2016. szeptember 4., vasárnap

Viktor, a (majdnem) Nagy

Most, hogy Orbán Viktor, mint "történelemformáló személyiség" bekerült a törikönyvekbe, udvari történészei már dolgoznak az utókor számára hagyományozandó életrajzon XXI. sz.-i Magyarország nagy uralkodójáról és vezéréről... Orbán Viktor kiválóságának 20 pontba szedett ismérveit már ki is szivárogtatták! Íme:
.
1.Amikor Orbán Viktor megszületett, egy vörös csillag hullt alá a felcsúti tanácsházáról.
2. Orbán Viktor 4 másodperc alatt rakja ki a Rubik kockát a szemhéjával, úgy, hogy közben nem is pislog!
3. Orbán Viktort nem a gravitáció tartja a földön, csak szeret néha gyalog járni.
4. Chuck Norris nem fél Orbán Viktortól, de azért a biztonság kedvéért ő is rá szavazott.
5. Orbán Viktornak nincs szüksége szövetségesekre. Ő maga a Szövetség!
6. Orbán Viktor csak a magasságához képest alacsony.
7. 5 gyerekéből 3-at maga Orbán Viktor szült.
8. Orbán Viktor a felcsúti pályán egyszer leszúrt egy szögletzászlót, és amikor kihúzták, nagy sugárban tört fel a tej, a méz és a kánaán.
9. Orbán Viktor egyszer mosolyt fakasztott Áder Jánosból.
10. Orbán Viktor képes járni a tejbegrízen.
11. Orbán Viktor soha nem néz kérdőn, csak felkiáltón.
12. Orbán Viktor 2 000 000 magyar szót ismer fejből, de ennél jóval többet használ.
13. Orbán Viktor egyszer szembe találta magát egy vérengző kárpáti hegyi-jetivel! Szavahihető fideszes szemtanúk igazolták, hogy két napig folyamatosan küzdöttek, mire Viktornak sikerült betörnie a fenevadat! A jeti később Kövér László néven vált ismertté.
14. Orbán Viktornak nincs órája, mert Ő mondja meg, mennyi az idő!
15. Orbán Viktor nem épít hidat. Orbán Viktor egyesíti a két oldalt!
16. Orbán Viktor nem kap napszúrást... viszont a nap rosszul lesz, ha sokáig nézi.
17. Az emberek csak agyuk 10%-át használják. A maradék 90%-ot Orbán Viktor használja helyettünk!
18. Orbán Viktor nem csupán vallásos. Ő maga a vallás!
19. Orbán Viktor nem tanulni járt iskolába. Felmérte a terepet, hogy hol fognak róla tanítani!
20. Isten magára hagyta a földet, mert bölcsen belátta, hogy Orbán Viktor mellett nincs már dolga!

2016. augusztus 30., kedd

Reményik Sándor


Ma ünnepeljük Reményik Sándor, az erdélyországi magyar líra kiemelkedő alakjának születésnapját. Reményik Sándor, ez a méltatlanul háttérbe szorított tehetséges költőember és igaz magyar hazafi ma 126 esztendeje látta meg Isten napvilágát Kolozsvárott, 1890. augusztus 30-án. (elhunyt: 1941. október 24-én). Nem élt meg aggastyáni kort, mégis maradandót hagyott ránk verseiben, melyek javarészében izzó és igaz hazaszeretetéről tesz tanúbizonyságot. Méltatlan és felháborító az a tény, hogy a napjainkban is, 18 évvel az un. "rendszerváltás" után még mindig mennyien nem ismeri őt, műveit, pályáját! Felháborító, elszomorító és egyben szégyenletes ránk, magyarokra nézve!

Életútja röviden...

Reményik Sándor evangélikus, magyar család sarja. Édesapja neves, vagyonos építészmérnök volt. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, és itt kezdte jogi tanulmányait is, de szembetegsége miatt ezt nem fejezte be. Hivatalt nem vállalt, örökségéből és 1916-tól csak az irodalomnak élt. A költőket a lelkek építészének tartotta.

Első verseskötete (Fagyöngyök, 1918) a Nyugat első nemzedékén nevelkedett, vívódó, magányos költőre vall. Az 1918 után Végvári álnéven megjelent köteteiben (Mindhalálig, 1918; Végvári versek, 1918-21) a kissebségre szorult erdélyi magyarságot buzdította kitartásra, a szülőföldön maradásra szólít föl. A régebbi és új verseiből összegyűjtött A műhelyből (1924) c. kötet darabjai már költői alkata és a kényszerűen vállalt szerep összeférhetetlenségéről panaszkodik. Betegségekkel küszködve a vallásban keresett menedéket. Istenes verseit a Kenyér helyett (1932) c. kötetben adta ki. A 30-as évek második felére a transzilván szellem kiemelkedő képviselőjévé vált. Költői és emberi programját a Romon virág (1935) c. kötet Ahogy lehet c. versében fogalmazza meg: az erdélyi hagyományokhoz való ragaszkodásra tanított, s akkoriban sokan vallották ezt magukénak. Áprily Lajos és Tompa László mellett a "helikoni triász" tagjaként az erdélyi magyar irodalom egyik vezető költője.

Istenes verseiben hit és hitetlenség ütközik, istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg. Legismertebb vallásos/istenes versei: Templom és iskola, Pilátus, Az óriás (melyben Luthernek állít emléket), Kegyelem, A fordító (Károli Gáspár emlékének), Kenyér helyett, Elkéstetek, János evangéliuma, Békesség Istentől!

Költészetét 1940-ben Corvin-lánccal ismerték el. Verseit angol, cseh, francia, lengyel, német, olasz, svéd és szlovák és román (!), nyelvre fordították le. Összes verseit 2005-ben a Luther Kiadó, a Polis Kiadó és a Kálvin Kiadó adta ki két kötetben.

A kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: "Egy lángot adok, ápold, add tovább..."

Reményik Sándor verseskötetének minden igazszívű magyar ember könyvespolcán ott a helye!

Végezetül pedig engedjétek meg, hogy ideillesszem Reményik Sándor számomra egyik legkedvesebb, torokszorítóan szép versét! Íme:

Reményik Sándor: Nem nyugszunk

Téli szél a tar ágakat fújja,
Mint az Isten égre tartott ujja,
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagyvilágon.

