2017. január 12., csütörtök

A jéghideg pokol fogságában


1943. január. 12. Ezen a napon indított támadást a 2. Magyar Hadsereg, melynek létszáma 200 ezer fő. Az időjárás kegyetlen: -40 fokos hideg, így nemcsak a vörös hadsereg, hanem a tél is a magyar hősök ellen van. A fegyverek korszerűtlenek, a ruházat alig melegít valamit, a puskák befagytak, élelem és ivóvíz szinte semmi, csak azt lehet enni amit találnak. Nyers krumpli, csalán gyökere, lóhús, ez van. A bakancsok átáztak, de nincs megállás. Előre csak előre! Szovjet harckocsik hangjától és tüzelésétől hangos a Don. Robbannak a gránátok, aknák, puskaropogásoktól zeng az egész havas táj. A havat vér borítja. Nem orosz, hanem magyar. A magyar vére, ami évszázadokon át egyfolytában folyt a Hazáért, Európáért, Családért. Kíméletlen a harc, itt az a szabály, hogy nincs szabály. A túlélésért kell küzdeni. Ha valaki annyira megsérült, hogy nem lehet rajta segíteni, azt hátrahagyják, fájó szívvel. Mert ha szomorú is, inkább 1, mintsem 150-en... A katonaorvosok szintén nehéz helyzetben vannak: a sérülteket kezelni kell, és akinek nincs súlyos sérülése, azt máris visszaviszik a frontra. Sok sebesült utoljára szeretne feleségétől, családjától, gyermekeiktől elbúcsúzni. Sokaknak e pillanat nem fog eljönni, mert várja őket az örökkévalóság.

1943. január. 17. A 2. Magyar Hadsereg teljesen megsemmisül. Aki túlélte a harcot, egy másik ellenséggel kell szembenéznie: a téllel. Messze van a haza. Rengetegen odavesznek visszatéréskor, mert elviszi őket a hideg, az éhség, szomjúság, és a súlyos betegségek. Vannak olyanok kik szovjet hadifogolytáborokba kerülnek. Szenvedések sokaságát kell elviselniük, már ha el lehet. A szovjet katonák sok foglyot lelőnek, ki tudja miért: barbárságért, bosszúért, vagy csak azért hogy a betegség ne terjedjen annyira, hogy akiknek még van esélyük a túlélésre, azoknak ne kelljen meghalniuk. Voltak olyanok kik megszöktek és úgy tértek haza, Magyarországra. Aki hazatért, az vagy tovább harcolt de már itthon, vagy az összeszedett betegségben elhunyt. 125 ezren vesztek oda a jéghideg pokolban, és több tízezren kerültek fogságba és tűntek el, kiket ma sem találtak meg. Akik hazatértek és ma is élnek, tudják, ha eljön újra az a dátum, újra felelevenedik a múlt: maguk előtt látják halott bajtársaikat, a frontot, és a vérrel borított havas tájat. Mert soha sem felejtenek, hiszen magyarok, magyar hősök, kik sohase feledik el a szenvedést, a pokolt, a vörös rém kíméletlen csapását, az elképesztő hideget, a fegyverek zaját, sebesült bajtársaik haldokló hangjait.

Napjainkban sajnos sokan nem tudják mit is jelent ez a szó: Don-kanyar. A televíziócsatornák nem számolnak be róla, a rádióadások szintén nem, újságok sem, internetes oldalakon ellenben lehet látni. De csak az olyan helyeken ahol nem veszett el a nemzeti öntudat, ahol le merik az igazságot írni és azt nem félnek kimondani. Szerencsére sok zenekar írt dalt e tragikus eseményről (Kárpátia, Vádló Bitófák stb), ez tán némi vigaszt jelent. Gyújtsunk egy gyertyát a hősi halált halt katonák emlékére, kik lehettek vagy apáink, vagy nagyapáink, vagy valamely családtagunk, rokonunk. Mert legalább ennyit megérdemelnek!

Tisztelet a hősöknek!


.

2017. január 8., vasárnap

Ma 109 éve született író-költőfejedelmünk, Wass Albert


Wass Albert 109. születésnapját ünnepeljük ma, január 8-án.

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert író-költőfejedelmünk Erdélyországban, Mezőség szívében, a Kolozs megyei Válaszúton született 1908. január 8-án, és a floridai (USA) Astor-ban, 1998. február 17-én lépett az öröklét végtelenségébe.

*

Elég szégyenletes módon, az erdélyi magyar irodalomunk e kiemelkedő alakja (csonka) Magyarországon csak halála után lett "felfedezve". Talán leghíresebb könyve a Kard és kasza (1974), amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti a történelmünket 1050-től egészen a mai korig.

1944-től Németországba volt kénytelen távozni, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt.

Az oláh féreg, Nicolae Ceauşescu uralmának éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon is csak a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. Népszerűsége azóta - az erdélyi olvasók mellett - folyamatosan növekszik a magyarországi olvasóközönség körében is. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.

Fontos itt elmondani, hogy Wass Albert gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta:

"Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám."

**

Írófejedelmünk, hat gyermek apja, akik közül egy korán meghalt. Fiai közül Wass Huba jelentős karriert futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában.

Wass Albert tanulmányait Debrecenben, a németországi Hohenheimban és Párizsban végezte. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Nagyapja halála után, 1936-ban átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett.

A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.

Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet.

Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató a szovjet megszállás miatt elmaradt.

A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta. Először Sopronba utazott, majd 1952-ig Németországban élt, majd onnan 1951. szeptember 21-én az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a floridai egyetemen a nyelvi laborban dolgozott, mint technikai segédszemélyzet (ő kezelte a magnószalagokat).

A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését.

A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat.

Nagy írónk, saját vadászpuskájával végzett magával... szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert. Ez a floridai Astorban történt 1998-ban. Az öngyilkosságba nehéz anyagi helyzete kergette. Szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt). Kívánsága teljesült azzal, hogy hamvainak egy része Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak. A hamvak egy másik része Floridában maradt, és – fiának elmondása szerint - az erdélyi Istenszéke ormán szórták szét a harmadik részt.

***

Wass Albert:
Ébredj magyar!

Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.

Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.

Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén!

Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!

Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!

Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?

Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!

Gróf Czegei Wass Albert igazszívű magyar ember volt és tisztánlátó, nagyszerű író. Én csak egyetlen citátumát illeszteném most ide, megfontolásul: "Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot." Szíveljétek meg. És... olvassatok minél többet Wass Alberttől!

.

2017. január 6., péntek

In memoriam Szálasi Ferenc

Rettenetesen bosszant, hogy még magukat jobboldalinak valló emberek is ferdén néznek rám, mikor azt mondom: hungarista vagyok! A második világháború óta eltelt több évtizedes, agymosó szocializmusa, de a gengszterváltás óta eltelt bő negyedszázad, ajvékoló judeó-neoliberalizmusa is megtette a magáét! Az emberek túlnyomó többsége - kimondva, vagy kimondatlanul - úgy gondolja, hogy a hungarizmus nem szól másról, mint: " A gonosz nyilasok belelövöldözték a szegény zsidókat a Dunába!" - Hát kérem, ez az emberi tudatlanság Csomolungmája! Ideje lenne már helyretenni a fogalmakat, ideje lenne már úgy visszanézni történelmünkre (és annak szereplőire!) hogy az megfeleljen a történeti valóságnak és igazságnak!

