a lányt egy darabon. Amikor megpillantották a tanyát a horizonton, az ordas újra szólt: - Nézd, milyen szép felszedni való vasúti sínek vannak ott lenn a völgyben, nem akarod megnézni őket? Piroska nem tudta, milyen a felszedni való sín, így kíváncsian letért az ösvényről. Farkas Riki kapott is az alkalmon, és a tanyán, miután megerőszakolta és agyonverte a nagymamát, otthonkát és fejkendőt öltött magára, úgy várta a kislányt.

Nemsokára Piroska meg is érkezett, és csodálkozva kérdezte: - Nagymama, miért ilyen nagy az orrod? Még szinte be sem fejezte a kérdést, mikor antifaszisták egy csoportja rontott rá, és „Antiszemita, antiszemita, a nagy orron gúnyolódik!” rigmusok közepette bíróságra hurcolták a megszeppent kislányt.

Farkas Riki ezt követően megitta a pálinkát, megette a pogácsát, elaludt, és irdatlan horkolásba kezdett. Ekkor jelent meg egy deli legény, pödört bajusszal, fehér ingben, fekete mellényben, tiszta tekintettel. Ő volt Magyar Pista, a vadász.

Furcsállta a nagy ricsajt a tanyáról, gondolta, megnézi, minden rendben van-e. Nagy sebesen berúgta a házikó ajtaját, és kérdőre vonta a betolakodót: - Mit csinálsz itt, ebadta? Jössz velem a rendőrségre! Farkas Riki összerezzent, és kétségbeesetten kutatta szemeivel a menekülés lehetséges útvonalait, amikor hirtelen sziréna zavarta meg a feszült csendet.

Farkas Riki megnyugodott, és kaján vigyor ült ki az arcára. Ő már tudta, amit Pista csak sejtett. Az erdő erőszakmonopóliumának egyetlen és kizárólagos birtokosa bújt elő, téli álmát megszakítva, egy odvas fa üregéből. Sün őrmester a helyszínen termett, felmérte a helyzetet, és a vadászhoz fordult: - Riadalmat keltő egyenruha, hehh?! A közbiztonság fenntartásának látszatát keltő tevékenység folytatása, mi?! És már kattant is a bilincs szegény Pista csuklóján.

Farkas Riki eloldalgott, és azóta is éli világát az erdő széli kis faluban, folytatva gyűjtögető életmódját, néha a túlvilágra átsegítő nemi aktusokkal szépítve meg a nagymamák utolsó, békésnek remélt óráit-perceit. Itt a vége, fuss el véle - a kisebbségügyi ombudsman irodájának közepére. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a TEK el nem vitt volna.

(NN)

Magyar! Vár a Délvidék, vár Trakostyán vára! - Trianon emléktúra 2011

2011-05-06T00:37:00.000-07:00

91 éve lesz, hogy megtörtént a gyalázat! Mária országának szétszaggatása, magyarjainak megosztása, sehonnai rablónépek kezére adása!... De NEM FELEJTÜNK! Követeljük vissza ezredéves honunkat! Gyere, emlékezz velünk, és emeljük fel szavunkat közösen megrabolt, elbitorolt Kárpát-Hazánkért!

Trakostyán vára

Nem tudni, hogy ki és mikor építette Trakostyánt. Valószínűleg a 14. században, egy kisebb erősségként keletkezhetett, az akkori zagorjei terület védelmi rendszerének tagjaként. A nevét először egy egyházmegyei (ecclesia de Tracustian) összeírásban említik 1334-ben, középkori várként 1399-ben, amikor is Zsigmond király Trakostyánt odaadományozta apósának, gróf Cillei Hermannak. Az utolsó Cillei, Ulrik veszte után, 1456-ban Trakostyánt és némely más várakat Vitovác János és fiai veszik birtokukba. Székely Jakab, a magyar-horvát király hadvezére, 1488-ban kiverte a Vitovácokat a horvátországi Zagorja területérol, ami után, fölötte Mátyás király rendelkezett. Székely, mivel a Vitovácok kiűzése körüli időben a királynak kölcsönt adott és annak megfizetése nyomán, még egy ideig megtarthatta Trakostyánt és Vinicát. Corvin Mátyás király nem sokkal később fiának, Corvin Jánosnak adományozta Trakostyánt és a fennmaradó zagorjai várakat, aki 1496-ban miután horvát bán lett tovább adományozta vice bánjának, Gyulay Jánosnak. Ifjabb Gyulay János halála után, Trakostyán 1567-ben, II. Miksa császár fennhatósága alá került. Már 1569-ben a király, haszonélvezetbe odaadományozta Trakostyánt, Draskovich II. György, horvát bánnak és zágrábi püspöknek, akit ily módon kárpótolt az elmaradt báni fizetésért. A király 1570-ben külön okiratban is megerősítette a zálogba adott Trakostyán és Klenovnik birtokában Draskovich püspököt. A következőévben a horvát szábor azt követelte a királytól, hogy számos szolgálatáért, Trakostyánt végleg Draskovich György püspök tulajdonába adja. II. Rudolf császár, 1584-ben, az akkori kancellár, Draskovich György kérésére megújította és kibővítette II. Miksa császár adományát és ettől kezdve Trakostyán első tényleges tulajdonosa Draskovich Gáspár lett, amivel a Draskovich család, a püspöknek köszönhetően, a horvát főnemesi családok közé emelkedett.

Trakostyán három és félévszázadon át a Draskovichok tulajdonában maradt, egy kis megszakítás kivételével, 1645 és 1651 között, amikor is Zrínyi Miklós tulajdona lett.

A kastély mai kinézete a 19. század közepéről származik, miután a már romos középkori várat felújították. A vár középkori képéről nagyon keveset tudunk, és Trakostyán 16. – 19. század átépítéseiről, bővítéseiről sincs sok adatunk. Van egy kőtábla a kaputorony kapuja fölött és egy másik máshelyen a Draskovichok címerével és az 1598-as évszámmal, melyek Gáspár fiai, II. Iván és Péter trakostyáni építkezéseiről tudósítanak [209] . A Draskovich család 1668-ból származó képes geneológiája, a hegyen lévő Trakostyán várát csak az övező falakkal és a nyugati toronnyal ábrázolja, míg a később épített keleti toronynak, csak az addig elkészült alsó része látszik. A felvonóhidas kapu fölé az 1741-es évszámot faragták, ami valószínűleg szintén az építési munkálatokkal hozható kapcsolatba. A Draskovich család 1755-ben keletkezett ki geneológiája is ábrázolja Trakostyánt és Klenovnikot. Ezen a képen Trakostyánt, az addigra teljesen kiépült védelmi rendszerekkel ábrázolják, hengeres tornyokkal, a várfalakon védőfolyosókkal, továbbá egy középen kiemelkedő épülettel és egy toronnyal, melyen óra és egy lámpaernyőszerű tetőszerkezet volt. Trakostyán a 19. század közepére már annyira lepusztult, hogy többé már nem lehetett kényelmesen lakni, más nagyobb és újabb zagorjai kastélyokhoz képest. Ezért Trakostyán akkori tulajdonosa, gróf Draskovich VI. György altábornagy, miután feleségül vette, Baillet-Latour Zsófiát, 1853-ban nekilátott az ősi vár felújításához és kastéllyá való átalakításához. A munkálatok három éven át folytak, a felújításról egy kőtábla is tanúskodik, amit a főkapu udvar felöli homlokzatába építettek be. Draskovich VI. György, hogy biztosítsa Trakostyán felújítására a pénzt, eladta a klenovniki kastélyt, a csalineci birtokot és a varasdi palotát. Ez a korszak a romantizáló művészet kora volt, aminek folytán egy sor felújítást, vagy új kastély építését a középkori várakra emlékeztető módon végeztek el.