Elvették, s most véle nagyra vannak,
Törött, véres kardját a magyarnak;
De míg minden nép a sírját ássa,
Van szava, hogy világgá kiáltsa:

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk,
Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk,
Tiporhatják szűz tiszta igazunk,
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk!

De hirdessük gúzsba kötött kézzel,
Sebes ajakkal, lázadó vérrel,
Idézve menny s pokol hatalmait:
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt!

Kezünk bár nem pihen a kardvason,
A szíveinkben nem lesz nyugalom,
Jöhetnek jövő századok, s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.

E sebek és e fájdalom örök,
Ettől vonaglik minden magyar rög,
Ettől vérez ki majd nyomunkba hág,
Ettől nem gyógyulnak az unokák.

Ősi erdők ettől súgnak-búgnak,
Ettől reszket lelke minden zugnak,
Puha szivek kővé ettől válnak,
Kemény kövek élő szívként fájnak.

Amíg élünk, ettől fájunk-égünk,
Sírban ettől nem lesz pihenésünk,
Ettől szorul a kezünk ökölbe,
Ettől sír a gyermek anyaölben,

Fenyőmadár behavazott fákon,
Száraz haraszt téli pusztaságon,
A folyók, fák, a füvek szelleme,
Minden süvít:
MI NEM NYUGSZUNK BELE!
.
Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet,
Trianonig lobogjon üzenet,
Hogy megroppant bár karunk ereje,
NEM NYUGSZUNK BELE!
NEM NYUGSZUNK BELE!

Reményik Sándor sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.

E csodálatos verset modern kobzosaink egyike, az Egészséges Fejbőr foglalta dalba, egészen pontosan az Ó, Magyarország című számukban.

2016. augusztus 29., hétfő

Gyászos évforduló

Mohácsi Vész † 1526.


Szomorú eseményre emlékszünk a mai napon... Kisasszony havának 29. napján, ma 490 éve kezdetét vette a Mohácsi Vésszel Szép Magyarhon hanyatlása.

1521-ben került török kézre Nándorfehérvár, így megnyílt az út a hitetlenek előtt, szép Magyarhon belsejébe. 1526 tavaszán indult el seregei élén I. Szulejmán (1520–1566) az ország belseje felé. A törökök már átkeltek a Száván - július 2-án -, amikor végre a királyi haditanács lépett, és kinevezte Tomori Pált, a köznemesi származású, ferences szerzetest és Szapolyai Györgyöt, a magyar sereg két fővezérévé. Tomori a Drávánál akarta feltartóztatni a törököket, a haditanács viszont a mohácsi síkot választotta a csata színhelyéül.

1526. augusztus 29-én egy hozzávetőlegesen 25 ezer főnyi magyar sereg állt szemben a közelgő 75-80 ezres, jól szerevezett oszmán-török sereggel. Szeged közelében várakozott továbbá Szapolyai János (1526–1540), az erdélyi vajda egy közel 25 ezres sereggel, mivel ifjú királyunk, II. Lajos (1516–1526) és haditanácsa attól tartott, hogy a fősereg támadásával egy időben a törökök délkelet felől is támadást indítanak.

A csata augusztus 29-én, valamikor délután 3 és 4 óra között kezdődött, mikoris Tomori Pál megadta a jelet a támadásra. Alig két óráig tartott a viadal... A ütközetben a magyar sereg szinte teljes gyalogsága mellett az ország nagyurainak jelentős része (hat főpap és egy tucatnyi báró) is odaveszett, akárcsak ifjú királyunk, II. Lajos, aki menekülése során a megáradt Csele-patakba fulladt.

A mohácsi síkon a magyar had katasztrofális, szép országunkra nézvést pedig végzetes vereséget szenvedett a kutyahitűektől. A mohácsi vész a független magyar királyság pusztulásának és Magyarhon hanyatlásának szimbólumává vált.

Szulejmán szeptember 9-én vonult be a védtelenül hagyott királyi székhelyre, Budára. A királyi palotát kifosztották, szétrabolták, feldúlták. Többek között, ekkor került Mátyás híres corvináinak számos darabja is Konstantinápolyba...

Ezzel kezdetét vette szép országunkban a török uralom, amely Szapolyai János (1526–1540) és I. Habsburg Ferdinánd (1526–1564) magyar királlyá választásával polgárháborúval párosult. Magyarország három részre szakadt, de a másfél évszázados török rabiga ellenére is az európai keresztény kultúrkör része tudott maradni! Moháccsal azonban, szép Magyarhon korábbi nagyhatalmi szerepe örökre elveszett, országunk soha többé (egészen a mai gyászos emlékezetű napig se!) kapta vissza egységes integritását, minden rögét. Minderre, századokkal később, Trianon tette fel a tüzes koronát...

Ne felejtsük el Mohácsot, és ne felejtsük el a hálátlan Európát, akit/amit évszázadokig védtünk hősiesen a pogány-barbár népek betöréseitől, és ne felejtsük el, hogy végül TRIANONNAL "hálálták meg" nekünk ezt!!

A gyászos kimenetelű Mohácsi Csata emlékműve

2016. augusztus 20., szombat

Szent István királyunk napja

Gyönyörű napra virradtunk ma! Államalapító szent királyunk, István Úr ünnepére!



Géza fejedelem bajor papjainak egyike keresztelte meg fiát, a kicsi Vajkot, 973-ban vagy 974-ben, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta. Nagyfejedelmünk később Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse Szép Magyarhonban, és István további képzését előmozdítsa. Adalbert volt az is, aki a fejedelmi ifjút megbérmálta, és vallási szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne

Egyelőre azonban még véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. A Veszprém melletti győzelem és Koppány halála őt legfőbb belső ellenségétől, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstől szabadította meg. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése viszont a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. Azonkívül István megszerezte magának a Tiszán és Dunán túl fekvő területeket, valamint Erdélyt, és ezáltal gyarapította országát, uralmát és birtokát.