Idén, most január 6-án, Vízkereszt napján lenne 120 éves az utolsó, valóban nagyformátumú politikusunk, egy népéért tenni vágyó, igaz magyar ember, akinek életét, tetteit alávaló módon a mai napig torzan, hamisan tanítják: ő Szálasi Ferenc. Időszerű volna már objektíven megítélni személyét és tetteit! Sajnos azonban, erre csekély esély van, míg kifordult világunkban tombol és pusztít a fékevesztett liberalizmus és a cionizmus! Ennek ellenére én hiszem, hogy az elhazudott, eltakart igazság egyszer úgyis napvilágra kerül, így Szálasi Ferenc is elfoglalja majd megérdemelt helyét a Magyar Nemzet nagyjainak sorában!

Az elfogulatlan tisztesség mindenkitől azt kívánja, ismerje meg (legalább a kivonatolt!) igazságot, mielőtt ítéletet alkot bárkiről, vagy bármiről!

Szálasi Ferenc élete

Szálasi (1935-ös önkéntes névváltoztatása előtt: Szálasy) Ferenc Kassán, 1897. január 6-án született. Apai ági felmenői még Apafi Mihály idejében települtek le a Kis-Küküllő vármegyei Ebesfalván (ma Erzsébetváros). Az 1848–49-es szabadságharcban küzdő nagyapja Világosnál esett orosz hadifogságba, innen került a szabadságharcot követő büntető intézkedések során Ausztriába, ahol is katonai szolgálatot kellett teljesítenie. E közben ismerkedett meg egy bécsi nővel, akit azután feleségül vett. Házasságból született Szálasi édesapja, aki a nagyapa viszonylag korai halála után a katonai árvaiskolába került. Egy rendelkezés nyomán, amelynek értelmében mindenki, akinek apja 1849 után került Ausztriába, Magyarországra kényszerült települni, Szálasi édesapja katonai iskolai tanulmányait így Pozsonyban folytatta. E tanulmányok befejezését követően Szálasi apja katonai tisztviselőként dolgozott.Mind a négy fia követte példáját: Béla, Károly és Ferenc tényleges tiszt, Rezső pedig tüzérszertári tisztviselő lett.

Szálasi - ma úgy mondanánk - sokgyermekes családban nőtt fel. Az első gyermek lány volt, a többi fiú. Ferenc volt a legidősebb közülük. Szálasiék bensőséges családi életet éltek. Édesanyja, Szakmár Erzsébet mélyen vallásos görög katolikus nő volt. A fiatal Szálasi Ferenc, (aki egészen 1944-ig édesanyjával egy háztartásban élt), tőle kapta erőteljes hitét. Mint maga Szálasi mondta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”

Itt kell elmondani, hogy Sulyok Dezső, a Horthy-korszak ismert magyar ellenzéki, de németellenes beállítottságú, az akkori baloldalhoz közelálló politikusa Szálasi lejáratása céljából - Bethlen István ösztönzésére és a tőle kapott hamisított származási iratok alapján - a 30-as évek végén azzal a történettel állt elő, hogy Szálasi Ferenc valójában nem is magyar, hanem örmény származású ember, akit (vagy akinek felmenőjét) eredetileg Szalosjánnak hívták. A lejárató akció csütörtököt mondott: a budapesti törvényszék Lengyel-tanácsa megállapította, hogy Szálasi Ferenc apai nagyapai ágon tiszta magyar származású ember, akit csupán távoli oldalági rokonság fűz az örménységhez, és a Szalosján név a Szálasi-név örményre fordításából származik. (Egyébként az örmény származás egyáltalán nem szégyellnivaló! Ti. az aradi vértanúk közül kettőben is csörgedezett örmény vér: Kiss Ernő h. altábornagyban és Lázár Vilmos honvédezredesben.)

Az igazság annyi, ebből a gyalázatos lejárató kampányból, hogy a míg Szálasi apai nagyanyja német nő volt, addig édesanyjában tót vagy ruszin vér is folyt. Összességében tehát Szálasi korántsem volt "tisztán" magyar származású ember, amint hogy egyébként a magyar emberek tetemes hányada sem az! Valószínű, hogy - erkölcsi emelkedettségén, keresztény hitén túlmenően ez a körülmény is befolyásolta a Nemzetvezetőnek azt a türelmes és a Kárpát-medence vérségi sajátosságaival szemben körültekintő, realisztikus nemzetiségi politikáját, amely az ő hungarizmusára oly jellemző volt.

Visszatérve Szálasi ifjúkorához, fontos megjegyezni, hogy Ferenc fiukat szülei katonai pályára szánták. Így került a hungarizmus majdani megalapítója a kőszegi katonai reáliskolába, amelynek elvégzése után katonai pályára lépett. Részt vett az I. világháborúban. 1915-ben hadnagyként került ki a frontra, ahol 36 hónapot szolgált. Csapattisztként egy rohamozó alakulatot is vezetett.

A Nagy Háború után Magyarországra költözött és az ún. őszirózsás forradalom idején külügyi futárszolgálatot teljesített. A következő évtizedben sokoldalúan képezte magát és ennek során - még mielőtt felvették volna a Hadiakadémiára, amelyet egyébként 1923-1925-ben végez el -, számításokkal igazolja a munkásság termelő tevékenysége és a hadi sikerek közötti egyenes összefüggést. Innen csak egy lépés nézetrendszerének egyik legfőbb eleméhez: sikeres nemzetpolitika nem lehetséges a munkásság gazdasági és társadalmi súlyának megértése, kívánatos szerepének elismerése nélkül.

1925-ben a vezérkarhoz kerül, 1926-1929-ben a Vezérkari Főnökségnek Tábornoki és Vezérkari Továbbképzés, ill. Vezérkari Személyi Ügyek osztályán szolgált. A 20-as évek végén, a 30-as évek elején hazai és külföldi tanulmányutakon vett részt. Ebben az időben különböző politikai, katonapolitikai dolgozatokat írt. Nézeteivel, írásaival a vezérkar egyik középponti alakjává, a tiszti viták afféle politikai fenegyerekévé nőtte ki magát. Írásait Gömbös Gyula is ismeri, aki olykor elismeréssel nyilatkozott ezekről (sőt, amikor már miniszterelnök volt, Szálasiról mint egyik lehetséges utódáról tett említést). Szálasit 1933-ban vezérkari őrnaggyá léptették elő. Ő viszont 1935. március 1-jén nyugállományba vonult és megalapította a Nemzet Akaratának Pártját (a NAP-ot). Ez a Nemzetvezető és a hungarizmus első pártalapítása Magyarországon.

A NAP eszméit, a politikai cselekvésre vonatkozó elgondolásait az 1935 márciusában írt munkája, a Cél és követelések tartalmazza. Korábbi írásaihoz képest e munkájában jelentős lépést tesz előre: kidolgozza az Ősföld (a Kárpát-Duna medence, vagyis a történelmi Magyarország) megújhodásának, újjáépítésének, átszervezésének, szerves és egységes irányításának, a Hungária Egyesült Földek létrehozásának a tervét.

A Cél és követelések c. írást felfoghatjuk úgy is mint egy rövid - de lényegre törő - bevezető tanulmányt Szálasi legjelentősebb ideológiai munkájához, az Út és cél c. tanulmányhoz. A két tanulmány megírása között azonban évek teltek el. A NAP megalakulását a pártszervezés, pártépítés nehéz időszaka, egy sok időt és energiát igénylő munka követte, mégpedig a szinte minden oldalú támadások kereszttüzében. (Ezek a támadások azután állandósulnak, Szálasi Ferencnek és mozgalmának mondhatni egy perc nyugta sem volt, majd a vesztes háború után, amikor őt és mozgalmát teszik meg a legfőbb bűnbaknak, minden rossz legfőbb okozójának, Szálasi egy rendkívüli erkölcsi, szellemi és fizikai tortúra szenvedő alanyává vált, halála után pedig egy - mind a mai napig véget nem érő gyalázkodás folyik ellene és hungarista mártírtársai ellen.)