De ezek csak szavak! Gyere el, nézd meg a saját szemeddel azt, ami a miénk volt, ami minket illet! Emlékezzünk és tiltakozzunk! Vár a Délvidék, vár Trakostyán vára! (Infó és kontakt a meghívón! Nagyítsd!)

Christos aneste! Alethos aneste!

2011-04-24T07:49:00.000-07:00

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” (Mt 28, 1–10)

Nagypéntek

2011-04-22T07:25:00.000-07:00

Nagypéntek van, Krisztus Urunk Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának az emléknapja.

Elvitték Jézust az úgynevezett Koponyahegyre (amelyet héberül Golgotának neveznek), hogy megfeszítsék. Megfeszítették őt, és vele együtt két gonosztevőt, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus pedig így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” Elosztották ruháit, és sorsot vetettek rá. Az ítélet okát is felírták: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Akik arra jártak, csúfolták őt. Hasonlóképpen a főpapok és az írástudók is ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.”

A megfeszített gonosztevők egyike is szidalmazta őt: „Ugye te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!” Megszólalt a másik, és ezt mondta: „Nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi jogosan szenvedünk, de ő semmi rosszat nem tett.” Ezt is mondta: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor bemész országodba!” Jézus így válaszolt neki: „Bizony mondom néked: ma velem leszel a Paradicsomban.”

A keresztfa mellett ott állt Jézus anyja és az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Amikor Jézus meglátta őt, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” A tanítványnak pedig ezt mondta: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától magához fogadta anyját az a tanítvány. Hat órától kezdve sötétség lett az egész földön kilenc óráig. Kilenc óra tájban felkiáltott Jézus: „Éli, Éli, lámmá sabaktáni!” Ez azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Jézus pedig tudván, hogy minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjúhozom!” Ekkor a körülötte állók közül egy valaki odafutott, szivacsot töltött meg ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. Amikor Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett.” És hangos szóval felkiáltott: „Atyám, kezedbe teszem lelkemet!” És lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

Ma, Nagypénteken az Anyaszentegyház templomaiban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken csak igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.
.

Nagycsütörtök

2011-04-21T08:39:00.000-07:00

Nagycsütörtök (zöldcsütörtök) van, mikoris Krisztust Urunkat elfogták az Olajfák-hegyén. Ezek már az elcsendesülés napjai...

Giotto - Júdás csókja

"...Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el." Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?" (János evangéliuma)

Az Olajfák hegye, a Gecsemáne kertben a (képközép) Népek temploma -jobbra, szélen a Szt. Mária Magdolna templom

Nagyhét

2011-04-19T01:34:00.000-07:00

Hétfőn, tegnap kezdetét vette a Húsvét ünnepét bevezető Nagyhét, mely Somogyi Eleknél sanyarúhét, az őrségi Bajánsenye reformátusainak ajkán videshét (vizeshét).

A természet tavaszi újjászületése az embert is analógiás jellegű megújulásra, tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi tavaszi lusztrációs szokások az ember egészségének és jólétének biztosítására, a betegségek távoltartására, a háztájék és jószágok megoltalmazására irányulnak. A velük összefüggő mágikus műveletek népünknél leginkább nagyhéten történnek. Ez egyúttal a húsvéti előkészületnek és vallásos megindulásnak, olykor telítettségnek testi, de főleg lelki tisztálkodásnak ideje, alkalma.

A palóc még a századfordulón is megtisztította egész portáját. Kihordta az istállót, kijavította a melléképületeket, söpört, tapasztott, meszelt, egészen megfiatalodott a hajléka. Szerszámait rendbehozta, néha ki is fényesítette. Minden holminak, még a legkisebbnek is ragyognia kellett a tisztaságtól. Mikor a házával rendbejött, akkor elhalt hozzátartozóira gondolt: sírjukat fölfrissítette.

Hasonlóképpen történik a Kárpát-Haza többi vidékén is. Így Magyarpolány német népe éppúgy rendbeteszi és felkoszorúzza a sírokat, mint halottak napjára. Szil rábaközi faluban nemcsak a temetőt, hanem még árkait is megtisztítják húsvétra. Minden sírt rendbehoznak. Azokét is, akiknek már nincs családbeli gondozójuk. Végül a sírokra barkacsokrot raknak. A tisztálkodás főképpen nagypénteken és nagyszombaton érte el mágikus-szakrális teljesedését.

Nagyhét van... Készüljünk, "tisztálkodjunk" hát Húsvét ünnepére!

ÉLJEN MÁRCIUS 15.-e!

2011-03-15T01:02:00.000-07:00

Wass Albert üzenete március 15-re

Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szivemből.

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene!

Március 15. elébe

2011-03-13T13:15:00.000-07:00

Nemzeti ünnepeink sajnálatos módon a gengszterváltást követően, az elmúlt több, mint 20 esztendőben egyre inkább ellaposodtak, a pártoskodás,- s újabban a tüntetések, zavargások dátumaivá avanzsáltak. Elveszítették emelkedettségüket, méltóságukat. De ahogy nagyban, úgy kicsiben (vagy valami hasonló) tartja egy aranykori bölcselet. Az egyes emberekben, bennünk magyarokban is már csak pislákol az egészséges nemzettudat. Ha a közelgő ünnepre, március idusára gondolok, már előre beidegesedek a gondolattól, a tudattól és tehetetlen dühöt érzek, mert tudom, hogy az utcánkban (kertvárosi részen élek) - ahogy minden évben - csak a mi házunkon fogja cibálni a szél a nemzeti, koronás trikolort! Utálom az amerikaiakat, mint a tífuszos szart (sok mindenért) de azokban az emberekben, az USA polgáraiban óriási lángon lobog az egészséges nemzettudat! Szedett-vedett népség, alig 300 éves történelemmel, de gyakran még hétköznap is sokak közülük felhúzzák a házuk előtt a csillagos lobogót! És mi, magyarok? Több ezer éves történelmünkkel a hátunk mögött?? Már arra se futja, hogy évente legalább 3x (márc.15., aug.20., okt.23. - gy.k.) felzászlózzuk otthonainkat! Gyalázat!

Idevág, s március 15-i ünnepünk sajátja a kokárda! Igen, a kokárda, amit relatíve az emberek nagyobb része még (remélem) kitűz a mellére, de rengetegen már azt is rosszul, s ettől is már tépkedni tudnám a maradék hajamat! Nos, ez vezetett arra, hogy ideillesszem azt, hogyan is áll helyesen a magyar kokárda! Íme:

Reménykedem benne (örök optimista vagyok) hogy holnapután méltóságteljes lesz az ünnep, több nemzeti trikolort fog lengetni a friss, márciusi szél, és kevesebb olasz kokárdát fogok látni!