Ezzel megteremtette messzenéző uralkodói programjának előfeltételeit, és szívós energiával, okos taktikával fogott hozzá nemzetpolitikai fő feladatához. A történelmi keresztút előtt álló országban négy nagy probléma jelentkezett: a kereszténység megkedveltetése és szívüggyé tétele, közösségben az apostoli székkel és Nyugattal; az állam önállósága, vagyis nemzeti függetlenség mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben; erős monarchia és politikai egység fölépítése, vagyis a törzsi önállóság és hűbéri hatalom megszüntetése központi kormányhatalom alapítása által; s végül mindamellett, amennyire csak lehetséges, a magyar népi jelleg és szokások megőrzése a Nyugat-Európába való egyidejű beilleszkedés közepette.

Diplomáciai és politikai érzéke, mellyel nemegyszer a gyakorlatban egymásnak ellentmondó célokat is el tudott érni, korának, sőt mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból tulajdonképpen ő teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének. A magyarságnak négy különböző szomszédos kultúra -- a török-mohamedán keleten, a görög-szláv a Balkánon, a latin-német nyugaton és a pogány-szláv északon -- feszültséggel teli területén kellett ezek ostromló befolyásával és ellentmondásaival küzdelmet folytatnia. A változást, amelyet István hozott, jól megvilágítja egy világpolitikai jelentőségű tény: trónra lépése előtt nem egészen fél századdal a magyar lovascsapatok még halálosan fenyegették Nyugatot és a kereszténységet, egészen az Augsburg melletti Lech-mezőig hatolva előre. Az István által alkotmányában, kiterjedésében, kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország ezzel szemben a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett az előnyomuló mongol és török veszély ellen, és évszázadokon keresztül védőfal az ázsiai hódítók barbárságával szemben.
.
Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Szerzetespapokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen aclunyi reform követőit, Dél-Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait.Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyörű székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, és fölépítette Budán a Szent Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent és büntetéssel sújtotta.Ebben ő és pogány ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, amelyek a pogány ősöket és hősöket dicsőítették; a pogány korból származó népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, megőrizte vagy megtöltötte őket keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte: enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország első hithirdetői.

Az állami törvényhozásban, a kormányzásban és gazdasági vonalon sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket, mindenekelőtt a frank grófság-alkotmányt a hazaiakkal.Ugyanilyen messzenéző megértéssel képviselte népe sajátosságát és érdekeit a határokon túl is.Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.

Egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes útján II. Szilveszter pápához fordult jogai megerősítéséért és a teljhatalom kieszközléséért. Célja az volt, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, nemkülönben, hogy már eleve kizárjon mindenféle függőséget a német birodalomtól és a szomszédos bajor egyháztól, s országa egyházát az állammal szorosabban egybekapcsolja. Asztrik valóban kieszközölte urának a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki.

Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott előjogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított (12 volt tervbe véve), köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget.

Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát, mindkettő legbensejéig érintette. Imre fiát, a rendkívül erényes ifjút rendelte és készítette elő trónörökösévé. Még halála előtt meg akarta vele osztani az uralmat. Imrét azonban közvetlenül uralkodótársává koronázása előtt, 1031-ben egy vadászat alkalmával vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban meghalt. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen leszármazottja Vazul volt, ő azonban ifjúkori ballépéseiért börtönben ült. A súlyosan beteg király megkegyelmezett neki, kiengedte a fogságból, sőt azon gondolkodott, hogy még életében magamellé veszi és trónra emeli. A rossz tanácsra hallgató hálátlan rokon azonban egy galád összeesküvésbe keveredett, aminek az volt a célja, hogy a királyt meggyilkolják és az országban visszaállítsák a pogányságot. Ilyen gazságot István nem hagyhatott büntetlenül, életművét nem engedhette elpusztítani. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István az összeesküvés három fejének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét: ez abban az időben a súlyos gonosztevők szokásos büntetése volt, és a megérdemelt halálbüntetés esetén, mint itt, kegyelmi aktusnak számított.

Amikor halálát közeledni érezte, magához hívatta tanácsosait, s velük egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette utódjává. Mindenkit arra intett, hogy maradjanak meg az igaz hitben, szeressék az igazságosságot, és főleg hűségesen ápolják a kereszténység zsenge vetését.Közel hetven éves korában -- a 11. században ritka magas korban --, 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján (augusztus 15.), akit oly bensőségesen tisztelt s akinek tiszteletére több templomot épített. Halála előtt neki ajánlotta az országot.

Istvánt az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyörű bazilikában -- mely éppen akkor készült el, és ebből az alkalomból gyorsan fölszentelték -- helyezték ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait.

Az általános gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre szoktatta. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt azért, mert menekülteknek és más sorsüldözötteknek menedéket nyújtott, a Szentföldre, Konstantinápolyba, Ravennába vagy Rómába zarándokló idegeneknek pedig vendéglátást és kedvező átvonulást biztosított.

Mint uralkodó tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt ennek, hogy Szent István a templomában hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza. Lelki arculata abban a ,,fejedelemtükörben' 'is visszatükröződik, amelyet fiának hagyott hátra latin nyelven. Talán nem ő maga írta, de mindenesetre az ő közelében, politikai s erkölcsi elvei értelmében szerkesztették. Az akkori Magyarországon mindenképpen a legjelentősebb irodalmi alkotás. Ezekben az Intelmekben (Admonitiones) többek között a következő uralkodói szabályok találhatók: .,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!'' Sajnos, napjaink cionliberál kutyái teljességgel kiforgatva mondják, használják és tanítják fiataljainknak az idegenek szeretetével kapcsolatos intelmét úgy, hogy az megfeleljen a globalista, multikulti nemzetrontásnak!

István halála után még egyszer lázadást szított a pogány visszahatás; a császári hatalom nyomása is erősödött Magyarországgal szemben. Végül azonban az itt-ott fölbukkanó zűrzavar után különösen László és Kálmán király visszavezette az országot István nyomdokaiba. Azóta István a nép szívében mindinkább legendás hőssé, népe apostolává, védelmezőjévé és Magyarország eszményévé magasztosodott föl. Benne és vele a korona, királyság és nemzet szinte misztikus egységgé olvadt össze. Sírja sokat látogatott nemzeti búcsújáró hellyé vált; számos imameghallgatás és csoda történt ott. Ünnepe nemzeti ünnep lett.