1936. október 6-án Gömbös Gyula váratlanul meghal és reformtörekvéseinek leginkább értő továbbfejlesztőjét, Szálasit Keresztes-Fischer Lajos, Horthy katonai irodájának főnöke (a későbbi belügyminiszternek, a nemzeti szocializmus következetes ellenségének a fivére) egy országos helyzetjelentés megírására kéri. Szálasi - országjárása, elmélyült vizsgálódásai után - ún. Emlékeztetőt ír, amelyben honi állapotaink felett alapos bírálatot gyakorol, hangsúlyozván: a nemzet válságban van.

Egyszersmind kihallgatást kér Horthytól. Keresztes-Fischer Szálasi írását elsüllyeszti, az államfő és Szálasi kapcsolatfelvételét pedig megakadályozza. A kabinetfőnök e tettével egy sorozatot indít el: a következő években Szálasi számtalanszor keresi a kapcsolatot a Kormányzóhoz, ebbeli igyekezetében azonban egészen 1944 májusáig minduntalan elgáncsolják. 1937 tavaszán megindul a NAP első lapja, az Új Magyar Munkás. A lapban megjelent cikkek bírálják a kormányzatot, a liberális világszemléletet, a nemzetközi nagytőkét és a kommunista internacionálét és taglalják a hungarizmus politikáját és programját. A következmény: a kormányzat gyorsan feloszlatja Szálasi pártját (ez ebben a "műfajban", tehát a hungarista pártok feloszlatásának sorában az első eset) és 1937. április 15-én, szinte hajszálra 100 évvel azután, hogy Kossuth Lajost bebörtönzik - és ugyancsak egy sorozat nyitányaként - letartóztatják magát Szálasi Ferencet is. A bírói szabadlábra helyezést nem sokkal követően még ugyanez év augusztusában egy röpirat miatt újból letartóztatják, majd szabadlábra helyezik, de vádat emelnek ellene. 1937 nyarán Szálasit britek keresik fel azzal az ajánlattal, hogy hajlandók támogatni a hungarista mozgalmat, ha az elkötelezi magát egy délkelet-európai konföderáció mellett. Szálasi nemet mond, viszont rájön arra, hogy a Hungária Egyesült Földek elnevezés zavarba ejtő lehet (ő sem konföderáció, sem föderáció formájában nem tartotta volna helyesnek a Kárpát-Duna medence állami feldaraboltságának tartósítását), ezért ettől kezdve a Hungarista Magyar Birodalom kifejezést használja.

Mindezen közben a hungarista pártépítés nem szűnik meg: 1937 augusztusában Szálasi megegyezik vitéz Endre Lászlóval, hogy a hungaristák új pártot hoznak létre, amelybe belép Endre is pártjával, a Magyar Fajvédő Szocialista Párttal. Az új párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt 1937. okt. 24-én a Budai Vigadóban tartja alakuló nagygyűlését, amelyen kimondják: a párt a teljes hatalmat akarja átvenni, mégpedig egyrészt az államfő, másrészt a nemzet akaratából.

Mint Szálasi kifejti: a hatalomhoz vezető úton a börtön és a szabadság édestestvérek, az első az utat jelöli, a második a célt. A cél a teljes rendszerváltozás, mert csak ez hozza meg a kívánt új valóságot, az ezt tükröző új igazságot és az új - és igazi - szabadságot. Ez a rendszerváltozás csak forradalomban születhet, ez a forradalom azonban tudatos és nemes szándékú népmozgalom. Jól vezetett és építő szellemű, nem az alacsony rendű ösztönöktől vezérelt és nem egy romboló szenvedélyű tömeg hajtja végre. Ha mármost csupán a nemzet akaratából - az államfő és az alkotmányosság ellenében - akarnák a hatalmat átvenni, akkor nem az említett igazi forradalmat hajtanák végre, hanem a tömegek terrorisztikus és anarchista lázadása előtt köveznék ki az utat, ha viszont a hatalom átvételében pusztán az államfő akaratára támaszkodnának, akkor ez diktatúrára vezetne, ami elfogadhatatlan és nem tévesztendő össze a - hivatalos felhatalmazáson alapuló - tekintélyre építő rendszerrel.

A hungarista eszme a hónapok, az évek során egyre szélesebb körben hódít. 1938-ban az uralkodó körök úgy döntenek, hogy - a nemzeti szocializmus további előretörését megakadályozandó - az elnyomás eszközéhez nyúlnak. A hungaristáknak is helyet adni kívánó és puhakezűnek mondott Darányit menesztik. (Szálasi véleménye szerint Sztójay előtt Darányi volt az utolsó magyar kormányfő, aki tisztességesen viszonyult a hungarista mozgalomhoz.) Ugyanakkor az új miniszterelnök, Imrédy Béla vezetésével nagyarányú támadást indítanak a hungarizmus ellen. Ún. rendtörvényeket hoznak, amelyekkel korlátozzák az egyesülési jogot, megszigorítják a sajtórendészetet, nagy internálótáborokat alakítanak ki, az ítélőtáblák székhelyén öttagú ún. különbíróságokat állítanak fel a politikai perek meggyorsítására és az államfogházbüntetéseket börtön- és fegyházbüntetésekkel váltják fel. (Ebben az időben a börtönbe zárt politikai foglyok csaknem mindegyike hungarista!) 1938 tavaszán a hungarista vezetőket rendőri felügyelet alá helyezik, majd betiltják a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot is.

Szálasi értékelése szerint Horthyt egy olyan klikk szigetelte el a nemzettől, amely 1938-ban hozzákezdett a hungarizmus megsemmisítéséhez. Ennek érdekében a szóban forgó klikk természetesen nemcsak szigorító intézkedéseket foganatosított, de nagyszabású politikai propagandaakcióba is kezdett. Másfelől a hungarizmus állhatatosságára jellemzően az egyik időközi választás során a parlamentbe is bekerülő Hubay Kálmán bejelenti az újabb - immár harmadik - hungarista párt: a Nemzeti Szocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalom megalakulását. (Az új párt 1938 augusztusában egy újabb nemzeti szocialista párttal egészül ki.) Az államhatalom fokozódó nyomásának körülményei között Szálasi érzi, hogy már nem sokáig maradhat szabadlábon. Hozzákezd tehát eszmerendszerének írásos rögzítéséhez, az Út és cél megírásához.

Előérzetei nem csalják meg, az államhatalom Szálasi egyik árulóvá lett munkatársának közreműködésével "bizonyítékot" gyárt ellene s ezzel a korábban megfogalmazott vádat tárgyalhatóvá teszi. Ezután 1938. július 6-án másodfokon három évi fegyházbüntetésre ítélik s az ítéletet augusztus 16-án a Kúria is helybenhagyja, ami után Szálasi Ferencet azonnal a szegedi Csillagbörtönbe szállítják.