Ideje lenne végre felébredni! - Cigányterror! - Heves megye a polgárháború szélén áll!!

2011-02-25T04:59:00.000-08:00

A 24. óra utolsó perceit éljük... Bár Orbán- és sunyi belügyérje szerint a közbiztonság javult, a valóság, hogy az ország a polgárháború szélén táncol! Kérek minden, a blogomra látogató józan magyart, szánjon rá az idejéből szűk 10 percet, és nézze meg az alábbi videót! Ha pedig megnézte, gondolkodjon!... És terjessze!

Mindennapi (magyar)gyalázatunk

2011-02-17T01:51:00.000-08:00

Nem telik el úgy nap, hogy ne halljak, lássak, vagy olvassak olyasmiről, amitől ne szorulna ökölbe a kezem, vagy csikorgatnám a fogaimat dühömben! Vagy esetleg a kettőt együtt. Ma is így történt! Kora reggeli élményem volt, az online nemzeti sajtóban szemezgetve, hogy ismét agyonvertek egy szerencsétlen, magyar öregembert ezek a mocskos állatok, akiket ma polkorrekten roma, romák -ként emlegetnek! És miért kellett meghalnia? Mondhatnánk, a butaságáért, hiszen megkísérelte megvédeni a tulajdonát, amit ezek a férgek megpróbáltak- vagyis, végső soron; el is raboltak tőle. És hogy mi volt ez a tulajdon? Ez az érték, aminek megszerzéséért ezek az emberi férgek megöltek egy idős magyart? Tetves 40 liternyi gázolaj a traktorából!! Nesze neked orbáni rendcsinálás! Napi rendszerességgel gyilkolnak, kínoznak halálra, tartanak rabszolgaként, állat módra fogva, vagy támadnak meg a közutakon tisztességes, magyar embereket a fékevesztett cigány állatok! Ez már nem cigánybűnözés, ó nem! Ez már cigányterrorizmus!! Meddig tűrjük még el??

Ehhez a tűrhetetlen helyzethez kapcsolódik az a reggeli hír, és az azt követő, "elemző" stúdióbeszélgetés, az m1 nevezetű, közmédiumnak titulált szennycsatornán, ami tovább tornászta akkorra már egyébként is magas vérnyomásomat!

A konkrét hír, hogy a brutálisan, egyértelmű rasszista indokkal legyilkolt, meglincselt Szögi Lajos özvegyének és árváinak megítélt 48 milliós, nem vagyoni kártérítés behajtására esély sincs a gyilkos, cigány állatoktól! Ebben persze, semmi meglepő nincsen, hiszen ezeket a füstös férgeket eddig is (meg a jelek szerint ezután is) a dolgozó és adófizető magyar emberek tartották el. Önálló keresményük, elárverezhető értéktárgyaik (ki venne putrit?? az aranyat - mert az lóg mocskokon kilószámra! - meg már idejekorán eldugták) nincsenek. Konklúzió? A bíró az ítéletében ezt is kimondta: a 48 milkó valószínűleg behajthatatlan, de tulajdonképpen ez olyan súlyos bűncselekmény, ami pénzzel úgyse kompenzálható... Az eszem megáll!! Persze, hogy nincs az a pénz, ami visszahozná az életbe szerencsétlen Szögi Lajost! Persze, hogy nem lehet pénzzel "kompenzálni" egy legyilkolt férj és apa hiányát! De az Úristenit neki! Hát miféle ország ez?? Marad a sajnálkozás?!... Gyilkosság, egy rasszista indítatású lincselés történt! Miért nincs ilyenkor lehetőség arra, hogy ha ezektől a mocskoktól közvetlenül nem lehet behajtani a megítélt összeget, akkor lehessen behajtani a helyi kisebbségi önkormányzattól, illetve azon keresztűl valamelyik országos, kirakat "cigányhivataltól", mondjuk a hírhedt OCÖ-től?!... Azoktól, a súlyos százmilliókból fent- de inkább kitartott cigányszervezetektől, amikből - trendien szólva - talicskával tolják haza a pénzt a füstös gazemberek??... Na, itt van a kutya elásva, magyarok!

De ugorjunk! Persze, nem nagyot, csak a hírt csócsálgató stúdióbeszélgetésig, melyre teljesen elfogulatlanul a Népszava főmunkatársát, egy vérbarom tetűt, bizonyos Veress Jánost, meg egy nála rafináltabb kis patkányképű firkászt a mandiner.blog-tól hívtak meg, akinek a nevét se tartottam érdemesnek megjegyezni. Hát, kérem... A libsi, műsorvezető liba megnyitotta a beszélgetést és bevezetőjében kifejtette, hogy hát nincs is miről beszélni tulajdonképpen, hisz' a (csonka) Szögi családnak megítélt, nem vagyoni kártérítés behajthatatlan. Mit tudott erre a két majom reagálni? Igen, érdemben semmit! Homályos matematikai fejtegetésbe kezdtek egymást tromfolva, hány száz évig tartana a gyilkos cigány állatoknak visszafizetni a megítélt kártérítést. Ezt a rövidke szálat persze hamar felgombolyították. Mit lehet tenni? Felhozni még a téma kapcsán? Kitölteni a beszélgetésre szánt, fennmaradt műsoridőt? Hm?... Aki a most a nemzeti oldal mocskolására gondol,- nyert!

A népszavás Veress, szomorú pofával előadta, hogy "az esetben" (értsd: Szögi tanár úr meglincselése) az a legrosszabb, hogy ezáltal "szörnyű politikai trend" került be a Parlamentbe!... Továbbá Vona Gábor nem átallott megjelenni abban az"undorító mellényben"!... Igen, feleim, ilyen idióta, nyakatekert, képzavaros fogalmazással immár megtudhatta a köztévé pártatlanságában bízó közmagyar, hogy nem a lassan a fejünkre növő, ingyenélő, gyilkos, magyargyűlölő cigányok itt az igazi probléma, hanem a Jobbik, amit az ébredező magyarság legitim választások során beszavazott az Ország Házába, és annak pofátlan elnöke, aki az országgyűlés tavaszi nyitónapján ismét abban az "undorító" (egyébként történelmi jelképünkkel) az oroszlános pajzzsal ékített mellényben merészelt megjelenni! Az eszem megáll! Ismét!... Innen már csak egy élesen vett, balos kanyar kellett, és máris a Kuruc.info lehetséges betiltásáról böfögött a népszavás megmondó ember! Megjegyzem, míg Veress alig burkoltan célozgatott rá, hogy tulajdonképpen a legcélravezetőbb lenne a (valóban) jobboldai, radikálisokat kivégző osztag elé állítani, de addig is betiltani legalább a nemzeti online sajtót, beszélgetőtársában, a mandíneres firkászban volt annyi ráció- és ennek hangot is adott, hogy máshol kell keresni a megoldást (értsd: felszámolni a nemzeti radikalizmust és sajtóját) mert a betiltás - akár egy hírportál, akár egy ruhadarab a célpont - nem kivitelezhető. - Végül ebben maradtak. Én meg kikapcsoltam a tévét. Ma reggelre ennyi elég volt a mocsokból! És hosszú meg a nap!...

