Luca napja

A pogány időktől kezdve, az év legjelentősebb napjának, az esztendő legrövidebb napja számított, amelyen a Nap meghal, hogy huszonnégy óra múlva új életre támadjon és újjászülessék. A Gergely-féle időszámítás előtt ez a nap december 13-ára, Szent Lucia napjára esett, minélfogva ennek a szentnek, magyarul Lucának a napja mindenféle babonás szokások forrásává lettlészen. De mielőtt erre rátérnék, lássuk, ki is volt ez a szentéletű fehérnép, Luca!

Luca, Lúcia (latinul: Lucia) ókeresztény szűz, aki vértanúhalált halt a.d. 304 körül. Az idők során, a népi hiedelemvilág jeles alakjává nőtte ki magát. (A syracusai Lúcia igen közel áll a másik szicíliai szent szűzhöz, Ágotához, szenvedéstörténetükben is sok a hasonlóság.) Lúcia legendája azzal kezdődik, hogy anyjával, aki már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban, elzarándokolt Ágota cataniai sírjához. Itt anyja meggyógyult, ő pedig álmot látott, melyben Ágota megmutatta neki az igaz utat. Álmából felébredve közölte anyjával, hogy nem megy férjhez pogány vőlegényéhez, mivel van már jegyese: Jézus Krisztus. Kikérte örökrészét is, és azt szétosztotta a szegények között. Elhagyott vőlegénye följelentette a hatóságoknál. Miután nem volt hajlandó megtagadni előttük a hitét, sem föladni szüzességét,a helytartó bordélyba akarta vitetni, de hiába, mert Lúcia teste hirtelen, csoda folytán úgyelnehezült, hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a rómaiak előkapták a mindigkéznél levő és akkoriban bestsellernek számító, "Hogyan csináljunk vértanút könnyen, gyorsanés egyszerűen" c. kiadványt és ahogy azt kell, szakszerűen megkínozták Lúciát: égették,fülébe olvadt ólmot öntöttek, fogait kiverték, forró olajjal, szurokkal öntözték, melleitszétroncsolták... végezetül tőrrel torkon döfték. De Lúcia addig nem halt meg ezek után sem, míg az utolsó kenetet föl nem vette. (Nem semmi hittel bírt a csaj!...)

Lúciát a mártírok pálmáján kívül a nyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrel ábrázolják.Különleges attribútuma az égő olajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem, vagy két szemet virágzó leveles ágacska. Ennek magyarázata az, hogy a Lúcia név a latin lux „fény,szem, szeme világa, szeme fénye” szóból ered.

Cossa: Szent Lúcia (a szembetegek és a vakok védőszentje)

Az Egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Lúciának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a név a lux 'fényesség' származéka., és december tizenharmadik napja - mint fentebb azt már írtam -, a Gergely-naptár életbelépte, azaz a.d. 1582 előtt, az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumieredetű mondás szerint: "Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja." Ebből iskitűnik, hogy az az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli,igen jelentős időpont.

Luca napja a magyarságnál mint gonoszjáró nap egyúttal asszonyi dologtiltó nap lett, tüzetis csak a férfiak rakhattak. A boszorkányrontás megelőzése, illetve a gyümölcs, zsiradék, tojás, aprómarha-bőség biztosítása érdekében pedig sokféle varázslást végeztek. Legelterjedtebb, egyúttal a legtovább élő e varázs-szokások közül a lucázás, más néven palázolás, kotyolás. Ennek keretében a hét-tizenkét éves fiúgyermekek szalmát vagy kis fatuskót húzva maguk után sorra járják a házakat. Beköszöntés után az ajtó elé vagy a kemence szögletbe hintettek egy kis szalmát, illetve rakták a fát, ráültek, és elmondták vagy elénekelték a varázslószöveget. - Én érdekesnek, értékesnek és megőrzendőnek tartom ezt az ősi népszokásunkat, ezért idemásolnám egy kotyoló részletét:

Luca, Luca, kitty-kotty.

Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának,

mint a szobaajtó

Luca, Luca, kitty-kotty.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,

Annyi kolbásza legyen kieteknek,

hogy kerítést lehessen belôle fonni.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,

Gelegenye 2-3 száraz körtét várom

ha nem adnak szalonnát levágom a gerendát

ha hurkát elviszem a Julcsát.

Általánosan elterjedt volt az a varázslás is, amelynek célja a boszorkányok távoltartása, illetve meglátása volt. Mindkettő Luca napján kezdődött, és a karácsonyi éjféli miséig tartott. Az előbbi célra a Luca napján a kémény alatt megkötött nyírfaseprő volt a jó, amellyel a tizenketted alatt sepregetni kellett, hogy a boszorkány ne juthasson a házba. A boszorkánylátásra a közismert Luca-széke szolgált...

Természetesen, Luca napján kezdik készíteni a Luca székét. Alig van olyan falu, ahol nem ismerték az idevágó babonás történeteket. A lucaszék készítője mindennap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. (pech...) Utána azonban a kukkoló menekülhet haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha a delikvens ilyenkor mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így van esély megmenekülni a bosszújuktól.

Az a bizonyos "boszorkánylátó" Luca-szék Göcsejből

Luca napjához köthető, érdekes népi babona még az, ami azt tartja, hogy Luca napja éjjelén a szellemek csöndes, remegő fénykévék formájában suhannak el a falusi házak fölött, de ezt a fényt csak bizonyos, arra alkalmas emberek láthatják meg, akiknek a Luca-fénye megmutatja, hol vannak kincsek a föld méhébe rejtve.

És végezetül, még egy módszer, - az örök klasszikusból - amivel 100%-osan felismerhető, hogy ki a boszorkány!:)