Ezekben az években a külső mintákat (Mussolini fasizmusát, a hitleri népi mozgalmat, Franco falangizmusát, stb.) is erőteljesen figyelő, magukat nemzeti szocialistának nevező hazai áramlatokat Szálasi hungarizmusa át- meg áthatja, és kétségtelen, hogy e táboron belül neki lett a legnagyobb tekintélye, mind erkölcsi, mind szellemi vonatkozásban. E tekintélyét azután bebörtönzése csak fokozza. Ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy az államhatalomnak a hungarista mozgalom elleni támadásai nem csitulnak: Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1939. febr. 24-én betiltja még egy esztendőt sem megélt hungarista pártot, valamint egy hasonló nevű kisebb pártot. Igaz, mindez Hubay Kálmánt nem zavarja abban, hogy a közelgő választások hírére - Szálasi nevével fémjelezve, az ő eszméit hirdetve - új és immár tartósan életben maradt pártot alapítson. Ez volt a Nyilaskeresztes Párt, amely az 1939-es országgyűlési választásokon meglepően jól szerepelt, minden elnyomó intézkedés ellenére - kis szövetségeseivel együtt - a képviselői helyek közel 20%-át szerezte meg s különösen jelentős sikert ért el Budapest munkáskerületeiben és a földműves nép szegényebbjeinek körében, ékesszólóan bizonyítva, hogy Magyarországon égetővé vált a szociális kérdés, de azt is, hogy a margóra szorított hungarizmus az egyetlen igazi reménysége a "három millió koldus országának". Mindez összefüggött azzal is, hogy a nép jelentős csoportjai Szálasiban nem bűnöst, hanem mártírt láttak. Beigazolódott az Út és cél híres jelmondata: "Nem az a hatalmas, aki üldöz, hanem az, akit üldöznek!"

A II. Világháborúban a német megszállók csak 1944 augusztusában, a román kiugrás és Horthy hasonló irányba tett lépései hatására álltak végül a hungaristák mögé. Hitler külön parancsára szeptember folyamán a nyilasok megkezdték a hatalomátvétel megszervezését. Ez október 15-én történt meg: a kormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi bejelentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását.

Nemzetvezetőként november 4-én felesküdött a Szent Koronára, és másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát. A nyilas kormányzat azonnal elrendelte a magyar társadalom hivatásrendi átalakítását, és minden erőforrást az előrenyomuló szovjetek elleni harc folytatására rendeltek. Szálasi és a hungaristák (a sulykolt hazugságokkal ellentétben) azért hirdették meg a totális háborút, mert az átmeneti német hatalom, - a primitív és vérszomjas szovjet-orosz hordák várható dúlásához mérten -, a kisebbik rossz volt.

A hungarista nyilasmozgalom és németek által ellenőrzött területen anarchia és terror tombolt. Tény, hogy ezek az atrocitások egy része (elsősorban Budapesten) a zsidó lakossággal szemben nyilvánult meg. Ezeket azonban egyrészt nem meggyőződéses hungaristák követték el jórészt, hanem olyan csőcselékelemek, akik újonnan csatlakoztak a nyilasokhoz („zöld ár”), mert úgy gondolták: a fegyveres hatalomhoz való csatlakozásuk örve alatt fosztogathatnak, erőszakoskodhatnak. Persze, sajnálatos módon, olyan valóban nyilas érzelmű fiatalok és némely veterán párttagok is részt vettek (például ideológiai képzettségük hiányánál fogva, avagy a küzdelmi évek keserűsége során fölhalmozódott indulatok folytán) egyes atrocitásokban, akiket a közeledő, állatias szovjet-orosz horda kegyetlensége nihilista fanatizmussal töltött el, s ebben az eltorzult pszichés állapotban úgy gondolták, bosszút állhatnak az ellenséggel rokonszenvező, sőt, cimboráló(!) zsidóságon.

Ezeket az atrocitásokat azonban a hungarista kormányzat nem tűrhette, és nem is tűrte! Adott esetekben drákói ellenlépésekkel igyekezett az ilyesmiknek útját állni, ami a fölbomló, fronthoz közeli helyeken, helyzetekben sajnos már nem mindig volt lehetséges.

És hogy ki lövette, kik lőtték a zsidók egy részét a Dunába?

A zsidók Dunába lövését Nidosi Imre rendelte el, aki nyilas kiskirályként egy önálló "uradalmat" épített ki az ostromlott fővárosban. Nidosi Imre parancsaihoz semmi köze nem volt Szálasi Ferencnek, aki már ekkor nem tartózkodott a fővárosban. Nidosi valójában parancsmegtagadást követett el, mivel ahelyett hogy az alája tartozó amúgy számos nyilas pártszolgálatost elküldte volna a főváros védelmére, azok élén rabolt, fosztogatott és gyilkolt.
(részletesen: Szekeres József - A pesti gettók 1945 januári megmentése)

Ma már egyes zsidó történészek, mint pl. Karsai László véleménye is az, hogy Szálasi Ferencről (ergo: a hungarizmusról) kialakult kép némi átértékelésre szorul. Szálasit politikai ellenfelei gyakran dilettáns kalandornak, vallási hóborttól szenvedő vagy tébolyodott személynek próbálták beállítani. Az un. "holokausztról" valóban tudott, de Sztójay Dömével szemben ő vonakodva, kényszerűségből deportálta a magyar zsidóságot! Ugyan a Nemzetvezető antiszemitizmusa vitathatatlan tény, de a németek erőteljes nyomása ellenére ő mégis 1944 novemberében létrehozatta a védett pesti gettót!!! A német fél felhívta Szálasi figyelmét a védlevelek nemzetközi jog szerinti érvénytelenségére, ő azonban mégis elfogadta azokat!

Az előrenyomuló szovjet csapatok miatt a későbbiekben a nyilas vezetőség – miközben jelentős erőket hagyott Budapesten, hogy a német ígéretekben bízva egy ellentámadást indítva visszavegyék a főváros környékét – a nyugati országrészbe tette át székhelyét 1944 végén. Szálasi először Farkasgyepűn (Gyepű I.), majd Brennbergbányán, végül Kőszegen (Gyepű II.) állította fel főhadiszállását, majd Ausztriába, Mattseebe menekült 1945. március 27-én, ahol április 29-én feleségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, akivel 1927 óta jegyben járt. A Nemzetvezető május 5-én esett amerikai fogságba.

Az amerikaiak október 3-án adták ki Magyarországnak Szálasit, hasonlóan a nyilas vezérkar zöméhez. Ellene 1946. február 5-én népbírósági eljárás indult, amelynek keretében végül március 1-jén halálra ítélte a Jankó Péter által vezetett bíróság emberiség elleni és háborús bűntettekért. Szálasi Ferencet március 12-én 15:24-kor akasztották fel, egy napon Vajna Gábor nyilas belügyminiszterrel, Beregfy Károly hadügyminiszterrel, Rajniss Ferenc nyilas vallás- és közoktatási miniszterrel és dr. Gera József ideológussal és propagandistával, nem várva meg a kegyelmi kérvényük elbírálását.

Cinikus módon, Szálasi Ferenc és társai kegyelmi kérvényét a Népbíróságok Országos Tanácsa március 13-án (tehát már egy nappal a kivégzésük után!) tárgyalta, és az igazságügyminiszternek javasolta elutasítását. Dr. Ries István igazságügyminiszter, Tildy Zoltán köztársasági elnöknek 1946. március 14-én küldött előterjesztésében nem javasolta a kegyelmet, egyben megjegyezte, hogy 4 elítéltet – az élen Szálasival – a népbíróság kegyelemre méltónak nem találta, így esetükben a halálos ítéletet már végrehajtották. Tildy Zoltán az előterjesztésre 1946. március 15-én írta rá a halálos ítélet végrehajtását megengedő döntését.