A Becsület Napja - Budapest ostroma és a kitörés

2011-02-11T05:17:00.000-08:00

Emlékezzünk tisztelettel a hősökre!

.

.

Iskola épül „a világ végén", vegyük meg mi a téglát hozzá!

2011-02-05T04:47:00.001-08:00

Van egy eldugott kis falu Székelyföld és Moldva határán, a Nagyhagymás sziklái és az Isten háta mögött: Háromkút. A táj, a környék szépsége szavakban nem fejezhető ki. Egyszerűen Csodaország.

Kép: Ide épül majd az új iskola!

Ebben a faluban 166-an élnek, és a fiatal családok mindenikében van legalább 2 gyerek, de vannak 4-5 gyereket nevelő családok is. Ők egy régi, rozzant faépületbe járnak iskolába-óvodába, amelyet évekkel ezelőtt a falusi vegyesboltból alakítottak tanintézménnyé, amikor azt bezárták. A tavaly óra közben esett le egy nagy darab vakolat a plafonról, s a kétségbeesett tanítónő a gyergyószentmiklósi Caritashoz szaladt segítségért. Segítettek is, ideiglenesen megoldották a problémát. Most már csak a vedreket kell errébb-arrább tolni a két teremben, amikor esik az eső…

Az eső pedig esett, június végén sűrűn, és sokat. A csángók szerint egyenesen „leszakadt a homály”. A kis falut kettészelő patak pedig hirtelen morajló folyóvá duzzadt, és vitt, sodort, amit maga előtt talált: farönköt, autót, hidat, mindent. A „deszkaiskolát” körbenyaldosta, de végül nem vitte magával – megsajnálta. A kicsi udvarán viszont hatalmas árkot vágott magának, és mindent telehordott ágakkal, iszappal.

Pár nap múltán a kicsi tanítónő csak nézte a nagy sárga gépet, amit a távoli Gyimesközéplokról rendeltek oda, hogy valamennyire tegye járhatóvá az utat, amit a víz teljesen elmosott. Egy kicsit elegyengette, feltöltötte az iskola udvarát is. Bizony kicsi volt az ő iskolája a hatalmas gép mellett! A boltból lett iskola mellett, amelynek tetején befolyik az eső… És ekkor elhatározta, márpedig iskolát fog építeni! Egy rendes, becsületes, huszonegyedik századi iskolát. A közeli dombra, ahol nem bánthatja a megáradó patak. Az elképzelését előadta az elöljáróknak is, azok pedig azt mondták, támogatják a tervet.

A nemes cél tehát, ami a nagy-nagy szükségből fakadt, megvan. Az akarat mellé pedig sok jószándékú ember segítőkészsége is társul, ez máris érezhető. Az Erdély.ma is odaállt a jó ügy mellé, megindítottuk a gyűjtést.

Vegyük meg mi a téglát Háromkút új iskolájához!

Forintos számla:
Johannita Segítő Szolgálat
OTP Magyarország
HU25 117050082041032200000000 Forint (HUF)
SWIFT: OTPVHUHB
Az utalványra kérik ráírni: HÁROMKÚT
Amennyiben a magyaroroszági jogi személy a megjegyzés-rovatba beírja a postacímét és az adószámát is, akkor a Johannita Segítő Szolgálat elküldi számára az összegnek az adóból való leírását szolgáló igazolást.

Román lej és euró:
Asociatia Hármaskutért Egyesület
Banca Romana de Dezvoltare - Agentia Gheorgheni
Cod SWIFT: BRDEROBU
RO53BRDE210SV24286302100 Lej (RON)
RO53BRDE210SV24288242100 Euró (EUR)

Adószám (CUI): 23619929

A gyűjtésről és a tervezett új iskola építésének helyzetéről Imre Anna tanítónőtől a következő telefonszámon lehet érdeklődni: (004)0788-489338

A mellékelt linken minden adakozó magyarnak lehetősége van, hogy beírja magát a többi adományozó mellé!

http://erdely.ma/adomany.php?ad_id=5

Remélem, vagyunk-leszünk sokan magyarok, akik csatlakozunk!

Áldás!
egy magyar

A jövőnk múlhat rajta!

2011-02-01T03:58:00.000-08:00

Az alábbi rövidke videó mindössze 4 perc 44 másodpercet vesz el az idődből, de nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet! Olyasmire, amit minden józan, a nemzet, az ország sorsát féltő, óvó magyarnak szem előtt kell tartania! Sőt, kötelessége figyelembe vennie! Tehát kérlek, szánd rá azt a szűk 5 percet az idődből, nézd meg, és utána hívd fel rá az ismerőseid figyelmét is! Ja, és még egy: gondolkodj, ne légy droid!:)

Holokauszt (?) Emléknap

2011-01-27T01:21:00.000-08:00

Ma van pontosan 66 éve annak, hogy 1945. január 27-én, a II. Világháború során az Európa keleti felét végigdúló, rabló szovjet-orosz "felszabadító" hordák elérték Auschwitzot, megnyitották az ottlévő - akkorra már őrizetlenül álló - munkatábor kapuját és szélnek eresztették az ott fogvatartott (főként) zsidókat. Innen ered, hogy január 27-e lett a (mára már egyre tarthatatlanabb) un. holokauszt nemzetközi emléknapja. Igen, mely mára gyakorlatilag egy perverz vallássá, sőt jól jövedelmező héber iparággá nőtte ki magát. Igaz, a holodogmát egyre kínkeservesebb erővel, sőt törvényekkel próbálják fenntartani, mert már egyes zsidó történészek is nyíltan ki merik mondani, hogy a ma holokausztnak titulált népírtás úgy, ahogy azt évtizedeken keresztül sulykolták a balga, térden csúszkáló keresztényekbe, csak mese. Vagy legalábbis nagymértékben eltúlzott, kiszínezett történelmi esemény, melynél voltak sokkal nagyobb, kegyetlenebb és aljasabb genocídiumok az írott történelem folyamán.

Ebben a rövid "megemlékezésben" nem is kívánok elmélyedni a holokauszt-hazugságok pontról-pontra való cáfolásába, hisz' ezt már nálamnál avatottabb, jónevű történészek megtették. Ezek a bizonyítékok, leleplező dokumentumok és vitairatok - bár cenzúrázzák, tiltják, sőt íróit tűzzel-vassal üldözik - olvashatóak, megnézhetőek a Világháló (még meglévő) infószabadságának jóvoltából. (Pl. a zsidó David Cole leleplező Auschwitzi utazás c. 7 részben látható filmje ITT )

Auschwitzi rabok a szovjet "felszabadulás" napján - Ezek lennének a csontra soványodott, halálra kínzott zsidók??

Én itt inkább most csak azokat a legképtelenebb, az. un. holokauszttal kapcsolatos zsidó állításokat sorolnám fel, melyekel normálisan gondolkodó ember nem is vitatkozik. De nem azért, mert vitathatatlanok, hanem azért, mert olyan fokon morbid és abszurd az egész, hogy az emberfia vagy hangosan felröhög olvasva őket, vagy elszörnyülködik, hogy ez a végtelenül rafinált, sunyi népség, mely mára elérte, hogy (ismét) a világgazdaság ütőerén tartsa a redvás kezét, képes volt elhitetni a "művelt" Nyugattal ezt a sok sületlenséget! Sőt, immár törvénnyel üldözteti (nálunk is) azt, aki fel meri emelni a szavát ellene!! Hát, jó szórakozást! (De azért gondolkodni kéne, emberek!...) Íme:

* Tömegsírok léteztek, amelyekből csatornákon át vezették el a vért, sőt, az emberi zsírt.

