Az aradi vértanúk emlékműve Aradon
Szomorú nap a mai... Október 6. Az aradi vértanúkra történő emlékezés napja.
A későbbi, vértanúkká váló tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták az osztrákoknak.
Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, felségárulás vétségében marasztaltak el, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz - bresciai hiéna -, mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau végül „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre. Vécsey Károly büntetését saját apja közbenjárására(!) súlyosbítottak azzal, hogy utolsónak maradt, így végig kellett néznie a többiek kivégzését. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki. A kivégzettek ruháit a hóhér kapta meg, így levetkőztetve temették el őket.
A vértanúk név szerint
* Aulich Lajos tábornok (1792–1849)
* Damjanich János tábornok (1804–1849)
* Dessewffy Arisztid tábornok (1802–1849)
* Kiss Ernő altábornagy (1800–1849)
* Knezić Károly tábornok (1808–1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik
* Láhner György tábornok (1795–1849)
* Lázár Vilmos ezredes (1815–1849)
* Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819–1849)
* Nagysándor József tábornok (1804–1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik
* Poeltenberg Ernő tábornok (1813–1849), gyakran tévesen Pöltenbergként említik
* Schweidel József tábornok (1796–1849)
* Török Ignác (1795–1849)
* Vécsey Károly (1807–1849)
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos (1807–1849) volt miniszterelnökünket. Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.
El kell még itt mondani, hogy bár korábban történt, de ma emlékezünk meg arról is, hogy már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest is (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként).
Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.
Hát ezen szomorú események miatt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcunk vérbefojtásának Nemzeti Gyásznapja, gyászünnepe október 6.
A megemlékezés margóján mondanám el, hogy mint szinte minden magyar család, a miénk is véráldozatot adott szabadságunkért 1848-49-ben. Egyik felmenőmet, aki százados huszárkapitányként szolgálta a Hazát, a muszka dzsidások koncolták fel, mikor megmaradt emberivel inkább nekikrontott azoknak a megadás helyett.Emlékezzünk hát tisztelettel ezen a szomorú napon a 13 aradi vértanúra és szabadságharcunk hőseire! Ha pedig valaki "sógorozza" az osztrákokat, jusson eszébe, mennyi nyomorúságot, szenvedést okoztak nekünk, magyaroknak az évszázadok során, míg rajtunk élősködtek,- a Habsburgokkal az élen! Arról nem is beszélve, hogy a "sógorok" mai is lenéznek, megvetnek minket és mocskolják büntetlenül szép országunkat!
a Batthyányi-örökmécses Budapesten