A volt Nemzetvezetőt ismeretlen helyen temették el. 2008-ban egy történész azt állította, hogy 1946-ban a rendőrség politikai osztálya meghamisította a nevét és halotti anyakönyvi kivonatát, s valójában „Lukács Ferenc” álnéven a Rákoskeresztúri temető 298-as parcellájában nyugszik. A felvetést a történésztársadalom megütközve fogadta, arra semmilyen forrást eddig nem leltek fel, és a felvetés eddig nem nyert kétséget kizáróan igazolást. Akárhogy is, legyen neki könnyű a föld!

(Írásomat Szálasi Ferenc: A Cél c. műve, ill a Wikipédia alapjaira építve állítottam össze)

2016. december 31., szombat

szilveszter

Adjon Isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát,
sok örömet a házban,
boldogulást, boldogságot széles Kárpát-hazánkban,
minden magyarnak ebben az új évben!:)


És még egy újévi köszöntő álljon itt, mely irodalmi gyöngyszemünk. Nem ma született, s nem túl vidám, de sajnos, bizonyos értelemben ma is aktuális. Akinek van füle hallásra, megérti!

Wass Albert: Pogány újévi köszöntő

Hej emberek! Markomban sűrű
fekete vérrel telt kupa!
Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
világgá űzött árva kobzos
utolsó Koppány-unoka!
Borra nem telt. Így hát kupámat
megtöltöttem bús magyar vérrel.
Hozzátok szólok emberek!
Héj, testvéreim, emberek
öt világrészen szerte-széjjel!
Ím alvadt vérrel telt kupámat
e rút világon végigöntöm
s magyar vér mellett, ahogy illik,
az újesztendőt ősi módra
zord táltos-szóval fölköszöntöm!
Babonát mondok, szörnyű átkot!
Vad mágiát, mely megfogan:
megátkozom azt, aki vigad!
Ki bort iszik, asszonyt ölel,
békében él és boldogan!
Mert jaj, véres nép ma az én népem!
Ordas vadak tépik a testét!
S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák:
átok marja ki két szemük világát
s pusztuljanak, ha gyászát elfeledték!
Méreggé változzék a bor minden pohárban
és tébolyult sikollyá a kacaj!
És szörnyű vész és halálhörgés légyen
és minden földi otthon porrá égjen
és minden céda ember benne égjen,
ki tudni arról semmit nem akar:
hogy miként pusztul börtönben, kínban, vérben,
egy részvétlen világ közepében,
magára hagyott népem, a magyar!

(Új Hungária, 1949. december 30.)

2016. december 24., szombat

Áldott, békés Karácsonyt minden magyarnak!

December 24. ÁDÁM ÉS ÉVA NAPJA – "SZENTESTE"

Karácsony böjtje van (dec. 24), másként Ádám-Éva napja, mely két ünnepi mozzanatot foglal magában, s e kettőt az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is.

December 25.KARÁCSONY – JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE

„Mily csodálatos az Isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is! – kiáltott föl Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A Születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.



Karácsonyról hallván, a csillogó díszű, kivilágított fenyő képe jelenik meg először lelki szemeink előtt. (Aztán persze, az "ajándék-őrület", a vásárlás, a rohangálás, a tumultus, az idegbaj...) Régebben a fenyőt, a karácsonyfát nem bedrótozták tiritarka villanyégőkkel, aggattak rá mindenféle üveg bizbazt és műanyag szirszart, a már látványában is a cukorbajt hirdető, kilónyi szaloncukorral, hanem házilag készült nyalánkságokkal, almával, naranccsal aranyozott dióval ékítették, tetején csillagba foglalt angyal – vagy kis Jézust tartó Mária-képpel koronázták. Gyertyáit először -igazit! - december 24-én este gyújtották meg, utoljára rendszerint vízkeresztkor. Úgy tudjuk, nálunk Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Sokáig nem terjedt el mindenütt, néhol ma is más örökzölddel: magyallal, fagyönggyel, borostyánnal díszítik az otthonokat, de az a szokás, hogy a téli napfordulót és az újévet zölddel köszöntsék, egykor Európa-szerte általános volt (kelta örökség).

A karácsonyi ünneplés – családi ünnep – december 24-én, bővedeste, lámpagyújtás után kezdődött, hisz a természeti népeknél, így hajdan a magyarságnál is a nap napnyugtával kezd és végez. A karácsonyi vacsora részint az ókori görög-római hagyományoknak, részint a germán, szláv napforduló-ünnepi, a jövő termést biztosító nagy lakomájának kereszténnyé szelídült mása, de még századunkban is sokat megőrzött mágikus jellegéből. Ételsora hagyományos, katolikus helyeken böjtös. Jellegzetes étele a hüvelyes, főleg bab, lencse, aztán a főtt vagy öntött tészta, végül a gyümölcs, leginkább alma, dió. Mindegyikükhöz hiedelem is fűződik. A bab, lencse pénzt hoz. A tészta, főleg a mákos, szerelmi jósláshoz szolgál: az eladó leány a család egyik férfitagja evőeszközéről elkapja az első falatot, az utcára siet vele, ott eszi meg, és ahogyan hívják az első férfit, akit megpillant, az lesz az ura neve is. Az alma szintén jósolhat ilyen módon, de a héja is kirajzolhatja a jövendőbeli nevét, sőt, az állatok fejlődését is segíti, ha vizet tölt rá a gazda, és arról itat. A férges dió betegséget, halált jósol. Mint ahogyan az asztalra tett só is, ha olvad. A fokhagyma viszont betegséghárító, a vöröshagyma pedig időjárásjósló. A jövőbeli bőség biztosítása érdekében helyeztek az asztalra vagy alája szalmát, szénát, gabonát, terménymagvakat, gazdasági eszközöket meg a Luca-napkor elültetett, de karácsonyra kihajtott búzát. A vacsora morzsáját, hulladékát pedig eltették gyógyszernek, főleg a füstje segít. Karácsonyfa nem került az asztalra. Állítása a XIX. században német területről honosodott úri, majd polgári szokás. Falvainkban még századunk 30-as éveiben is ritka jelenség, napjainkra terjedt csak általánosan. Vacsora alatt a gazdasszony nem kelt fel – így biztosította, hogy a kotlósai majd jól üljenek –, csak az éjféli mise előtt, ahova katolikus helyeken a ház egész népe elment.

Kívánok áldott, békességes-szép Karácsonyt minden Magyarnak!

nemzettestvéri szeretettel:
egy magyar

2016. december 13., kedd

Luca napja



A pogány időktől kezdve, az év legjelentősebb napjának, az esztendő legrövidebb napja számított, amelyen a Nap meghal, hogy huszonnégy óra múlva új életre támadjon és újjászülessék. A Gergely-féle időszámítás előtt ez a nap december 13-ára, Szent Lucia napjára esett, minélfogva ennek a szentnek, magyarul Lucának a napja mindenféle babonás szokások forrásává lettlészen. De mielőtt erre rátérnék, lássuk, ki is volt ez a szentéletű fehérnép, Luca!