* Savba vagy forró vízbe tették az elítélteket, és így gyilkolták meg őket.

* A koncentrációs táborok foglyainak fejét összezsugorították.

* A krematóriumokban elégetett testek zsírját felfogták különleges edényekben.

* Egy SS-katona megsajnált egy gázkamrába bezárt anyukát és gyerekét, ezért az utolsó pillanatban beugrott melléjük, és velük együtt halt meg.

* A megölt zsidók testéből szappant főztek. Volt rá példa, hogy szappanokat a zsidók el is temettek, mintha emberek lettek volna.

* Zsidók tömegeit ölték meg úgy, hogy bezárták őket egy terembe, ahonnan kiszivattyúzták a levegőt.

* Treblinkában kerekeken guruló gázkamrák voltak, amelyek a holttesteket egészen a hatalmas égetőkemencékig hurcolták, ahova a halottakat belezúdították. De volt olyan is, hogy késleltetve adagolták a mérges gázt, így aztán egyesek a saját lábukon mentek az égető kemencékig.

* Elektromos futószalagon történt a foglyok legyilkolása.

* Hatalmas kemencékben, illetve hatalmas "rostélyokon" élve égették el az áldozataikat a nácik.

* SS-katonák bicikliversenyt rendeztek a raboknak az auschwitzi gázkamrákhoz.

* A holttesteket úgy tüntették el, hogy felrobbantották őket.

* Kék pára lebegett az elgázosítottak tetemei felett a gázkamrában /A hidrocianid színtelen gáz./

* A gázkamrákba bezárt emberek énekelték a nemzeti himnuszaikat, illetve az Internacionálét a haláluk előtti percekben.

* A nácik hordozható, könnyen áttelepíthető gázkamrákat is építettek.

* Folyékony hidrocianidot is itattak az áldozataikkal.

* Az SS-katonák kolbászt készítettek a megölt emberek húsából.

* Ilse Koch, a buchenwaldi táborparancsnok felesége megölt zsidók mumifikálódott hüvelykujját használta villanykapcsolónak a lakásában.

* Flossburgban a kémlelőlyukon át kaptak levegőt az elítéltek, s amikor az ajtó kinyílt, elátkozták az SS-katonákat, akik megdermedtek és így mindenkinek sikerült elmenekülnie.

Nos... aki ezek után is még mindig rendületlenül hisz a holokauszt "igazságaiban", annak ajánlom a kis Anna Frank javarészt golyóstollal íródott, megható naplóját! Akiben pedig mégis megfogalmazódott a halovány gyanú, hogy talán eddig egy világméretű zsidó átverés áldozata volt, az vegye a fáradságot és járjon utána a valós történelmi eseményeknek, a valóságnak! Ha nem így tesz, joggal vigyoroghatnak rajta tovább ezek!

Hogyan lett Dávidból Góliát

2011-01-17T01:45:00.000-08:00

Ha van 10 szabad perced egyéb, bokros teendőid mellett, akkor szenteld osztatlan figyelmedet az alábbi videónak, mely némi betekintést nyújt Izrael állam valódi mibenlétére, és a "kiválasztott nép", a zsidók lelkületére! Ha veszed a fáradságot, hogy végignézd, talán majd máshogy állsz a továbbiakban a már heti rendszerességű holokausztozáshoz, vagy más szemmel nézel a Duna partjára hegesztett undorító vascipőkre, vagy esetleg elgondolkodsz azon, hogyan lehet az, hogy idén, 2011-ben, a kivérzett, kivéreztetett Magyarország idei költségvetésében is 300 millió forint jut a zsidó (társadalmi szervezet) MAZSIHISZ éves támogatására, mikor vannak olyan gyerekek, akik éhesen mennek iskolába és úgy ülik végig a tanítást!! És akkor még az örökkévalóságig tartó, éves "kárpótlásról", mely az un. "holokauszt túlélőknek" (ill. immár leszármazottaiknak) JÁR(!) és szintén többszáz milliós summa (a mi, magyar emberek zsebéből vándorol a zsidókéba) még nem is beszéltem! De nem is folytatom... inkább beszéljen helyettem ez a 10 perces kis összeállítás erről az élősködő népségről, mely bitorolt földjén nácibb a nácinál, aljasabb, kirekesztőbb és rasszistább bármely más népcsoportnál a Földön!

Adó ParaDicsom

2010-12-30T00:16:00.000-08:00

Az alább olvasható képregény a Móricka c. vicclapban jelent meg. Egyik érdekessége, hogy nem holmi városi (vagy vidéki) legendát dolgoz fel - bármennyire is szeretnék ezt a liberális fajvédők elhitetni velünk - humoros formában, de közel se vicc! A másik érdekessége, hogy akiknek volt bátorságuk megírni (és rajzolni), valamint megjelentetni, még nem börtönözte be őket egyik szálláscsináló, hatalmista, éppen regnáló lakájpárt se! Aktualítását (mely gyakorlatilag 20 év óta permanens) az adja, hogy a napokban elfogadot, 2011-es költségvetésben is többszáz milliárd(!) adóforintunk fog tücskeink nem szolibarna markába kerülni különböző címszavak alatt! Jó szórakozást! (A képekre klikkelve nagyméretben olvasható!)

ÁTTÖRÉS! - A cigányokról őszintén

2010-12-17T01:21:00.000-08:00

Az alábbi videót feltétlenül nézzétek meg! Az "első fecske", ahol, amiben nyiltan kimondják nagynyilvánosság előtt, hogy igenis, a magyarországi cigánysággal nagyon nagy gond van, és ha ez így folytatódik, polgárháborúvá fog eszkalálódni a helyzet!

Hanuka - a Pokol fényei

2010-12-03T03:32:00.000-08:00

Hogy miért adtam ezen bejegyzésemnek ezt a már-már teátrálisnak mondható címet?? Mert figyelemfelkeltő. De főképp mert igaz. Igaz?? Persze, hogy igaz! Csak hogy ezt észre vegyük, nem árt gondolkodni, nyitott szemmel járni-kelni, figyelni a bel- és külpolitikai történéseket, hogy kik mozgatják (na, kik?) a szálakat a háttérből, és így megláthatjuk a szörnyű valóságot: a világ sodródását a III. Világháború felé!

De lépjünk először egyet, kicsit a hírvilágban:

"A zsidóság félelem nélkül, teljes biztonságban, szabadságban, igazságban kell, hogy éljen - mondta Martonyi János külügyminiszter szerdán, hanuka első napján, a budapesti Nyugati téren felállított nyolcágú gyertyatartó első lángjának ünnepélyes meggyújtásakor. A külügyminiszter úgy fogalmazott: a hanuka a zsidó közösség ünnepe, azé a közösségé, "amely nagyon fontos nekünk". Hozzátette: "mindannyiunk számára nagyon fontos, hogy a zsidóság megőrizze hagyományait, identitását, vallását, értékeit"."

