
Azt hiszem, sokan vagyunk az országban, akik várakozással néznek az idei Március 15-i ünnep elé. De tulajdonképpen mit várunk? A küszöbönálló, "várt" polgárháború kirobbanását? Vagy mit? Az ember már csak olyan, hogy hajlamos mindent időpontokhoz kötni, vagy azokra várni, egyfajta "startvonalnak" kijelölni őket. Most ilyen startvonalnak látom március idusát is. De valóban egy ilyen eseménynek, egy ünnepnek kell indukálnia drasztikus társadalmi események beindulását? Vagy csak "spanoljuk magunkat", remélve, hogy kellően beidegesedünk Március 15-re és nekirontunk Kúrcsány rendőrdroidjainak? Nem lehet, hogy ez csak egy amolyan önáltatás, hogy majd a néha márciusi ifjak szellemei megjelennek és segítenek elvégezni a piszkos munkát? Azaz, jó esetben, megteszik ezt helyettünk?
Tele az Internet a legvadabb híresztelésekkel, vészforgatókönyvekkel, mozgosításokkal és menekülési tervekkel!... Sajnálom, de egyre inkább úgy érzem, ez csak viharfelhők a biliben! Miért? Mert... - és most tekintsünk el a megvezetett, közömbös, elbirkásított polgártársainktól -: Nincs egység! Nincs szervezetség! Nincs vezetés, irányítás! Fegyver (Meg aki merné - és tudná! - a vállához emelni!)! Nincs terv! Semmi sincs! Csak indulat. De az kevés lesz. Szerintem.