Luca, Lúcia (latinul: Lucia) ókeresztény szűz, aki vértanúhalált halt a.d. 304 körül. Az idők során, a népi hiedelemvilág jeles alakjává nőtte ki magát. (A syracusai Lúcia igen közel áll a másik szicíliai szent szűzhöz, Ágotához, szenvedéstörténetükben is sok a hasonlóság.) Lúcia legendája azzal kezdődik, hogy anyjával, aki már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban, elzarándokolt Ágota cataniai sírjához. Itt anyja meggyógyult, ő pedig álmot látott, melyben Ágota megmutatta neki az igaz utat. Álmából felébredve közölte anyjával, hogy nem megy férjhez pogány vőlegényéhez, mivel van már jegyese: Jézus Krisztus. Kikérte örökrészét is, és azt szétosztotta a szegények között. Elhagyott vőlegénye följelentette a hatóságoknál. Miután nem volt hajlandó megtagadni előttük a hitét, sem föladni szüzességét,a helytartó bordélyba akarta vitetni, de hiába, mert Lúcia teste hirtelen, csoda folytán úgyelnehezült, hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a rómaiak előkapták a mindigkéznél levő és akkoriban bestsellernek számító, "Hogyan csináljunk vértanút könnyen, gyorsanés egyszerűen" c. kiadványt és ahogy azt kell, szakszerűen megkínozták Lúciát: égették,fülébe olvadt ólmot öntöttek, fogait kiverték, forró olajjal, szurokkal öntözték, melleitszétroncsolták... végezetül tőrrel torkon döfték. De Lúcia addig nem halt meg ezek után sem, míg az utolsó kenetet föl nem vette. (Nem semmi hittel bírt a csaj!...)


Lúciát a mártírok pálmáján kívül a nyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrel ábrázolják.Különleges attribútuma az égő olajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem, vagy két szemet virágzó leveles ágacska. Ennek magyarázata az, hogy a Lúcia név a latin lux „fény,szem, szeme világa, szeme fénye” szóból ered.


Cossa: Szent Lúcia (a szembetegek és a vakok védőszentje)

Az Egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Lúciának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a név a lux 'fényesség' származéka., és december tizenharmadik napja - mint fentebb azt már írtam -, a Gergely-naptár életbelépte, azaz a.d. 1582 előtt, az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumieredetű mondás szerint: "Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja." Ebből iskitűnik, hogy az az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli,igen jelentős időpont.

Luca napja a magyarságnál mint gonoszjáró nap egyúttal asszonyi dologtiltó nap lett, tüzetis csak a férfiak rakhattak. A boszorkányrontás megelőzése, illetve a gyümölcs, zsiradék, tojás, aprómarha-bőség biztosítása érdekében pedig sokféle varázslást végeztek. Legelterjedtebb, egyúttal a legtovább élő e varázs-szokások közül a lucázás, más néven palázolás, kotyolás. Ennek keretében a hét-tizenkét éves fiúgyermekek szalmát vagy kis fatuskót húzva maguk után sorra járják a házakat. Beköszöntés után az ajtó elé vagy a kemence szögletbe hintettek egy kis szalmát, illetve rakták a fát, ráültek, és elmondták vagy elénekelték a varázslószöveget. - Én érdekesnek, értékesnek és megőrzendőnek tartom ezt az ősi népszokásunkat, ezért idemásolnám egy kotyoló részletét:

Luca, Luca, kitty-kotty.
Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának,
mint a szobaajtó
Luca, Luca, kitty-kotty.

Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,
Annyi kolbásza legyen kieteknek,
hogy kerítést lehessen belôle fonni.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,
Gelegenye 2-3 száraz körtét várom
ha nem adnak szalonnát levágom a gerendát
ha hurkát elviszem a Julcsát.


Általánosan elterjedt volt az a varázslás is, amelynek célja a boszorkányok távoltartása, illetve meglátása volt. Mindkettő Luca napján kezdődött, és a karácsonyi éjféli miséig tartott. Az előbbi célra a Luca napján a kémény alatt megkötött nyírfaseprő volt a jó, amellyel a tizenketted alatt sepregetni kellett, hogy a boszorkány ne juthasson a házba. A boszorkánylátásra a közismert Luca-széke szolgált...
Természetesen, Luca napján kezdik készíteni a Luca székét. Alig van olyan falu, ahol nem ismerték az idevágó babonás történeteket. A lucaszék készítője mindennap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. (pech...) Utána azonban a kukkoló menekülhet haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha a delikvens ilyenkor mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így van esély megmenekülni a bosszújuktól.

Az a bizonyos "boszorkánylátó" Luca-szék Göcsejből
Luca napjához köthető, érdekes népi babona még az, ami azt tartja, hogy Luca napja éjjelén a szellemek csöndes, remegő fénykévék formájában suhannak el a falusi házak fölött, de ezt a fényt csak bizonyos, arra alkalmas emberek láthatják meg, akiknek a Luca-fénye megmutatja, hol vannak kincsek a föld méhébe rejtve.

És végezetül, még egy módszer, - az örök klasszikusból - amivel 100%-osan felismerhető, hogy ki a boszorkány!:)

2016. november 27., vasárnap

ADVENT


Az advent ideje az Úr 2016. esztendejében: november 27-én, azaz, ma veszi kezdetét...

Advent, Advent van... mondogatjuk ezekben a napokban, hetekben. Sok család asztalán ott a koszorú, gyújtják a gyertyákat, egyiket a másik után, vasárnaponként, és lassan karácsonyi hangulat lopakodik a szívekbe. Érdemes kicsit többet beszélni erről a bensőségesen szép, ünnepi időszakról, úgy vélem!

Adventus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Ez az advent szó száraz, lexikonális definíciója...

Maga az Advent, az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka. Adventus Domini,- az Úr eljövetele. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. Az Advent (annak első vasárnapja) egyben a keresztény Egyházi Év kezdete is.

Az advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti, ortodox keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.

Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat.


Ádvent első vasárnapja

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

Az első vasárnap angyala kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

Ádvent második vasárnapja

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

A második vasárnap angyala piros palástba öltözve száll alá a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Ádvent harmadik vasárnapja

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

A harmadik vasárnap angyala fehér ragyogó palástba öltözötten jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Ádvent negyedik vasárnapja

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

A negyedik vasárnap angyala egy nagy, lila lepelben jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

*

Engedjetek meg, hogy szóljak még pár szót az Adventi Koszorúról... Készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt. (Tulajdonképpen erre az ősi pogány ünnepre "építette rá" az Egyház a Karácsonyt, és nevezte ki Jézus születésének napjává...)

Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást jelzi...

Áldott, Békés Adventet kívánok minden keresztény hitben élő magyar testvéremnek!

Kodály Zoltán - Adventi Ének

2016. november 2., szerda

Halottak napjára


Valahol szeretem a késő őszt is... Szeretem a fakuló fényeit. Szeretem a rozsdálló színeit. Valahol szeretem a nyirkos föld, az avar illatát is. Lehet furcsa, de szeretem Mindenszentek Ünnepét, és várom a Halottak Napját. Rágondolva szomorú emlékek, érzés ölel, de mégis várom azon este hangulatát. A halandó lét, az elmúlás röpke átélését, megtapasztalását. A temető hűvösödő estéjének nyugalmát. A megértés békéjét. A gyertyák fényét, melyek, mint apró, imbolygó lelkek táncolnak a lassan-lassan az est homályába burkolózó hantokon. Érezni a virágoknak gyertyamécsek édes-kormos szagával keveredő illatát, melyben ott lengedezik éppen csak érzékelhetően a temetők hűvös, halott fonnyadása... Nézni a gyertyák pirinyó ragyogásába meredő, csillogó szemeket. Az arcokon táncoló fényeket... Igen, ez az a nap, ezek azok pillanatok, mikor az ember ráébred, megtapasztalja az Élet végtelenségét és a Létezés apró kis szikráját a közömbösen múló Időben. És emlékezik... mert része az ünnepnek. Mert akkor hal meg valaki igazán, ha már nincs, ki emlékezzen rá... Különösen szeretem ilyenkor elnézni a sírok körül tébláboló gyerekek arcát. Ahogy nyiladozó elméjük a gyertyagyújtás mókáján túl, lassan megérti az emlékezés csöndes ünnepét, az elmúlás valóját. Hogy az Élet része a Halál. Hogy egyszer meghalunk, mert megszülettünk. És hogy azok is meghalnak, kiket szeretünk. De míg van, ki ezen a hűvös, elmúlásillatú őszestén csendesen meggyújtson értük egy gyertyát, kicsit itt élnek köztünk, velünk, bennünk.