Örvendezzünk hát! Metszettpöcsű (még) kisebbségünk, akik úgy, de úgy rettegnek az antiszemita, bitang magyaroktól, - hogy csinált, bitorolt országukban, Izraelben nyíltan hirdetik az ott élő/sködő/ fajtestvéreiknek, hogy jöjjenek bátran hazánkba, mert nagyszerű megélhetés várja őket... -, hogy ismét felállították gusztustalan, hivalkodó óriásmenórájukat a magyarság székesfővárosának szívében és ünnepelnek, dajdajoznak (na jó, kicsit rettegve) egy héten át! Ráadásul, mint látjuk, állami szinten erősítik meg őket, hogy tegyék csak nyugodtan! Tegyék, hisz' tudjuk, a kiválasztottaknak mindent szabad!

Tetszik, nem tetszik, de tény: Hazánkat állami szinten árulják el, a szemünk előtt játsszák át szép fokozatosan ezeknek a kaftános kártevőknek a kezére, akiknek már igencsak kezd forróvá válni a talpuk alatt a közel-keleti, palesztíniai homok! S ugyan, hol jobb a klíma, mint a világ szívcsakráját körbeölelő Kárpát-medencében?? Na, ugye!

Vérlázító, ami itt folyik... Az adventi keresztállító magyarokat ahol lehet támadják, vegzálják, majd' - volt már rá példa - a keresztet kidöntik, kifűrészelik!! Míg zsidó barátaink undorító menórájuk körül ugrabugrálhatnak, dajdajozhatnak háborítatlanul! Tehetik! A "magyar" miniszter benyal nekik meleg szarig, és tessék csak "bekukkantani" a Nyugati térre, majd összeszámolni, hány "magyar" rendőr vigyázza éjjel-nappal, hogy kaftános kisebbségünk zavartalanul ünnepelhessen!

Föl kéne már ébredni! Rá kéne már ébredni, mi történik! A zsidók úgy szivárognak be és foglalják el (maradék) országunkat, ahogy egykor a törökök Buda várát! Egyre többen jönnek! Csont nélkül kapják a letelepedési, munkavállalási engedélyt, mitöbb: az állampolgárságot! Sorba épülnek lakóparkjaik! A vezető pozíciókban bank- állami- és médiaszektorban zsidók, zsidók és zsidók! Csúcsra szerelt, a több tízezer főt foglalkoztató őrző-védő cégnek titulált magánhadseregük, az IN-KAL Security ugrásra készen lapul!

Ami pedig a világot illeti... Ne gondolja senki, hogy a "kiválasztott nép" beéri kis hazánk bekebelezésével! Ó, nem! Metszettpöcsű barátaink világméretű terve már az un. "felvilágosodással" kezdetét vette! És hogy mi a terv? Egyszerű: A fehér faj és a kereszténység megsemmisítése! Hogy ez sci-fi? Egy hungarista paranoiája? Közel se! Csak oda kell figyelni a történésekre! Figyelni a jeleket! A világgazdaság ütőerén már jóideje a zsidók tartják rajta a kezüket! Az USA mára egy elnégeresített zsidó szupercsicska, "aki" úgy ugrik és akkorát, ahogy azt a kaftános gazdi akarja! Ami pedig a hagyományos, európai keresztény értékrendet illeti... gyakorlatilag mára már sikeresen elsorvasztották, sőt felszámolták! Arabok, négerek és más, nem európai fajták özönlötték el a kontinensünket! Egyre gyakoribbak az összetűzések, és sajnos, egyre visszafordíthatatlanabb a fajkeveredés! Buzik és más genetikai hulladékok masíroznak és követelőznek Európa fővárosaiban! Folyamatosan támadják a kereszténységet, mitöbb: magát a Szentszéket! Maga, a Pápa jár egyfajta kifordult kanosszát a zsidóknál, újra meg újra, akik már odáig merészkedtek, hogy egyenesen a szentté avatásba beleszólnak!... Az Egyház pedig... farkát behúzva hirdeti az új tant: a judeokatolicizmust! Az Idők végén járunk... Igen, mert mindez egyetlen irányba, egy globális világégésbe fog torkolni, amit kampósorrú kiválasztottaink vezényelnek majd le a háttérből!

Ehh, de miket is beszélek! Ne foglalkozzunk ilyen rasszista és antiszemita butaságokkal! Nézzük inkább meg este a Barátok közt soros epizódját, vagy a Való Világ következő beszavazó sóját! Tapsikoljunk és dúdoljunk együtt a drogos celeb-bűnöző Sthol bucival! Éljük a média-idióták gondtalan életét! Persze, ne feledjünk időnként leszaladni egy kis rágcsáért mondjuk az elképesztően olcsó, zsidó Aldiba! Ja, és ha a Nyugati tér felé vinne az utunk közben, ne hagyjuk ki, hogy odarikkantsunk a szörnymenórájuk körül ugrabugráló kaftános új gazdáinknak, hogy: Shalom, Izrael!

Ön rasszista?? - TESZT!

2010-11-15T01:15:00.000-08:00

Ön örülne, ha:

az alábbi képen szereplők közül valamelyikük az Ön gyermekének a padtársa lenne az iskolában?

az alábbi képen szereplő szimpatikus apukával rendszeresen kellene találkoznia a szülői értekezleteken?

az alábbi képen szereplő, beilleszkedni vágyó honfitársak a közvetlen szomszédjai lennének?

az alábbi képen szereplő, gyerekeket igencsak szerető apuka lánya az Ön gyermekének a barátja lenne, s így rendszeresen átjárna hozzájuk?

az alábbi képen szereplő magas intelligenciával megáldott fiatalember az Ön lányának udvarolna?

az alábbi képen szereplő úriember az Ön sógora lenne?

az alábbi képen szereplő illető az Ön fiának a barátja lenne?

az alábbi két képen szereplő fiatal srácok ilyen romantikusan udvarolnának az Ön lányának?

az alábbi képen szereplők közül valamelyik sármos fiatalember lenne az Ön veje?

Amennyiben mindegyik kérdésre a válasz NEM, akkor Ön bizony rasszista!

A rasszisták különös ismertetőjegye, hogy előszeretettel szavaznak a Jobbikra és gyakran emlegetik a mindenféle alapot nélkülöző, cigányokkal kapcsolatos sztereotípiákat, mendemondákat (így kívánják palástolni az értékes és gazdag roma kultúrával szemben érzett zsigeri gyűlöletüket), például: erőszak, bűnözés, lezüllés, tanárverés, órai munka ellehetetlenítése, tetvek, bolhák terjedése, osztálytársak megfélemlítése stb. Általában ilyen - köztudottan nem létező - ürügyek mögé bújnak azok, akiket valójában pusztán az zavar, hogy drága roma honfitársaink bőre színe barnább.