László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással.

István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Különösen Scheyernben és Bambergben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek; Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi Namurben. XI. Ince pápa 1686 novemberében -- Buda visszafoglalása alkalmából -- az egész Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fővédőszentjét) ünnepli. Május 30-án a mai napig sértetlenül fennmaradt Szent Jobb ereklyét tiszteljük.

Végezetül kénytelen vagyok még hozzáfűzni, hogy az is napjaink szomorú tendenciája, hogy gyalázzák, mocskolják Szent István királyunk személyét és életművét. Ezen mélymagyarok pl. a következő nyomós érvekkel szokták alátámasztani gyalázkodásukat: "Kiirtota a táltos papokat! 40 ezer éves kultúránkat! Rovásirásunból alig tudtunk valamit kimenteni a karmaiból! Felnégyeltette a saját fivérét! Német ribancot vett feleségül!...stb." Akik ezen álláspontot képviselik és szájaskodnak bután, azoknak nem világos a történelmi szükségszerűség fogalma! Mert ha értenék ezt a kifejezést, s rendelkeznének mellette valós(!) történelmi ismeretekkel, tudhatnák, hogy I. (Szent) István királyunk mindössze felismerte azt a kőkemény történelmi szituációt, hogy egy akkorra erőssé lett keresztény, nemzetállamokból összeálló Európában nincs, nem lehet esélye egy pogány, laza és szétesőben lévő törzsszövetségben élő, félnomád népnek a megmaradásra, legfeljebb ideig-óráig,- míg ki nem irtanak bennünket!!! Hogy csakis(!) egy erős(!), egységes(!), keresztény(!) nemzetállamnak van esélye a megmaradásra az adott történelmi és geopolitikai helyzetben!!! Hogy "véreskezű" volt? Igen, akkoriban nem szavazgattak nagyon demokratikusan a nép nyakán élősködő férgek a nemzet sorsáról, hanem (jó esetben, mint pl. Szent István) egy okos, határozott, keménykezű uralkodó tette, amit tennie kellett az országáért! Az, hogy még vagyunk, megvagyunk, ha csonkán, szétdarabolva is, szinte reménytelenül a permanens cionliberális nemzetárulás közepette, hogy létezik még Magyarország, magyarság, és nem tűntünk (még) el a történelem süllyesztőjében, azt elsősorban I. (szent) István királyunk tisztánlátásának és áldozatos munkájának köszönhetjük!


Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, hazánkat, Szép Magyarhont védelmezze tovább a Mennyben! Amen.

Kíváncsi lennék, hány magyar portán lengeti ma a szél?...
 

2016. augusztus 16., kedd

VILÁGSZENZÁCIÓ - A Boszniai Piramisok

Pár éve világszenzációnak számító régészeti felfedezés -az un. Boszniai Piramisok felfedezésének ténye - látott napvilágot, mely azóta is töretlenül izgalomban tartja a magyarságot. Ugyanis, a világ legrégebbi ismert piramisáról tudniillik azóta már 100%-os bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a hun-magyarok, azaz elődeink, a mag (tudás) urai építették. A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő volt: a különböző mérések alapján 12- 12500 évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv kutatók, s már egyértelműen azonosítottak húsz rovásbetűt is, melyek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely-magyar ABC jeleinek vonásaival. A helyi régészek azonnal kapcsolatba léptek a rovásírás-kutatás honi mestereivel, nemsokára pedig megindul a rendkívüli izgalmat, s talán historikus paradigmaváltást hozó pontos vizsgálódás. Remélhetőleg nem fogják elhallgatni, eltüntetni a valós eredetünket ország-világ elé táró, kárpát-medencei életterünk ősiségét bizonyító táblákat és rovásmaradványokat a szélsőséges globális eszmeiség jegyében cselekvő főideologizátorok csicskacsatlósai.

Ősink legnagyobb fennmaradt csodája: a hun-magyar Nap Piramis Boszniában

A monumentalitásával szemeket lenyűgöző Kínai Nagy Fal alig több, mint kétezer éves, a gízai piramisok még nincsenek ötezer évesek, s a Stonehenge kövei is csak maximum pár évszázaddal idősebbek Egyiptom csodáinál. A mi pompázatos piramisunk azonban közel 9000 évet ver az összes előbb felsorolt földi remekre, ami egyenesen lenyűgöző, nemzeti büszkeségünket sokszorosára duzzasztó adat. A nonplusszultra pedig a megtalált rovásírás kora. A hivatalos, vaskalapos és megamaterialista “tudomány” szerint a legrégebbi ísmert írás Mezopotámia területéről származik, s az i.e. IV. évezred végén, avagy az i.e. III. évezred elején alakulhatott ki. Erre előkerül egy amazoknál eonokkal ősibb székely rovásírás… atomcsapásszerű pofon lehet ez a finnugor blődlit szajkózók számára éppúgy, ahogy a “majomemberes”, “Mezopotámia az első civilizációs” sületlenségeket sulykoló mesekutatók lelkületének is. Ismét a vadliberális körökben csak “sumerpárthus nagymagyaroknak” csúfolt tudós hazafiak igazsága bizonyosodott be a ténynek hazudott műanyag agylúgozó elméletkupacok ellenében! Félő azonban, hogy a mai liberális nevelés atyaúristenei elhallgatják ezt a szenzációs felfedezést.

Boszniai Piramisok from kenta64 on Vimeo.


A legrégibb ismert földi írás!