Le jour des morts... Álljunk meg ma este egy csendes pillanatra, gyújtsunk meg egy szál gyertyát és emlékezzünk eltávozott szeretteinkre.


(szegvári temető...)

2016. október 31., hétfő

Mindenszentek és Halottak Napja vagy Halloween??

Azért szeretném, ha erre a nem túl hosszú írásomra időt szentelnétek minél többen, mert permanens a nemzetrontás és fokról-fokra rombolják (elsősorban gyermekeinkben!) a nemzettudatot! Többek között próbálják 1000 éves kereszténységünket is semmissé tenni! Elhalloweenisíteni a Mindenszentek és Halottak Napját, vagy elhanukásítani a Karácsonyt! Ne hagyjuk! Most, e szomorú-szép őszi napok halottaink emlékének csendes ünnepe! Szeretném rövid történetüket, s jelenüket elétek tárni!


Mindenszentek és halottak napja november 1-2-a, a halottakra való emlékezés ünnepe. Az I.századtól kezdődően november elsejét szentelte az egyház a halottak emlékére. Az egész magyar nyelvterületen szokás volt ekkor a sírok megtisztítása, virággal díszítése. A római katolikusok a halottak lelki üdvéért régóta gyertyát gyújtottak a sírokon. Mindkét napot a néphagyományban számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak.

A kettős ünnep rövid története:

A Mindenszentek a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek .

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot.

A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.

A 4. századból is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepéről. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. / E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja. /

Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte.

Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. /A kelták november első napjaiban emlékezetek az elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november első napja - ami az év kezdetét is jelentette./ (Innen ered a ma folyamatosan sulykolt HALLOWEEN ünnepe! Ami egy zajos, hangoskodó angolszász gyereknappá silányult! (Nevezhetnénk a cukorka-ipar a maszkárusok és a fogorvosok örömünnepének is!)

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.


November 1. - A mindenszentek napja (latinul: Festum omnium sanctorum) az összes szent ünnepe

A tél rámutató napja november elseje. Délután megtisztítják, estére pedig gyertyákkal kivilágítják a sírokat. Odahaza annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottja van a családnak. A szokás szerint éjjelre kenyeret és bort, vagy más, jelképes ennivalót tettek az asztalra, mert ilyenkor a hagyomány szerint a holtak hazalátogatnak. A halottak napja, vagyis másodika a tisztítótűzben szenvedő lelkek ünnepe. Ez a nap a „lelkek emlékezete”. A két napra vonatkozó szokások az idők során összekeveredtek. A napra vonatkozó tiltások egész hétre érvényesek.

A gyertyagyújtás...

A gyertyák a halottakért égtek, a tűz megtisztulást hoz. Mindenszentek ünnepén, a halottak napja előestéjén a sírok néhány órára fénybe öltöznek. A katolikus hit az üdvözültek, a szentek emlékének szenteli november 1-jét, s a mai napot mindazoknak, akik már eltávoztak a földi világból. A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki meghalt az emberekért, hogy elhozza a megváltás fényét.

November 2. Halottak napja

A harang szól...

Sokfelé úgy tartották, hogy mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére. E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét nap városon és falun ma is egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe. Ilyenkor benépesülnek a temetők, s a virággal borított hantokat körülállják a távolra szakadt hozzátartozók is. Hazahívja őket a szülőföld, az ősök, a családtagok sírja, s a sápadt kis gyertyafények körül ima és énekfoszlányok szállnak.


Az ünneplés és a gyász napjai ezek, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom. A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre fájóan szép sorai:

Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.

/Ady: Halottak napján /

2016. október 6., csütörtök

Nemzeti Gyásznap


Az aradi vértanúk emlékműve Aradon
Szomorú nap a mai... Október 6. Az aradi vértanúkra történő emlékezés napja.

A későbbi, vértanúkká váló tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták az osztrákoknak.

Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, felségárulás vétségében marasztaltak el, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz - bresciai hiéna -, mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau végül „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre. Vécsey Károly büntetését saját apja közbenjárására(!) súlyosbítottak azzal, hogy utolsónak maradt, így végig kellett néznie a többiek kivégzését. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki. A kivégzettek ruháit a hóhér kapta meg, így levetkőztetve temették el őket.

A vértanúk név szerint

* Aulich Lajos tábornok (1792–1849)
* Damjanich János tábornok (1804–1849)
* Dessewffy Arisztid tábornok (1802–1849)

* Kiss Ernő altábornagy (1800–1849)

* Knezić Károly tábornok (1808–1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik

* Láhner György tábornok (1795–1849)

* Lázár Vilmos ezredes (1815–1849)

* Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819–1849)

* Nagysándor József tábornok (1804–1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik

* Poeltenberg Ernő tábornok (1813–1849), gyakran tévesen Pöltenbergként említik
* Schweidel József tábornok (1796–1849)
* Török Ignác (1795–1849)

* Vécsey Károly (1807–1849)

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos (1807–1849) volt miniszterelnökünket. Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.

El kell még itt mondani, hogy bár korábban történt, de ma emlékezünk meg arról is, hogy már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest is (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként).

Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.

Hát ezen szomorú események miatt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcunk vérbefojtásának Nemzeti Gyásznapja, gyászünnepe október 6.

A megemlékezés margóján mondanám el, hogy mint szinte minden magyar család, a miénk is véráldozatot adott szabadságunkért 1848-49-ben. Egyik felmenőmet, aki százados huszárkapitányként szolgálta a Hazát, a muszka dzsidások koncolták fel, mikor megmaradt emberivel inkább nekikrontott azoknak a megadás helyett.