És ha már bemutattunk néhány szeretgetni való, ragyogó szemű, ártatlan, nagyszerű romát, álljon alább egy ifjú cigány tehetség verse:

"A szögín jó cigánt
Mindenki csak báncsa,
Aggyatok segílykét,
nem köll magyargárda "

(Lákátos Hoszé-Ármándó 2/b, 16 éves)

Legvégül pedig, mintegy lazításként, nézzetek meg két videóklipet, melyek e méltatlanul meghurcolt kisebbségünkhöz köthetőek! Az elsőben fantasztikusan tehetséges és szimpatikus roma fiatalok énekelnek nekünk modern stílusban, míg a másodikban egy szívfájdítóan szép, szinte balladisztikus nótában dalolja el nekünk népének elnyomott, megalázó számkivetettségét az aranytorkú cigány előadóóművész! Jó szórakozást kívánok! - Ja, és közbe lehet gondolkodni is!

Nemzeti Gyásznap

2010-10-06T01:07:00.000-07:00

Az aradi vértanúk emlékműve Aradon

Szomorú nap a mai... Október 6. Az aradi vértanúkra történő emlékezés napja.

A későbbi, vértanúkká váló tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták az osztrákoknak.

Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, felségárulás vétségében marasztaltak el, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz - bresciai hiéna -, mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau végül „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre. Vécsey Károly büntetését saját apja közbenjárására(!) súlyosbítottak azzal, hogy utolsónak maradt, így végig kellett néznie a többiek kivégzését. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki. A kivégzettek ruháit a hóhér kapta meg, így levetkőztetve temették el őket.

A vértanúk név szerint

* Aulich Lajos tábornok (1792–1849)

* Damjanich János tábornok (1804–1849)

* Dessewffy Arisztid tábornok (1802–1849)

* Kiss Ernő altábornagy (1800–1849)

* Knezić Károly tábornok (1808–1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik

* Láhner György tábornok (1795–1849)

* Lázár Vilmos ezredes (1815–1849)

* Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819–1849)

* Nagysándor József tábornok (1804–1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik

* Poeltenberg Ernő tábornok (1813–1849), gyakran tévesen Pöltenbergként említik

* Schweidel József tábornok (1796–1849)

* Török Ignác (1795–1849)

* Vécsey Károly (1807–1849)

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos (1807–1849) volt miniszterelnökünket. Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.

El kell még itt mondani, hogy bár korábban történt, de ma emlékezünk meg arról is, hogy már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest is (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként).

Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.

Hát ezen szomorú események miatt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcunk vérbefojtásának Nemzeti Gyásznapja, gyászünnepe október 6.

A megemlékezés margóján mondanám el, hogy mint szinte minden magyar család, a miénk is véráldozatot adott szabadságunkért 1848-49-ben. Egyik felmenőmet, aki százados huszárkapitányként szolgálta a Hazát, a muszka dzsidások koncolták fel, mikor megmaradt emberivel inkább nekikrontott azoknak a megadás helyett.

Emlékezzünk hát tisztelettel ezen a szomorú napon a 13 aradi vértanúra és szabadságharcunk hőseire! Ha pedig valaki "sógorozza" az osztrákokat, jusson eszébe, mennyi nyomorúságot, szenvedést okoztak nekünk, magyaroknak az évszázadok során, míg rajtunk élősködtek,- a Habsburgokkal az élen! Arról nem is beszélve, hogy a "sógorok" mai is lenéznek, megvetnek minket és mocskolják büntetlenül szép országunkat!

a Batthyányi-örökmécses Budapesten

Európa pestise - A cigányok

2010-09-05T05:14:00.000-07:00

Eredetileg az Európát sújtó cigány-attack eszkalálódásáról szerettem volna csak írni, némi magyar vonatkozással körítve, s ennek apropóján bemutatni azt a BBC által forgatott filmet, melyet a romániai, vagyis oláh cigányokról készítettek. Gondoltam, kivárok egy kicsit, hogy lássam, lesz-e Sarközy által elindított ki- illetve: hazatoloncolási hullámnak valami EU-s kritikája, meg persze, hogy mit gágognak majd a (javarészt) közel-keleti gyökerekkel bíró, liberális fajvédők. Ebben ugye, nem is csalódtunk, megvolt a prognosztizált libsi sipákolás, de - teszem hozzá - közel se olyan intenzítású, mintha erre az akcióra a mi, sokszorosan megrabolt, gyalázott és kifosztott országunkban került volna sor!... Éppen nekiálltam volna tehát megírni az ezzel foglalkozó blogbejegyzésemet, mikor megint sikerült "hazai pályán" történtekkel kiverni a biztosítékaimat! És mivel természetesen ez is kapcsolódik ehhez a világszerte üldözött kisebbséghez, a szegínyromákokhoz, kezdeném hát ezzel, s csak utána térnék vissza a nemzetközi küzdőtérre.

Tehát, a konkrét hazai történés:

Három 15 éves budapesti gimnazista lány a szerdai tanévnyitó után, egy belvárosi üzletből megpróbált lenyúlni néhány bizsut pár ezer forintos értékben, amúgy "bátorságpróbaként". A boltban viszont kiszúrták, amint egyikük épp az árcédulát szedte le egy nyakláncról, és így lekapcsolták őket melegében.

A narancskormány által nemrég hatályba lépetetett közbiztonsági csomagnak köszönhetően a fiatalkorú szabálysértőket is elzárással fenyegeti, ergo jogalapot biztosít a rendőrségnek, hogy a gyanúsítottakat ilyen kisértékű lopások esetében azonnal szabálysértési őrizetbe vegye.

Ez történt a három, még iskolai ünneplőt viselő lánnyal is: az üzletvezető értesítette a rendőrséget és a szüleiket is, de mire az utóbbiak odaértek volna, a lányokat az V. kerületi kapitányságra szállították a kékek, ahol este 9-ig egyéni zárkákban üldögélhettek, majd éjjel 3-kor a Gyorskocsi utcai fogdába fuvarozták át őket megbilincselve. Itt is maradtak aznap délutánig, mikoris végetért boldogságos pokoljárásuk.

Fontos még azt elmondani, hogy a rendezett hátterű családokból származó, kéttannyelvű gimibe járó lányokról beszélünk, akik tény, egy gyermeteg baromsággal próbálkoztak be, de le is buktak úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Eredmény: sokkos állapot, meghurcolás, szégyen.

Eddig rendben is volnánk... - mondhatná (sőt: mondja!) az elbirkásított magyarja! Azonban... az a vékonyka réteg ebben az országban, aki még képes meglátni, értelmezni a valóságot... az tökéletesen tudja, hogy Viktor király és a brancsa ezt a közbiztonságot erősítő szigorítást nem néhány, megtévedt, hülye kis tinilány miatt kényszerült meghozni, vagy éppen a már egyre több, szó szerint éhező és ezért egy-két kiflit elcsenő, szerencsétlen nyugdíjas miatt (mert ezekről gágogott bőszen a cion-média!), hanem az életforma szerint, rendszeresen lopó cigány- illetve purdébűnözés visszaszorítása végett!! Nyílt titok, hogy a cigányok túlnyomó, bűnöző, élősködő életmódot folytató rétege, akik javarésze még a nevét is szinte képtelen leírni, tökéletesen tisztában vannak (voltak) azzal, hogy 20 ezer forintos lopáskárig a rendőrség nem foglalkozott, azaz az illetékes önkormányzatok hatáskörébe utalta a tettenért kormosok ügyét, ami meg tudjuk, mennyit ért... A rafinált orkjai azzal is tisztában voltak, hogy még jobb, ha nem is ők lopnak, hanem a purdékat küldik, hisz' ők ráadásul még nem is büntethető korban vannak!... Hát EZ volt a szigorítás oka, nem más! És mégis... a cionmédiák szennycsatornáin mutatják a hülye kis fruskákat, (jól láthatóan, hogy ország-világnak egyértelmű legyen, tolvaj magyarokról van szó!) akiknek több, mint valószínű, hogy az első s egyben utolsó ilyen bűncselekményük volt az életben!... Meg mutatják a "bolti szarka" magyar kisnyugdíjast, aki szerencsétlen megpróbál elemelni 2 kiflit, mert egy végigdolgozott élet után éhezik!... És őket mutatják... hosszan, jól kivehetően: fehér emberek, magyarok. Nem a sok ingyenélő, tolvaj cigányról ejtenek szót... Nem, róluk szó se esik! Ezek mind magyarok!!... Hát EZ az aljasság! A kiforrott, sunyi és számító aljasság!!