Ha valamikor a Jóisten kegyelméből igazi nemzeti kormány kerül majd sokat szenvedett Magyarországunk élére, akkor az első feladatai egyikeként kell majd a történelemoktatást korrigálnia, hogy a műveletlen retekklubita rétegek ne fitymálhassák többé le ezt a neoliberálanarchista szavakkal élve “kurva országot”. Ne a kétszáz éves mammonimádó multikulti fellegvár, a tenyérbemászó antihumánus törtetés Mekkája, a háború- és terrorpárti USA legyen a példa gyermekeink előtt “demokratikus és modern” berendezkedésével, sokkal inkább őseink ideológiája és remekei! Remélem, az eljövendő valódi(!) nemzeti kormányzat kulcskérdésként fogja kezelni a problémát. Szeretném, ha a magyar őstörténet nem Árpádnál, esetleg az “uráli őshaza” felemlegetésénél kezdődne, hanem a Kárpát-medence hungár életterének ősiségénél. Szeretném, ha a históriaoktatás szempontjából fontos tankönyvek címoldalán a Nap Piramis, valamint a rovásírás virítana, s ugyancsak ezen magyar csodák ismertetésével kezdődne a történelemtanítás a fiatal magyar gyerekek számára. Várom a Nap Piramis kutatásának újabb eredményeit, s bízom továbbra is a szebb magyar jövőben!

2016. augusztus 15., hétfő

NAGYBOLDOGASSZONY napja – Szűz Mária Mennybevétele

Mária mennybevitele - Leopold Kupelwieser alkotása

Augusztus 15-e Mária mennybevitele, magyar nevén Nagyboldogasszony, Nagyasszony napja. E nap egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe (hozzáteszem, ezt "Magyarok Nagyasszonya" néven az 1896. évi millennium óta október 8-án külön ünnepként üli meg a katolikus magyarságunk). Ezért, meg azért is, mert az ünnep nyolcadába Szent István napja is beleesik – nem beszélve arról, hogy az aratás után végre a falusi nép szusszanhatott egyet –, ez Szép Magyarhon egyházi évének egyik nagy ünnepi időszaka.

A hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyari földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy a velencei Gellért képviselte idegen egyház az ősvallásunk istenasszonya (Emese) iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében.

Székesfehérvárott, első Szent Királyunk és az Udvar előtt Gellért püspök egy alkalommal a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről beszélt. Az Érdy-kódex írja, hogy Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé. Tehát Szent István királyunk felajánlása óta Szűz Mária lett nekünk, magyaroknak a legfőbb oltalma. A koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő égisze alatt állnak.

Nagyboldogasszony napjára vonatkozó népi regula: Ha a "nagyasszony" fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két asszony köze (augusztus 15. - szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. Az ez időszakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dobos, ne essen bele a zsizsik.

Az "eredeti" azaz: régi magyar himnuszunk - Boldogasszony Anyánk


2016. augusztus 4., csütörtök

Augusztus 4. - A "humánum napja" Na, annak margójára!

A hír: A humánum napját 2001 óta minden évben Raoul Wallenberg "zsidómentő" svéd diplomata augusztus 4-i születésnapjához kapcsolódóan tartják Magyarországon.

Metróban utaztam, és ahogy lezöttyentem az ülésre, rögtön azt olvasom egy szemben lévő plakáton, hogy: „Emberségről példát….” Gyanús volt rögtön, naná, hogy zsidómentőket éltet!

Másnap is utazok a metrón, ugyanebben a témakörben most füzetecskét találok, ünnepélyes fekete-fehér, komor kiadvány formájában. A világ igazai, főleg Wallenberg!

Bármerre megyek, bármilyen csapot (médiát) megnyitok, abból folyik valami zsidó.

Hát, nem furcsa ez? Lassan tudathasadtan érzem magam, mert úgy emlékszem, hogy Magyarországon születtem és soha nem mentem el innen, de mintha mégis egy másik országot szülnének körém. Új Magyarországot építenek! Tudom, évek óta pszichózzák belénk. Van, aki nem ismeri a szlogent? Ugye, nincs!

A magyar? Ennek keretében ül, és vár, vár valamiféle kilábalásra, gazdasági akármire, fizetésemelésre, mert
a marha azt hiszi, hogy majd nemsokára köré építenek egy mit is? Tündérmesét?

Nos, kedves magyarok! Tündérek nem lesznek, de mese van nektek oly régóta, hogy már azt sem tudjátok, melyik valóságot élitek! Most ki a bárgyú? Én vagy Te? (az olvasók küldjék el az ilyesmit nem olvasóknak, tőlük kérdeném)

Mi a helyzet a magyarral?

Nos kérem, annak egyik része nyomorog, tojik a zsidókra, meg az egész hajcihőre, megszokta, nem érez semmit. Tanulja a gyerek, amit mondanak, mit bánja ő, menjen át, végezzen el valami iskolát, aztán csókolom. Kit érdekel ez az egész, neki robotolnia kell!

A másik része, kérem szépen, boldog akar lenni. Élvezni az élet adta örömöket, elmenni ide-oda, venni valamit, megenni a vacsoráját, megnézni a műsorait, bánja is ő, mit működnek ezek! Majd csak lesz valahogy! „Hát, úgy még nem vót, hogy sehogy se vót!”

„Oszt” ezzel jó napot! Őket se érdekli. Felőle aztán menetelhetnek az életért, emlékezhetnek, ahogy akarnak, tanítsanak, amit akarnak, nevezzék az utcákat, rakpartokat, ahogy akarják, építsenek, amit akarnak, lépjenek fel az antiszemitizmus ellen, mit bánja ő. Ő nem az!

Neki már nem fog feltűnni, hogy minden zsidó nevű, vagy zsidómentő nevű, hogy zsidók írják a nemzeti tantervét, amiben lassan csak zsidóval kapcsolatos lehet a tananyag, megírják neki a történelmét, amiben a zsidó eredetet neki bebizonyítják, megalapították neki az államot, sőt előkészítették a terepet, vártak minket, mert oly befogadók, ugye? Zsidók írtak neki új Alaptörvényt, zsidók beszélnek a tévéből, minden filmben elhangzik egy szó, ami zsidóra utal, vagy velük kapcsolatos. A magyar anyanyelve már most cafatokban lóg, ha nem konyítasz valamit az angolhoz, vagy számítógéphez, meg se érted, miről beszél a szomszéd! Pedig, tegnap még ez is magyar „vót”.

A politikában az antiszemitizmus ellen harcolnak, mindennapra van valami mosakodás, hajlongás, de mindegy is, csak zsidószagú legyen. Nem mindegy? Úgy is alszik a sok marha, olyan álmot tekersz köré, amilyet csak akarsz! Mire felébred karácsony helyett hanukázni fog!