Emlékezzünk hát tisztelettel ezen a szomorú napon a 13 aradi vértanúra és szabadságharcunk hőseire! Ha pedig valaki "sógorozza" az osztrákokat, jusson eszébe, mennyi nyomorúságot, szenvedést okoztak nekünk, magyaroknak az évszázadok során, míg rajtunk élősködtek,- a Habsburgokkal az élen! Arról nem is beszélve, hogy a "sógorok" mai is lenéznek, megvetnek minket és mocskolják büntetlenül szép országunkat!

a Batthyányi-örökmécses Budapesten


2016. szeptember 4., vasárnap

Viktor, a (majdnem) Nagy

Most, hogy Orbán Viktor, mint "történelemformáló személyiség" bekerült a törikönyvekbe, udvari történészei már dolgoznak az utókor számára hagyományozandó életrajzon XXI. sz.-i Magyarország nagy uralkodójáról és vezéréről... Orbán Viktor kiválóságának 20 pontba szedett ismérveit már ki is szivárogtatták! Íme:
.
1.Amikor Orbán Viktor megszületett, egy vörös csillag hullt alá a felcsúti tanácsházáról.
2. Orbán Viktor 4 másodperc alatt rakja ki a Rubik kockát a szemhéjával, úgy, hogy közben nem is pislog!
3. Orbán Viktort nem a gravitáció tartja a földön, csak szeret néha gyalog járni.
4. Chuck Norris nem fél Orbán Viktortól, de azért a biztonság kedvéért ő is rá szavazott.
5. Orbán Viktornak nincs szüksége szövetségesekre. Ő maga a Szövetség!
6. Orbán Viktor csak a magasságához képest alacsony.
7. 5 gyerekéből 3-at maga Orbán Viktor szült.
8. Orbán Viktor a felcsúti pályán egyszer leszúrt egy szögletzászlót, és amikor kihúzták, nagy sugárban tört fel a tej, a méz és a kánaán.
9. Orbán Viktor egyszer mosolyt fakasztott Áder Jánosból.
10. Orbán Viktor képes járni a tejbegrízen.
11. Orbán Viktor soha nem néz kérdőn, csak felkiáltón.
12. Orbán Viktor 2 000 000 magyar szót ismer fejből, de ennél jóval többet használ.
13. Orbán Viktor egyszer szembe találta magát egy vérengző kárpáti hegyi-jetivel! Szavahihető fideszes szemtanúk igazolták, hogy két napig folyamatosan küzdöttek, mire Viktornak sikerült betörnie a fenevadat! A jeti később Kövér László néven vált ismertté.
14. Orbán Viktornak nincs órája, mert Ő mondja meg, mennyi az idő!
15. Orbán Viktor nem épít hidat. Orbán Viktor egyesíti a két oldalt!
16. Orbán Viktor nem kap napszúrást... viszont a nap rosszul lesz, ha sokáig nézi.
17. Az emberek csak agyuk 10%-át használják. A maradék 90%-ot Orbán Viktor használja helyettünk!
18. Orbán Viktor nem csupán vallásos. Ő maga a vallás!
19. Orbán Viktor nem tanulni járt iskolába. Felmérte a terepet, hogy hol fognak róla tanítani!
20. Isten magára hagyta a földet, mert bölcsen belátta, hogy Orbán Viktor mellett nincs már dolga!

2016. augusztus 30., kedd

Reményik Sándor


Ma ünnepeljük Reményik Sándor, az erdélyországi magyar líra kiemelkedő alakjának születésnapját. Reményik Sándor, ez a méltatlanul háttérbe szorított tehetséges költőember és igaz magyar hazafi ma 126 esztendeje látta meg Isten napvilágát Kolozsvárott, 1890. augusztus 30-án. (elhunyt: 1941. október 24-én). Nem élt meg aggastyáni kort, mégis maradandót hagyott ránk verseiben, melyek javarészében izzó és igaz hazaszeretetéről tesz tanúbizonyságot. Méltatlan és felháborító az a tény, hogy a napjainkban is, 18 évvel az un. "rendszerváltás" után még mindig mennyien nem ismeri őt, műveit, pályáját! Felháborító, elszomorító és egyben szégyenletes ránk, magyarokra nézve!

Életútja röviden...

Reményik Sándor evangélikus, magyar család sarja. Édesapja neves, vagyonos építészmérnök volt. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, és itt kezdte jogi tanulmányait is, de szembetegsége miatt ezt nem fejezte be. Hivatalt nem vállalt, örökségéből és 1916-tól csak az irodalomnak élt. A költőket a lelkek építészének tartotta.

Első verseskötete (Fagyöngyök, 1918) a Nyugat első nemzedékén nevelkedett, vívódó, magányos költőre vall. Az 1918 után Végvári álnéven megjelent köteteiben (Mindhalálig, 1918; Végvári versek, 1918-21) a kissebségre szorult erdélyi magyarságot buzdította kitartásra, a szülőföldön maradásra szólít föl. A régebbi és új verseiből összegyűjtött A műhelyből (1924) c. kötet darabjai már költői alkata és a kényszerűen vállalt szerep összeférhetetlenségéről panaszkodik. Betegségekkel küszködve a vallásban keresett menedéket. Istenes verseit a Kenyér helyett (1932) c. kötetben adta ki. A 30-as évek második felére a transzilván szellem kiemelkedő képviselőjévé vált. Költői és emberi programját a Romon virág (1935) c. kötet Ahogy lehet c. versében fogalmazza meg: az erdélyi hagyományokhoz való ragaszkodásra tanított, s akkoriban sokan vallották ezt magukénak. Áprily Lajos és Tompa László mellett a "helikoni triász" tagjaként az erdélyi magyar irodalom egyik vezető költője.

Istenes verseiben hit és hitetlenség ütközik, istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg. Legismertebb vallásos/istenes versei: Templom és iskola, Pilátus, Az óriás (melyben Luthernek állít emléket), Kegyelem, A fordító (Károli Gáspár emlékének), Kenyér helyett, Elkéstetek, János evangéliuma, Békesség Istentől!

Költészetét 1940-ben Corvin-lánccal ismerték el. Verseit angol, cseh, francia, lengyel, német, olasz, svéd és szlovák és román (!), nyelvre fordították le. Összes verseit 2005-ben a Luther Kiadó, a Polis Kiadó és a Kálvin Kiadó adta ki két kötetben.

A kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: "Egy lángot adok, ápold, add tovább..."

Reményik Sándor verseskötetének minden igazszívű magyar ember könyvespolcán ott a helye!

Végezetül pedig engedjétek meg, hogy ideillesszem Reményik Sándor számomra egyik legkedvesebb, torokszorítóan szép versét! Íme:

Reményik Sándor: Nem nyugszunk

Téli szél a tar ágakat fújja,
Mint az Isten égre tartott ujja,
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagyvilágon.

Elvették, s most véle nagyra vannak,
Törött, véres kardját a magyarnak;
De míg minden nép a sírját ássa,
Van szava, hogy világgá kiáltsa:

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk,
Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk,
Tiporhatják szűz tiszta igazunk,
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk!

De hirdessük gúzsba kötött kézzel,
Sebes ajakkal, lázadó vérrel,
Idézve menny s pokol hatalmait:
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt!

Kezünk bár nem pihen a kardvason,
A szíveinkben nem lesz nyugalom,
Jöhetnek jövő századok, s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.

E sebek és e fájdalom örök,
Ettől vonaglik minden magyar rög,
Ettől vérez ki majd nyomunkba hág,
Ettől nem gyógyulnak az unokák.

Ősi erdők ettől súgnak-búgnak,
Ettől reszket lelke minden zugnak,
Puha szivek kővé ettől válnak,
Kemény kövek élő szívként fájnak.

Amíg élünk, ettől fájunk-égünk,
Sírban ettől nem lesz pihenésünk,
Ettől szorul a kezünk ökölbe,
Ettől sír a gyermek anyaölben,

Fenyőmadár behavazott fákon,
Száraz haraszt téli pusztaságon,
A folyók, fák, a füvek szelleme,
Minden süvít:
MI NEM NYUGSZUNK BELE!
.
Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet,
Trianonig lobogjon üzenet,
Hogy megroppant bár karunk ereje,
NEM NYUGSZUNK BELE!
NEM NYUGSZUNK BELE!

Reményik Sándor sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.

E csodálatos verset modern kobzosaink egyike, az Egészséges Fejbőr foglalta dalba, egészen pontosan az Ó, Magyarország című számukban.