Vörösmarty Mihály
Tót csuda! mely dolog az: hogy a magyar ellen ugatsz?
Zabgyerek! te horog lábú hegy'mászni teremtett
Tót csuda! mely dolog az: hogy a magyar ellen ugatsz?
Megvesztél-e, hogy eb fogadat vigyorítod Uradra,
S annyi kegyelme után föl marod álmaiból?
Ódd magadat! ha fölébreszted, bizony elbotoz egyben,
Bőrödből ki vet, és azt buta dobra üti.-
Majd bezzeg akkor bőgsz, és bőgve Swatoplug apádat
'S hasztalanul hívod szürke vitézit elő.
Mert rajtok síron túl is nyargalva megy Árpád!
S vas sarkantyúját oldalaikba veri.
Azt mondod: ha magyar szóból a tót kimaradna,
Szólani nem tudván, bőgene a' ki magyar.
Hogy lehet az? te egészen tót csak bőgeni tudsz, és
Medve hazádban nem hallani emberi szót.-
"Krk, Szmrt, prszt - " Ne üvölts! mert elfúlsz tőle 's bögyödből
A zab, melyet evél, - vissza böfögve meg öl.
1836