A világ a szájára a magyart akkor veszi, ha köpni akar! Lehet, telibe is akár, csak kicsit felmorran álmában, töröl egyet, vállat rándít, 1 percnél nem tart tovább. Jó ember ő!

A magyarságról, történelméről, íróiról hovatovább csak halkan, titokban hallasz, mert üldözendő, ellenkezik a zsidó ízléssel és nincsen benne semmi zsidó emlegetve. Egyébként is ilyenre már csak a radikálisnak, antiszemitának, újfasisztának, gyűlöletkeltőnek nevezett aljas csoportosulások vetemednek, normális, békeszerető ember ilyesmit nem tesz, elfogadja, hogy zsidó van és nincs más.

Hideg lesz, mikor hűlt helyét találjátok nyelveteknek, történelmeteknek, irodalmatoknak és mindannak, amit azért szerettetek, mert hazai, mert magyar.

Zsidó cégek hálóznak be, zsidók ga(rá)zdálkodnak a vizeddel, földeddel, zsidóra emlékezel az év mindennapján, zsidót tanulsz az iskolában, és zsidót nézel a tévében, régi zsidó negyed, új zsidó negyed, zsinagóga, zsidó fesztivál.

Az a sok antiszemitizmus! Milyen rémes!

Az Új Magyarországon én legyek a turista, ők meg itthon vannak?

Ébredjetek már fel, magyarok!
n.n.

2016. július 22., péntek

A nándorfehérvári diadal


Ma van kerek 560 éve, hogy a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott a délvidéki, ma rác kézen lévő és Belgrádnak csúfolt Nándorfehérvár, az „Ország Kapuja” alatt (gyengébbek kedvéért: Magyarország). A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarhon ellen.

A vár védelmének legendás alakja, az idős katona, Dugonics Titusz, hogy megakadályozza a török lófarkas jelvény kitűzését, magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát.

Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.

A pápa, III. Calixtus még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba.

Emlékezzünk dicső eleinkre tisztelettel!

2016. július 15., péntek

Justice for Hungary - Óceánrepülőink emléke

 

Ma kerek 85 éve, hogy 1931 július 15-én a "Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) névre keresztelt repülőgép, két magyarral a fedélzetén, - Endresz György (pilóta ) és Magyar Sándor (navigátor) -, felszállt Kanadából és rekordidő alatt átrepülte az óceánt, majd sikeresen landolt Bicskén. Vakmerő repülésükkel a szégyenletes trianoni országrablásra akarták felhívni a világ figyelmét. Emlékezzünk rájuk tisztelettel, és ne feledjük, repülőgépük neve/jelmondata ma is szomorú aktualitás!

 Kanada, Harbour Grace,- a start előtt.





2016. július 4., hétfő

Mostanság illene emlékezni rá! - A POZSONYI DIADAL

Hogy a Kárpát-medencébe visszatérő és azt ősi jogon birtokba vevő magyarokat más népek folyamatosan el akarták pusztítani, arra számtalan történelmi példát hozhatnék fel. Ezek egyikét azonban olyan sikerrel verte vissza Árpád nagyfejedelem, hogy utána száz évig nem merték háborgatni Magyarhont! A szívében is magyar ember e napokban a pozsonyi csatára emlékezik!

A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehetően zajlott, a mai Pozsony alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. A 2. honfoglalás,- de helyénvalóbb  Árpádi Hazatérésnek nevezni e sorsdöntő csatával fejeződött be.


Tehát 907 július havának elején egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett).

A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német római császár rendelete szerint azzal a céllal, hogy idézem: "... decretum... Ugros eliminandos esse..." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak".

Ezt a "nemes" célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek". Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérõ erő. (Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni!)

907 júniusában tehát megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a "gyengébb", kb. 40 ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az északi parton egy jó 45 ezres fõerõ, vagyis az elit.

A pozsonyi sík (Pozsony felől nézve)

Árpád, a magyari törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról. A törzsszövetség egyesült főerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta. Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tűmén azaz újmagyarul: tömény, régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Õ maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította.

Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élõerõben kb. 95%os veszteséget a hajóhad.

Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult /40.000 ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg orra előtt', éjszaka, tökéletes csöndben!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után!...)

Az átkelés annyira jól sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt, majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet után, szó szerint halomra pusztult a Pozsony körüli síkságon. A néhány ezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni, de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderõre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csapdába futottak mert a környezõ erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló fõerõkkel õket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreibõl pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt (grófok, püspökök tucatjai).

A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett (Ober Enns - innen a meséink Óperenciás tengere) valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. (Szent István királyunk idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben.)

Árpád fejedelem két (más feljegyzések szerin mind három) fiát vesztette és Õ maga is halálos sebet kapott, majd pár hét múlva meghalt - a hazáért.

Eltemették tisztességgel titkos sírba õse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!

A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag a világrabló (valamint átlagpolgárait tekintve: síkhülye) Amerikai Egyesült Államok összhaderõnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belõle.

Magyarországon nem tanítják… Legfeljebb az általános suliban kottyintanak valamit népmesei szinten... Hát, magyarok... EZ (is) gyalázat!
Magyarhon egyik ékköve: Pozsony, a Pozsonyi Vár - ma a senkiházi tótok fővárosa
(De lesz ez még máshogy!)

2016. június 4., szombat

Trianon 2016

Június 4-én, vagyis ma van az évfordulója Európa Szégyenének, a gyalázatos trianoni rablásnak, mikoris az I. Világháború után a győztes ANTANT hatalmak úgy határoztak, felosztják Szép Magyarhon nagyobb részét különböző sehonnai és senkiházi rablónépek-nemzetségek (rácok, tótok, oláhok, stb.) között!
A Párizs melletti un. Nagy Trianon-kastély, ahol a gyalázatos szerződést aláírták.

Ha már gyalázatot emlegettem fentebb, hát gyalázat volt ez saját magunkra nézve is! Gyalázat a rendszerváltás óta regnáló kormányokra nézve (mindegy, hogy az urizáló Antall-rezsim, a vörös-kapitalista, EU-libsi Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kúrmányt, de akár a korábbi, ill. most ismét regnáló Likud-Orbán Viktor vezette áljobboldali FIDESZ érát nézzük), szégyen azon agymosott magyarokra nézve is, akik kikeredett szemmel kérdezik: "Miért? Mi van június 4-én?", és azokra is, akik lemondóan legyintenek, hogy: "Ugyan, mit számít már?"