Most viszont lássuk, mi is a helyzet EU-s szinten a szegínyromákokkal!

A jelenleg eszkalálódó cigányhelyzet Európában nagyszerűen rámutat az EU sunyi képmutató kisebbségi politikájára! Amíg nem lett átjárható a határ az EU-s tagállamokon belül, a főként romániai és bulgáriai cigányok számára, nagyon toleránsan, liberális fensőbbséggel kezelték ezt a kérdést az érintett országok kormányai, és visszakézből, harsányan rasszistáztak le minket a legcsekélyebb tiltakozás hírére is, ami a már-már elviselhetetlen cigányterror váltott ki az elgyötört magyar lakosságból. Most viszont, hogy a primitív ork hordák lerohanták és megszállták gyakorlatilag e toleranciabajnok országokat, most az ő polgáraikat terrorizálják, fosztogatják és lopják meg, most hogy már az ő rendfenntartó erőiknek kell a nekivadult cigányokkal utcai harcokat vívniuk... máris tovatűnt a liberális, multi-kulti szellem, máris oda a tolarencia, az egyenlő jogok, a határtalan szabadság!... Van helyette rendőrattack, telepfelszámolás és hazatoloncolás...

Hát, igen. Európa, vagyis annak nyugati, felvilágosult, toleráns és liberális fele most sutba vetve a hangzatos elveket, kemény kézzel próbálja útját állni ennek az emberi pestisnek, a pusztító, élősködő, agresszív cigányhordáknak! A cigányhordáknak, ami Európa primitív keleti szegletéből terjedve veszélyezteti az ő kiforrott, liberális országaikat!

Hm. Gyűlölöm a cigányokat zsigerileg (nem előítéletből,- tapasztalatból!), de mégis némi kárörömmel néztem dúlásukat a tolarenciabajnok franciáknál, olaszoknál!... Megérdemlik! Üröm az örömben, hogy bár kiebrudalják most a korcsokat, s tesznek is majd róla különböző, mondvacsinált jogszabályok megalkotásával, hogy azok vissza se tudjanak térni egyhamar... Ezek a derék cigányok mégis ismét fel fognak kerekedni, s ha nem tovább, de Magyarhonig biztos, hogy csont nélkül eljutnak majd! És jórészük itt is marad! Ez borítékolható. Már így is rengeteg oláh cigány szivárgott be az országba, de erről nem ildomos beszélni, legfeljebb a magamfajta rasszistafasisztanácik merik ezt kimondani vagy leírni.

Primitívek, igénytelenek, henye élősködők és csak szaporodnak!

A pozitív hozadéka viszont a Nyugat-Európát lerohanó cigányhordáknak, hogy így már a tolarenciabajnokok is kénytelenek szót ejteni e kényes témáról! A BBC "Ez a Világ" c. sorozat forgatócsoportja egyenesen Romániába utazott, hogy fészkükben vegye filmre, dokumentálja Európa pestisét! Kitűnő film, ajánlom mindenkinek! A címe: Tolvaj cigánygyerekek. Azon túl, hogy bemutatja a cigányokat a maguk valójában, úgy, ahogy élnek a maguk primitív, belterjes és agresszív világában, - nem teljesen mellőzve a bevett liberális, fajvédő torzításokat és csúsztatásokat -, felhívja figyelmünket azokra az élethelyzetekre, mikor ezek a mindig résen lévő, emberi farkasok lehetőséget láthatnak a meglopásunkra, kirablásunkra- rosszabb esetben: életünk kioltására is!

A film letölthető ITT

Itt pedig online tekinthető meg

Viktor, a (majdnem) Nagy

2010-09-04T00:38:00.000-07:00

Viktor király udvari történészei már dolgoznak az utókor számára hagyományozandó életrajzon XXI. sz.-i Magyarország nagy uralkodójáról... Az Orbán Viktor kiválóságának 20 pontba szedett ismérveit már ki is szivárogtatták! Íme:

1.Amikor Orbán Viktor megszületett, egy vörös csillag hullt alá a felcsúti tanácsházáról.

2. Orbán Viktor 4 másodperc alatt rakja ki a Rubik kockát a szemhéjával, úgy, hogy közben nem is pislog!

3. Orbán Viktort nem a gravitáció tartja a földön, csak szeret néha gyalog járni.

4. Chuck Norris nem fél Orbán Viktortól, de azért a biztonság kedvéért ő is rá szavazott.

5. Orbán Viktornak nincs szüksége szövetségesekre. Ő maga a Szövetség!

6. Orbán Viktor csak a magasságához képest alacsony.

7. 5 gyerekéből 3-at maga Orbán Viktor szült.

8. Orbán Viktor a felcsúti pályán egyszer leszúrt egy szögletzászlót, és amikor kihúzták, nagy sugárban tört fel a tej, a méz és a kánaán.

9. Orbán Viktor egyszer mosolyt fakasztott Áder Jánosból.

10. Orbán Viktor képes járni a tejbegrízen.

11. Orbán Viktor soha nem néz kérdőn, csak felkiáltón.

12. Orbán Viktor 2 000 000 magyar szót ismer fejből, de ennél jóval többet használ.

13. Orbán Viktor egyszer szembe találta magát egy vérengző kárpáti hegyi-jetivel! Szavahihető fideszes szemtanúk igazolták, hogy két napig folyamatosan küzdöttek, mire Viktornak sikerült betörnie a fenevadat! A jeti később Kövér László néven vált ismertté.

14. Orbán Viktornak nincs órája, mert Ő mondja meg, mennyi az idő!

15. Orbán Viktor nem épít hidat. Orbán Viktor egyesíti a két oldalt!

16. Orbán Viktor nem kap napszúrást... viszont a nap rosszul lesz, ha sokáig nézi.

17. Az emberek csak agyuk 10%-át használják. A maradék 90%-ot Orbán Viktor használja helyettünk!

18. Orbán Viktor nem csupán vallásos. Ő maga a vallás!

19. Orbán Viktor nem tanulni járt iskolába. Felmérte a terepet, hogy hol fognak róla tanítani!

20. Isten magára hagyta a földet, mert bölcsen belátta, hogy Orbán Viktor mellett nincs már dolga!