Egész egyszerűen szégyenletes és gyalázatos, hogy olyan fokon próbálták kiíratni belőlünk (belőlünk = az agymosásnak ellenálló, még lelkükben is MAGYAR emberek) azt, hogy szétrabolták az országunkat, mitöbb: ahhoz már nekünk semmi közünk, felejtsük el! - hogy 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ha nem is nemzeti gyásznappá, de legalább emléknappá és a Nemzeti Összetartozás napjává legyen nyilvánítva a Magyarhonra tragikus következményekkel járó, 1920 június 4-én aláírt békediktátum évfordulója!

Hozzáteszem, én nem tartom a Nemzeti Összetartozás napját egyenrangúnak egy nemzeti gyásznappal! Miért? Lássuk csak, mit is mond a törvény ezzel kapcsolatban?

"A nemzeti gyász a társadalom jelentős részét érintő megrendülés, a kormány 237/2001. számú december 10-én hozott rendeletének értelmében. A nemzeti gyásznap nem munkaszüneti nap, a szórakozó helyeken a zene- és egyéb szolgáltatások korlátozhatóak, az iskolákban méltó megemlékezést kell tartani, a középületeken a nemzeti lobogó mellé fekete zászlót kell kitűzni."

Jelenlegi gyásznapjaink:

# 1989. június 16. - A nemzeti gyász és a megemlékezés napján Nagy Imrére és mártírtársaira, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezett az ország.

# 1993. december 18. - Antall József miniszterelnök temetésének napját országos gyásznappá nyilvánította az Országgyűlés. (317 szavazattal 1 ellenében

# 1999. január 31. - Orbán Viktor miniszterelnök határozatában nemzeti gyásznappá nyilvánította a 18 halálos áldozatot követelő deutschlandsbergi busztragédia napját.

# 2002. május 17. - A móri bankrablás áldozatainak emlékére a kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította ezt a napot.

# 2002. október 6. - Magyarországon első alkalommal emlékeztek meg nemzeti gyásznapon az aradi vértanúkról.

# 2005. április 8. - A kormány gyásznappá nyilvánította II. János Pál pápa temetésének napját.

Tehát, még a sok szempontból támadható Antall József halála is lehet a nemzet hivatalos gyásznapja, de a trianoni országrablás nem, csak emléknap! Pedig, lehet-e gyászosabb, sötétebb nap, mint június 4.? Az az 1920. június 4-i nap, mikor a magyar nép elveszítette anyaföldjének ölelését, és ezzel elválasztották több mint 3 millió testvérétől is?... Trianon a legsötétebb szimbólum a magyar történelemben! Szimbóluma az igazságtalanságnak, mellyel az I. világháborús győztes hatalmak sújtották az országunkat. Elítéltek egy népet, elítéltek minket anélkül, hogy figyelembe vették volna világháborús szerepvállalásunk okait! Számbavették-e kötelezettségünket a Habsburgok felé (és miatt!), amely következményeként az Osztrák-Magyar Monarchia oldalán kellett teljesítenünk? Nem! Csak ítélkeztek vakon, kegyetlenül és igazságtalanul!... EZ a dátum lett hát - Muhi és Mohács mellett - történelmünk legsötétebb napja!


És most tekintsünk vissza, mi is történt, mi vezetett kerek 96 esztendővel ezelőtt, ott, a Párizs melletti (Versailles-hez tartozó) Nagy-Trianon kastélyban lezajlott vérlázító eseményig! (Kell ez, mert bár szégyen, de sokaknak csak halovány, történelem órai emlékfoszlány, vagy az se!)
Szép Magyarhon évszázadokon keresztül volt Európa Bástyája, megfékezve előbb a tatár hordákat, később az oszmán Török Birodalom terjeszkedését, amelynek győzelme az egész európai kultúra végét jelenthette volna!... A magyarság akkor sem hátrált meg, mikor az ország három darabra szakadt és emberéletek ezreivel fizetett a pusztító háborúskodásért. A magyar nép végül ismét egy országba egyesült 150 év után, mikoris európai összefogással (!) legyőzte a törököket, igaz, Habsburgok "áldásos segítségének” következménye újfent, osztrák rabigát eredményezett. Magyarországnak, Európa Bástyájának a köszönet az elnyomás lett. Az új elnyomás azonban új ellenszegülést szült. Kétszer kelt fel a féreg német ellen a magyar! Kétszer mutattuk meg a Habsburgoknak, a Rákóczi-szabadságharc, illetve az 1848-1849-es szabadságharc alkalmával, hogy sohasem fogjuk elfogadni az alávetettséget! Európa nagyhatalmai azonban mind a kétszer megtagadták a magyar néptől a segítséget, hogy kivívhassa függetlenségét, és bár a harc elveszett így, a hit sosem!

Az Első Világháborúba Magyarország nem mint szuverén ország lépett fel agresszorként, hanem mint a Habsburg császári trón alattvalója. Nem a magyar nép választotta a háborús utat, de nem volt más választása, mint hogy ezen az úton, fegyverben meneteljen előre.

Lehetne vitatkozni azon, hogy pontosan milyen okok vezettek az I. Világháború kirobbanásig, hogy milyen célok és törekvések határozták meg az egyes oldalak háborús erőfeszítéseit, miközben Európa lángba borult. De az vitathatatlan tény, hogy Magyarországot sújtotta a legtragikusabban ennek a háborúnak a lezárása, anélkül, hogy a kirobbantásához bármi érdek fűzte volna.

Az Első Világháború befejeződése után, 1920. június 4-én azoknak az európai nagyhatalmaknak az örökösei mondták ki felettünk a verdiktet, akik szemet hunytak afelett, hogy a magyarság az elmúlt századokban milyen erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ők (A rohadék franciák és a többi "fejlett, modern és polgárosodott" európai ország) nyugodtan épülhessen-szépülhessen! Nem érdekelte őket, mi, magyarok mekkora véráldozatot adtunk érákon át az ő nyugalmukért! Azt se vették figyelmbe, mennyit véreztünk azért, hogy megszabaduljunk a Habsburgoktól! Hagyták kivérezni a magyar népet tatár ellen, török ellen, forradalmaiban, szabadságharcaiban, mégis az I. világháború lezárásaként cinikusan rótták fel Magyarországnak a németek és a Habsburgok mellet való háborús szereplést, amelyet nem tagadhattunk meg a Habsburg-ház regnálása alatt!

Trianon tehát nem egy békeszerződés helyszíne volt, hanem egy nép igazságtalan meghurcolásának, megbüntetésének, megcsonkításának koncepciós pere, ahol anélkül született ítélet, hogy a magyarság érdemben képviselhette volna védekező álláspontját.

A szerzõdés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:

- Romániához: 103. 093 km2 (31, 8%),- 5. 256. 451 fõ (25, 2%)

- Horvátország (Jugoszláviához): 42. 541 km2 (13, 1%), 2. 621. 954 fõ (12, 6%)

- Jugoszláviához: 20. 551 km2 (6, 3%), 1. 510. 897 fõ (7, 2%)

- Csehszlovákiához: 61. 633 km2 (18, 9%), 3. 515. 351 fõ (16, 8%)

- Ausztriához: 4. 026 km2 (1, 2%), 292. 031 fõ (1, 4%)

- Lengyelországhoz: 589 km2 (0, 2%), 24. 880 fõ (0, 1%)

- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49. 806 fõ (0, 8%)

Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232. 448 km2 (71, 5%), 13. 271. 370 fő (63, 5%)

Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92. 963 km2 (28, 6%), 7. 615. 117 fõ (36, 5%)


Az elcsatolásokon túl, további súlyos veszteségeink voltak:

- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdõk 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékû mûkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötõ elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.


A XX. század történelme a magyarság számára Trianonnal kezdődött, amely meghatározta az elkövetkező évtizedekre az egész nemzet sorsát és a mai napig érezteti hatását. Trianont, Szép Magyarhon megcsonkítását és elbitorlását nem lehet kitörölni a magyar történelemből! Nem felejthetünk, és le sem mondhatunk (!) elcsatolt országrészeinkről! Őrvidék, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék... mindig magyar föld volt, és az is marad!

Magyarország a Török Birodalom hódítása alatt 150 évre szakadt szét három részre, majd újra egyesült. Trianon gyalázata 96 éve történt. Emlékezni kell Trianonra, mert nem lehet elfelejteni, hogy azt a földet, amit évszázadokon át gondozott a magyarság, amelyre épített, ha kellett, harcolt és a vérével áztatta, igazságtalanul, egy tollvonással szakították el tőle. Nem lehet elfelejteni, hogy a magyarság egy része a trianoni határokon kívül rekedt, kitéve megaláztatásnak és politikai, kulturális elnyomásnak azon a földön, amely egykoron az övé volt.

Az állampolgárság immár minden magyart megillet, de nem állhatunk meg itt! Kötelességünk hogy emlékezzünk, de ugyanakkor tüntessünk a trianoni határok valósága ellen, hogy harcoljunk a teljes(!) területi revízióért! És kötelességünk az is, hogy továbbadjuk az eljövendő generációinknak ezt a hagyományt, ezt a feladatot, addig a pillanatig, amíg egy nap újra nem egyesülhet a magyarság a Kárpát-Hazában!


Kérek minden igaz magyar embert, hogy emlékezzen 1920. június 4-re, a dátumra, amikor igazságtalanul szétszakították Magyarországot! Aki teheti, jelenjen meg a sok közül valamelyik megemlékezésen, tüntetésen, koncerten vagy tiltakozáson! Legyen ez a szomorú emlékű nap a vezérlőcsillagunk, hogy újfent kivívjuk, hogy Szép Magyarhon újra egy és egész legyen!

Adjon az Isten nekünk szebb jövőt! PAX HUNGARICA!

2016. május 17., kedd

In Memoriam Dsida Jenő

Dsida Jenő
Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

Ma van 109 éve, hogy Erdélyországban, egész pontosan Szatmárnémetiben, 1907 tavaszán meglátta Isten napos világát Dsida Jenő. Mindössze 31 évet adott neki a Sors, de ahogy ez a verse is mutatja, hagyott maga után néhány rímbe foglalt drágakövet. Sajnos, nem becsüljük eléggé, sőt vannak, kik inkább feledtetni próbálják őt és inkább olyan senkiháziakból vizsgáztatják gyermekeinket, mint a galíciai jöttment Spíró, aki szerint mi, magyariak "szarból jöttünk"...

Ne feledjük IGAZI nagyjainkat! Emlékezzünk most tisztelettel feledtetni próbált nagy költőnkre, a MAGYAR Dsida Jenőre!

2016. május 15., vasárnap

Pünkösd

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma (Júdás ti. fellógatta magát), és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” (ApCsel 2,3–4). Ez az a történelmi pillanat, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. A Szentírás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

Pünkösd neve a görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus Urunk mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (a.d. 325) határozata óta. A máj. 10.–jún. 13-a között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló ősi szokásainak és hiedelmeinek a továbbélésére.


A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de nekünk, magyariaknak, mint azt a középkorból fennmaradt tiltó rendelkezések is bizonyítják, számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg még a pogány időnkből, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz, például a csetneki zsinat határozata 1594-ben tiltotta a pünkösdi királyválasztást, táncot és játékokat. Az 1692-ből származó csíkkozmási tiltás így szólt: „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas.” Vagy például, konkrétan, 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. A tiltások jellegzetes pünkösdi szokásokra vonatkoznak: pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok.

Ma, 2016-ban azonban nem csak egy keresztény ünnep nekünk a Pünkösd, hanem a szétszakított magyarságunk legnagyobb, az összetartozást erősítő ünnepe, melynek központja Erdélyben, a csíkországi Csíksomlyó búcsúja. A Kárpát-Haza minden szegletéből ott vannak a magyari népek, s együtt énekelnek. Erőt ad ez, talán még nem vesztünk el, talán még talpra áll a Magyar Nemzet!